Mai szakasz: Jeremiás 51

A káldeusok Nákhor, Ábrahám testvérének leszármazottai, aki a káldeusok földjén először Ur városában lakott. Később a káldeusok délebbre vonultak, meghódították Babilon városát, és kinevezték fővárosuknak. Ezért ebben a fejezetben azt a helyet és a környező területeket, ahol a káldeusok laktak Bablióniában Káldeának nevezi az író (24. vers).

Jeremiás azt mondja: „Ne kíméljétek ifjait, irtsátok ki egész seregét!” (3. vers – új prot. ford.) Círusz meghódította Babilont, és megölte Belsazár királyt, de nem pusztította el a várost és nem ölette meg a védőit.  Isten próféciája mindig feltételes. Ha a babiloni sereg ellenállt volna, és nem adta volna meg magát a médeknek, akkor Círusz valószínűleg lemészároltatta volna a babiloni katonákat. Babilon városa fennmaradt egészen Szeleukosz Nicator idejéig. Miután megépítette Szeleukeia városát Babilon mellett, az emberek átköltöztek Babilonból, és a város olyan pusztasággá változott, amilyennek Jeremiás megjósolta (26, 29. vers).

A Babiloni Birodalom isteni büntetésének egyik oka Júda népének és Jeruzsálemnek az állandó és felesleges zaklatása volt (35. vers). A másik ok az Izrael Szentje ellen elkövetett sok-sok vétek (5. vers). A babilóniai katonák, akik nyilvánvalóan nem voltak papok, bementek a szentélybe is Isten jeruzsálemi templomába, és sok edényt elvittek magukkal.

Isten felhasználta a médek királyát, hogy a babiloniak ellen harcoljon (11. vers). Ez az üzenet Ézsaiás 13:7-nek az ismétlése. Isten megengedte Babilonnak, hogy megbüntesse Júdát, de Babilonnak nem kellett volna kegyetlenséget elkövetnie Júda ellen, mert azt Isten sem bocsájthatta meg (50:20). Elnyomták Júda népét, és nem engedték visszamenni őket a földjükre 70 évig (Jer 50:33).

Az 59-64. versekben egy hosszú próféciát olvashatunk Babilon ellen. Sedékiás király uralkodásának negyedik évében Jeremiás Babilon elleni próféciájának tekercsét rábízta Serájára, a szállásmesterére, és megkérte, hogy olvassa fel az embereknek Babilonban, majd kössön rá egy követ, és dobja az Eufrátesz folyóba. Ez azt jelképezte, hogy „Így süllyed el Babilon, és nem kel fel többé” (64. vers – új prot. ford.)

Viszont még Babilon esetében is késett a pusztulás a megjövendölt időponthoz képest, mivel a figyelmeztetés feltételes volt. Hasonlóképpen Isten is kegyelmes hozzánk, és várja a bűnbánatunkat, hogy megmenthessen bűnös állapotunkból.

Yoshitaka Kobayashi, Ph.D.,

Japán

Fordította: Rajki Dávid