Mai szakasz: Jeremiás 44

A júdeaiak egymástól elkülönülve, négy városban éltek Alsó-Egyiptomban. Jeremiás üzenetet kapott Istentől az Egyiptomban élő júdeaiakkal kapcsolatban. Isten Jeremiáson keresztül világossá tette, hogy miért engedte meg Jeruzsálem pusztulását. Azért, mert bálványoknak és idegen isteneknek áldoztak. Azonban még Jeruzsálem pusztulása után sem bánták meg tetteiket és tértek vissza Istenhez. Egyiptomban nem élhettek annyira biztonságban, mint ahogy gondolták. Az üzenet, melyet ott Egyiptomban kapott Júda népe, a büntetésük üzenete volt.

Viszont még ha Isten üzenete úgy tűnik, hogy csakis negatív tartalmú, meg kell értenünk, hogy minden büntetés feltételes. Például, Isten üzenete a niniveieknek negatív volt (Jón 3:4). Azonban amikor az emberek bűnbánatot tartottak, a város nem pusztult el (Jón 3:10). Hasonlóképpen Ezékiel üzenete is az ítéletről szólt (Ez 3:18), mégis ha a bűnös megbánta tetteit, az élete megmaradt (Ez 3:21).

Júda népe Egyiptomban Jeremiásnak így válaszolt: „Mi továbbra is az ég királynőjét fogjuk szolgálni, ahogyan azt az őseink és királyaink is tették. Ugyanis mikor őt szolgáltuk, boldogok voltunk, és semmiben sem szenvedtünk hiányt, viszont amikor beszüntettük a tömjén és bor áldozását, akkor éhség tört ránk és a városainkat lemészárolták.” Jeremiás így válaszolt: „Amit ti, az őseitek, királyaitok és hercegeitek tettetek, az rossz volt. Isten már nem tudja ezt tovább nézni, ezért érte utol Júda földjét a pusztulás. Ez azért történt, mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem követtétek Őt.

Ekkor a júdabeliek feleségei ezt mondták Jeremiásnak: „Továbbra is tömjént fogunk áldozni az ég királynőjének, és bort ajánlunk fel neki, hogy teljesítsük fogadásunkat.” Jeremiás így válaszolt: „Júda népét halál és éhség fogja sújtani. De néhányatok vissza fog térni Egyiptomból Júda földjére.”

Az „éj királynője” az asszírok istennőnek, a Vénusz bolygónak volt az egyik neve. A Bibliában Anat istennőként is feltűnik. Ennek a parázna vallásnak a hívei a házasságtörést szertartásszerűen gyakorolták a templomaikban férfi és női prostituáltak segítségével.

Júda népe makacsul kijelentette, hogy nem fogják többé az Urat szolgálni, és megszegték két parancsolatát is: bálványimádás és házasságtörés. Tragikus, hogy Isten népe ilyen gonoszságba süllyedt. Milyen fontos lecke ez számunkra is!

Yoshitaka Kobayashi

Ph.D., Japán

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 43

Amikor Jeremiás próféta befejezte Isten üzenetét, a tisztek ezt mondták: „Hazudsz! Biztosan Báruk (Jeremiás segítője) lázított fel ellenünk téged, hogy ezeket mond, így itt maradjunk a babiloniaknak prédaként, vagy rabszolgaként.” Jóhanán és a tisztek nem tudták elhinni Jeremiás szavait. Elismerték, hogy Jeremiás igazat szólt Jeruzsálem és Júda királyságának pusztulásáról, mert beteljesedtek. El kellett ismerniük, hogy Isten adta a jövendölést Jeruzsálem pusztulásáról Jeremiás prófétának, viszont azt már nehezen hitték el, hogy a babiloni sereg Egyiptomot is lerohanja. A Közel-Kelet történelmében Mezopotámia területéről még sohasem támadta meg egyetlen sereg sem 1600 kilométert utazva a Termékeny Félhold területén Egyiptomot. Ezért Jóhanán és a tisztek elvezették az egész népet Jeremiással és a segítőjével, Bárukkal együtt Táfnesbe, a Nílus deltájától keletre Egyiptomba. Egyiptomi útjuk emléket állít annak, „hogy milyen oktalan dolog Jahve tanácsa helyett az emberi bölcsesség elfogadása” (Próféták és Királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 286. oldal).

Ekkor Isten felszólította Jeremiást, hogy prófétáljon Júda népe ellen úgy, hogy szimbolikusan rejtsen el nagy köveket egy négyszögletes téglaégetőformába az egyiptomi királyi ház előtt. Az elrejtett kövek az egyiptomi királyi ház előtt jelképezték a júdeai tiszteket és népet, akik menedéket kerestek az egyiptomi királynál. Isten szavai az egész nép előtt magyarázták meg ott Táfnesben, hogy mit tesznek velük és az egyiptomiakkal a babiloniak. Isten Nabukonodozort a szolgájának nevezte, és ez igaz is volt, mert Nabukonodozor Isten alázatos szolgája lett Dániel és barátai segítségével (Dán 2:46-49; 3:28-30; 4:34-37). Megveri Egyiptomot, megöli egy részüket, másokat pedig fogságba hurcol Babilonba. El fogja törölni a bálványokat Egyiptomban.

Mit tanulhatunk ebből a fejezetből? Mióta Isten szövetséget kötött Izrael népével, Isten hűséges is maradt a népéhez, és megpróbálta közelebb vonni magához azokat, akik hűtlenek voltak. Nem adta fel őket könnyen. Szerette volna visszaállítani a jó kapcsolatot velük. Mennyire hálásak lehetünk, hogy Ő még most is ugyanaz az Isten, mint aki akkor volt!

Yoshitaka Kobayashi

Ph.D., Japán

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 42

Jóhanán néhány tiszttel együtt sikeresen kiszabadította azokat az embereket, akiket Ismáel elrabolt. Azután pedig ahelyett, hogy visszamentek volna Mispába, Jóhanán, a vezérek és a többi ember a babiloni kádeusoktól félve Egyiptom földjére akartak menekülni, ezért Bethlehem mellett Kimhámnál, Jeruzsálemtől délre gyülekeztek.

A tisztek és a megmentett emberek biztonságos utat szerettek volna Egyiptomba. Jeremiás is velük volt akkor Kimhámnál. Tudták, hogy Jeremiás próféciája, amely arról szólt, hogy a káldeusok elpusztítják Jeruzsálemet, helytálló volt. Ezért szerették volna az igaz próféta, Jeremiás szájából hallani Isten szavait, hogy Ő megvédi őket, miközben Egyiptomba menekülnek. Felfedték tervüket, hogy Egyiptomba menekülnének és alázatosnak tettetve magukat megkérdezték Jeremiást: „Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.” Jeremiás érthetően kinyilvánítja a biztos isteni áldást, ha Júdában maradnak (42:7-19), de ha Egyiptomba mennek, az az életükbe kerül. Isten ismerte az emberek szívét, és tudta, hogy már elhatározták az egyiptomi utat. Ezért Jeremiás megvádolja őket: „Nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára… most azért tudjátok meg jól, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal haltok meg a helyen, ahová kivánkoztok menni, hogy ott tartózkodjatok” (Jer 42:21-22).

Amikor megkérdezték Jeremiást, esküt tettek előtte: „Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, amellyel elküld téged mi hozzánk az Úr, a te Istened” (Jer 42:5). Hazug módon esküdtek Isten nevére. Megtörték a parancsolatot, mely 3Mózes 19:12-ben van: „És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét.”

A megtévesztés, csalás minden fajtája bűn Isten ellen. A hamis esküzést Mózes tiltotta. Igaz keresztényeknek kell lennünk csalás és Isten nevének megszentségtelenítése nélkül.

Azonban észre kell még vennünk Isten szeretetének hatalmasságát Júda népe irányában. Bár hűtlenek és hitetlenek voltak, Isten biztosította a biztonságukat, megvédte őket a babiloniak kezétől, ha hittek, bíztak Benne és Júdában maradtak.

Yoshitaka Kobayashi

Ph.D., Japán

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 41

Ebben a fejezetben arról olvashatunk, hogy a jóhiszemű helytartó, Gedáliás meghalt Mispában támogatóival együtt, mert nem egyeztetett Jeremiással, Isten prófétájával Ismáel merénylettervével kapcsolatban, amiről Jóhanán számolt be neki. Ez egy történetre emlékeztet minket Józsiásról, aki évekig jó dolgokat tett Istenért, de végül azért halt meg, mert nem kérdezte meg Istent, hogy harcolnia kell-e az egyiptomi sereggel (2Krón 35:20-24). Isten népe vezetőjének az lett volna a feladata, hogy olyan ember legyen, aki Istentől kéri az útmutatást. Ez a fejezet tele van szörnyű katasztrófákkal, amik elkerülhetőek lettek volna, ha a vezető imádságos, vagy alázatos szívű lett volna, aki megkérdezi Jeremiást, hogy mit tegyen.

Ismáel és az utolsó király, Sedékiás tíz főhivatalnoka békésen evett együtt Gedáliással, néhány júdabelivel és káldeus katonákkal. Ismáel és tíz embere váratlanul fölkelt, és megölte Gedáliást és azokat is, akik vele voltak. Jóhanán beszámolója Ismáel merénylettervére vonatkozólag igaznak bizonyult, és most Gedáliás és a támogatói halottak. A következő nap Ismáel megölt még 70 embert, akik áldozatokat hoztak az Úr házába Sikemből, Silóból és Samáriából. Ismáel a halottakat egy árokba dobta – amit arra kellett volna használniuk, hogy megvédjék magukat a közeledő ellenségtől –, és az árok tele lett.

Ismáel foglyul ejtette az egész népet, amely Mispában maradt, és elindult, hogy visszamenjen az ammóniakhoz. Jóhanán és katonái a Gibeon melletti nagy víznél találkoztak Ismáellel, embereivel és a mispai foglyokkal. Ismáel nyolc emberével együtt elmenekült Jóhanán megérkezése előtt, és az ammóniakhoz ment. Jóhanán visszavitte Mispába a fogva tartottakat, majd a többi hadvezérrel el akartak menekülni Egyiptomba, mert Ismáel meggyilkolta Gedáliást, és féltek, hogy a babilóniaiak mit tennének velük, amiért hagyták, hogy ez történjen. Ezért elhagyták Mispát és Egyiptom felé menet megszálltak Kimhámnál, Betlehemhez közel.

Ha Gedáliás imádkozott volna, és megkérdezte volna a prófétát, hogy mit tegyen, Isten utat mutatott volna neki és megvédte volna. Szoktunk imádkozni, hogy megtudjuk, mi Isten akarata? Készek vagyunk rá, hogy kövessük a parancsát, bármi is legyen az?

Yoshitaka Kobayashi

Ph.D., Japan

Fordította: Hegyes-Horváth Zsuzsa

Mai szakasz: Jeremiás 40

Nabuzáradán, a babiloni poroszlók feje láncon vitte el Jeremiást Rámába – valószínűleg Nafthaliba –, Jeruzsálem pusztulása után. Jeremiás 40:1-6 annak az összefoglalónak a magyarázata, amit Jer 39:11-14-ban olvashatunk. Az akkori király, Nabukodonozor elrendelte, hogy Nabuzáradán nem tehet kárt Jeremiásban, vigyázzon rá, és minden kérését teljesítse, bármi legyen is az. Így hát Nabuzáradán szabad utat adott Jeremiásnak, hogy oda mehet, ahová csak akar. Jeremiás úgy döntött, hogy Gedáliás közelében, Mispában fog lakni, Benjámin törzsének területén, ugyanis a király őt nevezte ki a terület, Júda kormányzójává. Isten gondoskodott arról, hogy az új helytartó segítséget kapjon Jeremiás próféta által, aki ott volt vele, és segítette őt. Jeremiás megoszthatta az Úr akaratát Gedáliással, amikor csak a helytartó kérte azt. Gedáliás jó kormányzónak bizonyult minden emberi tekintetben. Júda népének javát és boldogulását munkálta (Jer 40:9-10).

Jeruzsálem falain kívül a júdeai hadsereg kapitányai tartózkodtak, akiket nem fogtak el a babiloniak. Éppen menekültek, és Gedáliáshoz siettek, hogy elmondják neki: egy merénylet terve van érvényben ellene, amivel Ismáelt bízták meg. Ismáelt még Baálisz, Ammon királya is támogatja. Gedáliás nem hitt Jóhanánnak és a júdeai hadvezéreknek. De Jóhanán aggódott a merénylet terve miatt, és titokban felajánlotta, hogy ő megöli Ismáelt, mielőtt az a helytartó életére törne. Jóhanán tudta, hogy Júda népe szétszéledne, és a kevés maradék sem létezne többé, ha Gedális helytartót kivégeznék ezek az Egyiptom-barát merénylők. A helytartó azonban annyira jóhiszemű volt, hogy nem akart hinni a jelentésnek. Ezt parancsolta Jóhanánnak: „Ne cselekedd e dolgot, mert te hazugságot szólsz Ismáel felől!” (16. vers)

Gedáliás elmulasztott valamit, mégpedig azt, ami a legfontosabb dolog minden ember életében. Mielőtt Jóhanánnak kimondta volna utolsó szavait, meg kellett volna tennie még valamit. Mégpedig azt, hogy kérdezze meg Jeremiás prófétát, igaz-e ez a pletyka a merényletről. Ha a próféta azt mondja, hogy,,igen”, akkor tanácsot kellett volna kérnie Jeremiástól, hogy mit tegyen. Gedáliás jó szándékú férfi volt, és szerette az embereket, de ebben a döntő pillanatban nem tett meg egy fontos dolgot, hogy megkérdezze Jeremiás prófétát.

Isten akarja, hogy kérdezzük Őt!

Hogyan kerülhetjük el azt a hibát, amit Gedáliás elkövetett, s ami az életébe került? Vajon mi is a saját ítélőképességünkben bízunk, és nem kérdezzük meg Istent?

Yoshitaka Kobayashi

Ph.D., Japan

Fordította: Baksa Viktória

Mai szakasz: Jeremiás 39

A fejezet első versei Nabukodonozor Jeruzsálem elleni támadásáról számolnak be, valamint arról, hogy mit tett Sedékiással és Izrael népével. Sedékiás király több mint két évig sikeresen védte a várost, az uralkodásának 11. évében azonban áttörték a városfal egy részét. Miután látták, a babiloni hadsereg vezetői hogyan jutnak be a városba, Sedékiás és katonái az éj leple alatt elmenekültek Jeruzsálemből. Arabába akartak eljutni, a Jordán folyó völgyébe, de sajnos már Jerikó közelében elfogták őket. Nabukodonozor király elé vitték őket, aki Riblában tartózkodott Hamát földjén, Szíriában. Nabukodonozor megölette Sedékiás gyermekeit és Júda nemeseit. Sedékiást megvakíttatta, bronzbilincsbe verte és Babilonba vitette. Mindeközben a káldeusok felégették a királyi palotát valamint a júdeaiak házát, és lerombolták Jeruzsálem falait. Azután Nabuzáradán, a babiloni testőrök parancsnoka száműzte Júda népének fennmaradó részét, a szegény júdeai földművelőkön kívül.

Míg Jeremiás a börtön udvarára volt bezárva, Isten igéje szólt hozzá Ebed-Melekkel kapcsolatban, aki korábban kimentette őt a börtön víz nélküli, sáros ciszternájából. Isten biztosította őt arról, hogy megmarad az élete.

Ez a fejezet három embertípust hasonlít össze. Először is: a király tisztviselői Egyiptomban bíztak, és Jeremiást gyűlöltek. Szívükben gonoszak voltak, és Istennel szembeni álláspontra helyezkedtek. Ezzel ellentétben Ebed-Melek Istenben bízott, és meg akarta menteni Jeremiás életét. Úgy tűnik, ő egy Istenben bízó, hittel rendelkező ember volt. Sedékiás király azonban nem tartozik az előző két csoportba. Jónak látta ugyan Jeremiást megmenteni a tisztviselők kezéből, viszont nem fogadta meg Jeremiás tanácsát, hogy adja meg magát Babilon királyának, mert ő is annak az egyiptomi hadseregnek az erejében bízott, aki elől már egyszer megfutamodtak a babiloniak (Jer 37:5). Hitetlenségének eredménye Jeruzsálem pusztulása és a Júdeai Királyság vége lett. Jeremiás 39:9-10 azt írja le, milyen keserves volt Sedékiás életének utolsó szakasza. El tudta volna kerülni ezt a nyomorúságot, ha teljes szívvel elhitte volna Isten Jeremiáson keresztül küldött üzenetét, és engedelmeskedett volna annak.

Hogyan kerülhetjük el, hogy olyanok legyünk, mint Sedékiás és az ő tisztviselői? Hallgatunk Isten hírvivőkön keresztül küldött szavára és őszintén engedelmeskedünk neki, vagy világi értékrend szerint ítélünk meg egy-egy helyzetet?

Yoshitaka Kobayashi

Ph.D., Japán

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: Jeremiás 38

Ebben a fejezetben Jeremiásnak Júda utolsó királyával, Sedékiással van dolga. Uralkodásának 11. éve előtt Nabukodonozor visszatér Jeruzsálembe, felégeti a várost és a templomot, és fogságba viszi a népet, beleértve Sedékiást is.

Jukál, Safátiás, Gedáliás, Passúr és mások hallották, amit Jeremiás mondott: ha a babiloniakhoz mennek, életben maradnak, de ha nem, kard által halnak meg. Ha ellenállnak, a város biztosan Babilon uralma alá kerül. Ez volt az Úr üzenete. Mindazonáltal ezek a hivatalnokok, köztük Jukál, aki korábban arra kérte Jeremiást, hogy imádkozzon a királyért, most kételkedtek Isten szavában. A királytól Jeremiás halálát kérték. Ő volt az elsőszámú közellenség. Sedékiás király a Jeremiásnak tett ígérete ellenére hagyta, hogy ők döntsenek sorsa felől, mintegy Poncius Pilátus álláspontra helyezkedett. Így Jeremiást a börtön udvarán lévő verembe vetették. Jeremiás belesüllyedt a gödör alján lévő sárba.

Itt született Jeremiás siralmai 3. fejezete „Körülkerített, hogy ki ne mehessek” (JSir 3:7). Egy etióp szolga a király udvarában, aki érzékeny volt mások szenvedéseire, meghallotta mindezt, és megindult a szíve Jeremiáson. Ebed-Melek gyorsan a Benjámin-kapuhoz szaladt, ahol Jeremiásnak először volt összetűzése az őrséggel, és a király elé ment. Elmondta a királynak, hogy az emberek gonoszul cselekedtek, és ha a király nem tesz valamit, Jeremiás meg fog halni, mert nincs kenyere és vize. A király hallgatott rá, és 30 embert adott a keze alá, hogy kihúzzák Jeremiást a veremből. Ebed-Melek elment a kincstartó ház alá, és régi ruhadarabokat hozott elő kötélnek. Így Jeremiást kiemelték a gödörből és a börtön udvarán lakott ezután.

Sedékiás király az Úr házának harmadik bejáratához rendelte Jeremiást, és újra megkérdezte tőle, mi fog történni. Jeremiás őszinte volt a királlyal, de tudta, ha megmondja az igazat, az az életébe kerülhet, és ha tanácsot ad a problémák megoldására, nem fognak rá hallgatni.

A király titokban megesküdött Jeremiásnak, hogy nem öli meg őt, és nem szolgáltatja ki őt azoknak, akik az életére törnek. Jeremiás megismételte a korábbi üzenetet: ha Sedékiás megadja magát a babiloniaknak, élni fog, és a várost nem égetik fel. Sedékiás azt mondta fél, hogy a Babilonba ment zsidók meg fogják ölni, de Jeremiás biztosította, hogy nem árthatnak neki.

Ha megadja magát, minden rendben lesz, de ha nem, feleségei és fiai a babiloniak kezébe kerülnek, a város pedig lángoktól pusztul el. Ahelyett, hogy követte volna Jeremiás Istentől származó utasítását, halálosan megfenyegette: „Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!” (24. vers).

A király biztosította, hogy Jeremiás megmenekülhessen üldözői kezéből. Mivel titokban találkoztak, a beszélgetés tartalmáról Jeremiásnak azt kellett mondania, azért esedezett a királyhoz, hogy ne vesse újra tömlöcbe őt. Így, amikor a hivatalnokok a tárgyalásról faggatták, ő ennyit mondott nekik, így életben maradt, és a börtön udvarán lakott addig a napig, amelyen a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet.

Drága Istenünk!

Add, hogy amikor az Igéd hatást gyakorol ránk, cselekedjünk annak megfelelően, és ne próbáljunk előle kitérni, kiegészíteni, figyelmen kívül hagyni vagy elutasítani az életünkre vonatkozó üzenetet, ahogyan Sedékiás tette. Ámen.

Koot van Wyk

Kyungpook Nemzeti Egyetem

Sangju, Dél-Korea

Fordította: Kóczián Ágnes