Mai szakasz: Ézsaiás 53

Remegve fogok hozzá, hogy erről a fejezetről írjak. Ki szólhat akár egy szót is annak a fájdalomnak a mélységéről, amelyet Jézus Isten szolgájaként a bűnösökért elszenvedett? Évekkel ezelőtt, már sokadjára olvastam ezt a szakaszt a Jézus élete című könyv 662-664. oldaláról, amely arról szól, hogy mit szenvedett az Isten Fia értem a kereszten. Ezen a bizonyos napon könnyek között fetrengtem a padlón, és szívem mélyéig áthatott a szent és igaz Isten szeretete. Hogyan lehetséges, hogy Isten annyira szeresse az olyan bűnöst, mint én? Az évek során több mint 3000 prédikációt mondtam el, de egyetlen prédikációs sorozat sem érintette úgy a szíveket, mint amit Ézsaiás 53. fejezetéről mondtam.

Ez a negyedig Szolga himnusz Ézsaiás könyvében (42:1-8; 49:1-13; és 50:4-11 után). Öt, – egyenként három versből álló – részből tevődik össze, kezdve Ézsaiás 52:13-mal. Ez az a szakasz, amelyről a 12 éves Jézus a rabbikat kérdezte a templomban. Ézsaiás 53. fejezetén való elmélkedés világította meg előtte először küldetését, mint aki a bűnös emberiség helyettese lesz. Ezt a szakaszt olvasta a szerecsen komornyik, és ez nyitotta meg számára a Messiásról szóló titkot, Filep időszerű írásmagyarázatának köszönhetően (ApCsel 8:26-40). Ez az a fejezet, amelyről a jól ismert zsidó evangelizátor azt mondta, hogy „Isten minden más szakasznál többször használta arra, hogy zsidókat Önmagához vezessen”. Jézus küldetésének és az emberiségért hozott helyettes áldozatának a lényegét tartalmazza. Az Újszövetség minden más ószövetségi szakasznál többször idézi (Mk 15:17; Jn 10:11; 12:37; Róm 3:25: 4:25; 2Kor 5:21; Fil 2:9).

Az Ézsaiás 52:7 jó híre hitetlen fogadtatásra talált: „Ki hitt a mi üzenetünknek?” (53:1), kérdezi Ézsaiás. Az emberek figyelmen kívül hagyták Jézust, mert nem volt [hercegi] alakja és [fenséges] megjelenése és nem volt olyan szépsége, ami miatt vágyódtunk volna utána (2. vers). Jézust egész élete során lekicsinyelték és elutasították, nem csak a kihallgatása és keresztre feszítése idején. Ő valóban ismerte a fájdalmat és a szomorúságot (3. vers). Amikor úgy érezzük, hogy a világ ellenünk van, nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézusnak is ellensége volt. Tapasztalatai alapján tudja, hogyan érezzen együtt velünk. 

Mit mondhat az ember arról, amit Jézus érettünk tett? Betegségünket és fájdalmainkat szó szerint hordozta; a bűneinkért sebesíttetett meg, és vétkeinkért zúzatott össze (4-5. vers). Kivágattatott az élők földjéről, és a mi gonoszságunkért ostorozták meg (8. vers). Értünk lett bűnért való áldozat (10. vers), érted és értem adta életét halálra (12. vers).

Amint arra a sok alkalomra gondolok, amikor figyelmen kívül hagytam, elvetettem, vagy visszaéltem Megváltónk nagy áldozatával, amelyet érettem hozott, nem értem, hogy Ő mégis törődik velem. Mi több, ez a kereszten bemutatott végtelen szeretet annyira betölti a lelkemet, hogy szét is robbanna, ha nem Isten áldó keze mérné ki olyan adagokba, amit el tudok viselni. Az ezer évvel ezelőtt íródott vers költőjével felkiáltunk, akinek szavai a jól ismert énekké lettek: „Ó Isten, milyen gazdag és tiszta! Milyen mérhetetlen és hatalmas!”

Olvasd Ézsaiás 53. fejezetét! Olvasd újra és újra! Többé soha nem leszünk a régiek, ha Istennek az ellenségeivel szembeni végtelen szeretetén elmélkedünk (Róm 5:10). Évekkel ezelőtt ezt az idézetet írtam a Bibliám belsejébe, amelyet csak akkor fogom kitörölni, amikor meglátom Őt dicsőségben: „Akik Üdvözítőnk összehasonlíthatatlan szeretetére tekintenek, azoknak gondolatai megnemesednek, szívük megtisztul és jellemük átalakul. Elindulnak, hogy világosság legyenek a világ számára, és hogy bizonyos mértékben visszatükrözzék Isetnnek ezt az irántunk való titokzatos szeretetét” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 568. oldal).

Úr Jézus, bár igaz lenne mindez a mi életünkben is!

Ron E. M. Clouzet
az Észak Amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem