Mai szakasz: Ézsaiás 41

Keleten India északnyugati részétől egészen az Égei-tenger partjáig a mai Törökország földjén minden terület Nagy Círusz perzsa hadvezér hatalmas birodalmához tartozott, akinek érkezését Ézsaiás már megszületése előtt száz évvel megjövendölte ebben a fejezetben (2, 3, 25 vers; 44:28-45:1). Keletről fog érkezni, és észak felől (25. vers), mert ez volt az egyetlen elképzelhető útvonal az izraeliták fejében a termékeny félhold mentén.

És Círusz eljött. A különböző perzsa törzseket egy nemzetben egyesítette. Kr.e. 550-re bekebelezte a Méd Birodalmat. 3 évvel később legyőzte a kis-ázsiai Lídia nagyhatalmú királyát, Krőzust, aki a bevehetetlennek hitt Szárdiszból uralkodott. 539-ben megostromolta és bevette Babilon városát. Magáénak tudta a „Perzsia királya”, „Anshan királya”, „Média királya”, „Babilon királya”, „Sumér és Akkád királya” „A Föld négy szélének királya” címeket. Hogy tetszenek ezek a címek?

De Isten megkérdezi, ki tette ez? „Ki indította el napkeletről…hogy királyokat tiporjon le?” „Ki tette, ki vitte véghez ezt?” (2-4. vers). A válasz: Isten maga. Lehet, hogy Círuszt, mint pogány királyt használta fel, de a mozgatórugó végig Isten célja volt. Az ellenséges királyok „megijedtek” Círusz megállíthatatlan hadjáratától, szövetségeket kötöttek egymással azt mondva: „légy erős!”, és aranybálványokat készítettek, hogy megvédjék őket, de minden hiába volt (5-7. vers).

Az Írás egyik legcsodálatosabb ígérete, amit Isten adott népének a bizonytalan időkre: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (10. vers – új prot. ford.). Milyen felemelő biztosíték! Isten kétszer nevezi rabszolgájának Izraelt (az eredeti héberben rabszolga, nem pusztán szolgáló) és egy alkalommal a férgecske jelzőt használja, hogy érzékeltesse népének elvesztett jogait és bűnös természetét. És mégis, az egész föld Ura vállalja, hogy megmenti őket erős jobbjával. Milyen hatalmas és jóságos a mi Istenünk!

Még tovább megy. Biztosítékot ajánl, a megígért segítségre. Összehasonlítja magát a többi nép isteneivel, és kihívást intéz hozzájuk: „Álljatok elő peres ügyetekkel! … Adjátok elő érveiteket! …Adják elő, és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni. Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e?” (21-23. vers – új prot. ford.).

Ez pontosan az, amit Isten tesz, hogy bizonyítsa isteni mivoltát: kinyilatkoztatja, mi fog történni. És a történelem pontosan igazolta Őt. Círusz felszabadította Izraelt, nem sokkal az után, hogy legyőzte Babilont.

Évekkel később Jézus megmagyarázza a próféciák célját: „Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek” (Jn 14:29). Ha az, amit Isten megjövendölt, pontosan úgy következik be, ahogy Ő mondta, akkor segítségének és megváltásának ígérete is úgy válik valóra, ahogyan megígérte. Bízzunk Benne ma!

Ron E M Clouzet
a NAD Evangélizációs Intézet igazgatója
a teológia és szolgálat professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Kóczián Ágnes