Mai szakasz: Jeremiás 49

Jeremiás több próféciát is hirdetett. Ez a fejezet konkrétan öt népcsoportról szól, akik kapcsolatban álltak Júda népével.

Az első rész az ammoniták fővárosáról szóló prófécia, akik Benammitól, Lót kisebbik lányának fiától származtak. Ők a Jordán keleti oldalán éltek. Az ammonitáknak saját istenük volt, akit Milkómnak neveztek, ami annyit tesz: „Isteni Király”. A bírák idejében az ammoniták az izraeliták ellenségei voltak (Bír 3:13). Kinevették Izráelt, mondván: „Talán nincsenek Izráelnek fiai, nincs neki örököse? Miért vette birtokba Gádot Milkóm ...?” (1. vers – új prot. ford.). Azért tettek így, mert az ammoniták, Lót kisebbik lánya fiának leszármazottjai, eltávolodtak az igaz Isten tiszteletétől (4. vers).

A fejezet második része az Edóm ellen hirdetett prófécia. Az edómiak Ézsau leszármazottjai voltak. Abban az időben, amikor az izraeliták Egyiptomban voltak, az edómi Témán városa híres volt a benne lakók bölcsességéről. Isten képes volt a Szentlelkén keresztül dolgozni a témániak szívén, miközben az izraeliták bálványokat imádtak Egyiptomban (Józsué 24:12). Sajnos azonban végül Edóm is Sodomához és Gomorrához hasonló sorsa jutott (18. vers), mert kevélységük és vakmerőségük elvakította őket (16. vers).

A harmadik rész a Damaszkusz elleni prófécia. Ez egy régi arámi város volt a sivatag szélén, ami az ott található termékeny oázisnak köszönhetően virágzott. Ebben a városban voltak a múltban hűséges istenfélők, mint Naámán vagy Hazáél. Amint azonban elhagyták az igaz Istent, ez az „örvendező” és Istennek tetsző város is elhagyatott lett.

A negyedik részben a Kédárról és Hácorról szóló próféciát olvashatjuk. Kédár Ismael fia volt (1Móz 25:14). Kédár törzse a tevecsordáiról (29. vers) és jól képzett íjászairól volt híres (Ézs 21:17). A bírák idejében Izráelnek nem sikerült bevenni Hácort, a kánaániták erős városát. Később Nabukodonozor, Babilon királya mindkét várost elfoglalta.

Az ötödik, utolsó rész az Elámról szóló prófécia. Ez a prófécia akkor teljesedett, amikor Elám a babiloniak oldalára állt, akiket később legyőztek az asszírok. Ha az elámiak bűnbánatot tartottak volna, Isten megbocsátott volna nekik, és felvirágoztatta volna őket áldásaival.

A fent említett összes prófécia feltételes volt. Akkoriban Isten azt szerette volna, hogy az emberek – egyénileg és közösségi szinten is – megbánják bűneiket és visszatérjenek hozzá. Isten ma tőlünk is ezt várja.

Yoshitaka Kobayashi, Ph.D.,

Japán

Fordította: Kóczián Károly