Ebben a fejezetben arról
olvashatunk, hogy a jóhiszemű helytartó, Gedáliás meghalt Mispában támogatóival
együtt, mert nem egyeztetett Jeremiással, Isten prófétájával Ismáel merénylettervével
kapcsolatban, amiről Jóhanán számolt be neki. Ez egy történetre emlékeztet
minket Józsiásról, aki évekig jó dolgokat tett Istenért, de végül azért halt
meg, mert nem kérdezte meg Istent, hogy harcolnia kell-e az egyiptomi sereggel
(2Krón 35:20-24). Isten népe vezetőjének az lett volna a feladata, hogy olyan
ember legyen, aki Istentől kéri az útmutatást. Ez a fejezet tele van szörnyű
katasztrófákkal, amik elkerülhetőek lettek volna, ha a vezető imádságos, vagy
alázatos szívű lett volna, aki megkérdezi Jeremiást, hogy mit tegyen.
Ismáel és az utolsó király,
Sedékiás tíz főhivatalnoka békésen evett együtt Gedáliással, néhány júdabelivel
és káldeus katonákkal. Ismáel és tíz embere váratlanul fölkelt, és megölte Gedáliást
és azokat is, akik vele voltak. Jóhanán beszámolója Ismáel merénylettervére vonatkozólag
igaznak bizonyult, és most Gedáliás és a támogatói halottak. A következő nap
Ismáel megölt még 70 embert, akik áldozatokat hoztak az Úr házába Sikemből,
Silóból és Samáriából. Ismáel a halottakat egy árokba dobta – amit arra kellett
volna használniuk, hogy megvédjék magukat a közeledő ellenségtől –, és az árok
tele lett.
Ismáel foglyul
ejtette az egész népet, amely Mispában maradt, és elindult, hogy visszamenjen az
ammóniakhoz. Jóhanán és katonái a Gibeon melletti nagy víznél találkoztak Ismáellel,
embereivel és a mispai foglyokkal. Ismáel nyolc emberével együtt elmenekült
Jóhanán megérkezése előtt, és az ammóniakhoz ment. Jóhanán visszavitte Mispába
a fogva tartottakat, majd a többi hadvezérrel el akartak menekülni Egyiptomba,
mert Ismáel meggyilkolta Gedáliást, és féltek, hogy a babilóniaiak mit tennének
velük, amiért hagyták, hogy ez történjen. Ezért elhagyták Mispát és Egyiptom
felé menet megszálltak Kimhámnál, Betlehemhez közel.
Ha Gedáliás
imádkozott volna, és megkérdezte volna a prófétát, hogy mit tegyen, Isten utat
mutatott volna neki és megvédte volna. Szoktunk imádkozni, hogy megtudjuk, mi
Isten akarata? Készek vagyunk rá, hogy kövessük a parancsát, bármi is legyen
az?
Yoshitaka Kobayashi
Ph.D., Japan
Fordította:
Hegyes-Horváth Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése