Mindnyájunk életében vannak
sötét időszakok. Küszködünk, kételkedünk, sírunk, mégis általában eljön egy
pillanat, egy fordulópont, ami mindent megváltoztat. Isten gyermekei számára ez
az a pillanat, amikor rájövünk, hogy Isten még mindig a közelünkben van és,
hogy Ő jóságos.
Jeremiás Siralmainak
harmadik fejezete nemcsak e könyv leghosszabb fejezete, hanem ezt a
fordulópontot mutatja be. „Az Úr
kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!”
(22. vers).
Isten jósága és
együttérzése vitathatatlan, nem tőlünk függ, és szabadon rendelkezésre áll.
Ehhez azonban a mi megfelelő hozzáállásunk a legszükségesebb. Keresnünk kell Őt
és várni Rá (lásd 25-26. vers), csöndesen kell várnunk az Úr szabadítására (26. vers). A várakozáshoz kitartásra
van szükség, a nem láthatónak valóságként való elfogadására. A várakozás a
Jézust megragadó hit része. A várakozáshoz önvizsgálat és
bűnbánat, valamint megtérésre való hajlandóság is szükséges.
„… kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az
Úrhoz! Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van” (40-41. vers). A
mai nap kihívásaival szembesülve emeld fel szívedet a mennyei Atyához, és mondd
el neki, készen állsz arra, hogy Ő rendezze életed dolgait!
Gerald
A. Klingbeil, D.Litt.
az Adventist Review és az Adventist World
folyóiratok társszerkesztője
kutató
egyetemi tanár
Andrews Egyetem
Fordította: Csala Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése