Mai szakasz: Ezékiel 17

Sorban ez a harmadik fejezet, amely példázat formájában jelenik meg. A legtöbb esetben a bibliai példázatok jelentése nagyon világos. Nagyon kevés példázatnak van rejtett jelentése. Amikor Jézus földön jártakor prédikált és tanított, gyakran használt példázatokat, amelyek közül a legtöbbet mindenki megértette. Azonban volt néhány alkalom, amikor Jézus elmondott egy példázatot, a tanítványai hozzá fordultak és így kérlelték: „Urunk, mondd el mit jelent ez a példázat!”   

Ugyanez igaz az ószövetségi példázatokra is. A legtöbb esetben nagyon nyilvánvaló az ószövetségi példázatok jelentése. A 15. fejezetben az Izraelre alkalmazott terméketlen szőlővessző példázatát láttuk. Isten elhívta Izrael népét, hogy lelki gyümölcsöt teremjen az Ő nevében és dicsőségére. De Izrael nem termett gyümölcsöt. Terméketlen szőlővessző voltak. Aztán a 16. fejezetben a hűtlen feleség példázatával találkoztunk. Isten szívébe zárta Izraelt. A nép az Ő menyasszonya volt. Szerette őket és gondoskodott róluk. Ők azonban nem voltak hűségesek az Istennek való odaszánásukban. Lelki paráznaságot követtek el. Ezeket a példázatokat könnyű megérteni. Amikor azonban a 17. fejezethez érkezünk, egyáltalán nem nyilvánvaló a példázat jelentése. Ezért van az, hogy a második vers nemcsak egy példázatról beszél, hanem egy találós meséről is. Egy bizonyos szempontból példázat, mert van lelki jelentése, más szempontból pedig egy találós mese, mert meg kell fejteni.

Ezékiel illusztrációjában egy hatalmas sas leszakítja egy fiatal cédrus csúcsán lévő ágakat és elviszi azokat egy másik országba. Kr.e. 795-ben a babiloni csapatok elfogják Jójákimot, Júda királyát Jeruzsálem népének javával együtt, és elviszik őket Babilonba. Otthon a cédrusfa hazájában a sas elültetett egy magot, amely szőlőtővé lett. Alacsony növésű volt, de engedelmes volt a sasnak. Jeruzsálemben Babilon a királyi család egy másik tagját, Sédékiást nevezi ki királynak Jójákin helyett. Sédékiás korlátozott függetlenséggel rendelkezett és Babilon alattvalója kellett, hogy maradjon.

Aztán egy másik hatalmas sas jelenik meg, hasonlóan lenyűgöző, mint az előző, és ekkor az alacsony növésű szőlőtő alattvalói hűségét az új sasra váltja. Sédékiás fellázad Babilon ellen azáltal, hogy egy Babilon ellenes katonai szövetségre lép Egyiptommal. Ezért az első sas (Babilon) kitépi a szőlőtőt, levágja az ágait és hagyja elhervadni és meghalni. Babilon elpusztítja Jeruzsálemet és Sédékiást megalázó módon rabságba hurcolják, ahol meghal.     

Ezékiel magyarázata különleges hangsúlyt fektet Sédékiás árulására, ahogy a szövetséget Babilonnal megtörte. Sédékiás Jahve nevében hűséget esküdött Nabukodonozornak, de megszegte esküjét azzal, hogy Egyiptom segítségét kereste. Büntetésképpen rabként Babilonba hurcolják. Ezékiel ezután azt látja, hogy Isten – nem egy sas – letör egy ágat a cédrusfa tetejéről, és elülteti azt egy hegy tetején, ahol egy hatalmas és lenyűgöző fává nevekedik, amely hasznára van mindenféle állatnak és madárnak. Dávid királyi vonalából Isten vesz egyet, a Messiást, és általa egy olyan országot alapít, amely áldást hoz az egész világnak. A magas fák alacsonyakká válnak, a zöld fák pedig kiszáradnak, de Isten fája virul és gyarapszik. Az olyan nemzetek mint Babilon és Egyiptom elvesznek, de Isten országa felmagasztaltatik. Ez a mai nap üzenete.    

Mohanraj Israel, D.Min. nevelőtanár,
vallástudományi tanszék
Spicer Memorial College, Pune, India

Mai szakasz: Ezékiel 16

Ebben a fejezetben találjuk az egész Biblia leghosszabb egybefüggő példázatát. A prostitúció (paráznaság) a leggyakoribb metafora ebben az példázatban, aminek segítségével Jeruzsálem hűtlenségét az Úr iránt egy utcanő erkölcstelenségéhez hasonlítja. Ahogy olvastuk is már, a próféták sokféle hasonlatot és metaforát használtak, de ez a konkrét jelkép bizonyára nagyon feldühítette a hallgatóságot. Ezékiel úgy utal Jeruzsálemre, mint egy prostituáltra. Az Ószövetségben újra meg újra visszatérő kép, amely szerint Izrael más istenek után jár, egy paráznához teszi hasonlóvá a népet, legalábbis lelki értelemben. A parázna, paráznaság, fajtalankodás, házasságtörő szavakat gyakran használja ez a fejezet, hogy kifejezze, mennyire lett hűtlen Júda népe az ő Istene iránt. Izrael története, amelyet egy mostoha körülmények között megszülető, majd lassan érett korba lépő lány jelképes meséjén keresztül mutat be az Írás, azt igyekszik megvilágítani, miért is éri Izraelt oly’ sok támadás.

Ez a lánygyermek nem egy rendes, gondoskodó családba születik. A köldökzsinórt elvágni, a babát vízzel megmosni, sóval bedörzsölni, majd tiszta ruhába göngyölni – ez a palesztinai bábák szokásos eljárása volt, amit a modern korban élő arab parasztok körében is megfigyeltek. Miután szövetséget kötött Izraellel, az Úr kiemelte a népet elhanyagolt állapotából (megfürdette, felöltöztette, felékesítette, 16:9-11), fejedelmi rangra emelte, ami egy királynőhöz illik (16:13). Jeruzsálem híre elterjedt a népek között. Ez az utalás Izrael tündöklő fénykorára vonatkozik, Salamon idejében.  

Csodálatos, hogy Jeruzsálem hosszantartó hűtlensége ellenére a példázat világossá teszi, hogy Isten nem fogja őt örökre elvetni. Fogsága véget ér, és Isten betartja ősi ígéretét, helyreállítja vele szövetségét, tisztává teszi, oltalmába fogadja, és fölébe emeli olyan híres városoknak, mint Samária vagy Sodoma. Izrael bocsánatot nyer, és újra igazzá válik. Az példázat nem szó szerint értendő, tehát nem az a szándéka, hogy kifejezze, más városok is újra naggyá lesznek. Inkább arra utal, hogy Jeruzsálem helyreállításán kívül Isten megbocsátja sok-sok ember bűnét, és végül olyan helyet teremt, ahol az igazság uralkodik, és senki sem lázad többé ellene.

Bátorító tudni, hogy ha Krisztusban vagyunk, akkor ez az „örökkévaló szövetség” máris a miénk. Jövendőbeli otthonunk az új Jeruzsálem, ahová örömmel vonulhatunk majd be, Isten hűséges ígéretének beteljesedéseként. Ott nyoma sem lesz a régi korok utálatosságainak, a durvaságnak, az anyagiasságnak, a bálványimádásnak, ami Ezékiel napjaiban a nép vesztét és pusztulását okozta. Újra Isten lakhelye lesz, a szentek örök otthona, ahol a Mindenható népével lakozik. Jeruzsálem neve tehát maga is az Istennel való örök, békés és dicső élet jelképévé válik a Szentírásban, és nem a mai földrajzi helyet jelöli.  

A példázat örömteli befejezése azonban nem az egyetlen olyan pont, ami számunkra is jelentőségteljes. Jeruzsálem gonoszságának története nagyon is tükrözi múltbeli állapotunkat. Amikor vétkeztünk, hátat fordítottunk a szerető és gondoskodó Istennek, így érdemtelenné váltunk szabadítására. Amikor elveszett, gyámoltalan helyzetünkben elutasítottuk Őt, sőt, nyíltan fellázadtunk ellene azokat utánozva, akiket a világban csodáltunk, egyáltalán nem viselkedtünk jobban, mint a parázna Jeruzsálem. Nem Isten Fiát csodáltuk, nem Rá akartunk hasonlítani. Mégis volt remény számunkra, mert Isten továbbra is szeretett bennünket. Mindegy, mennyire lettünk romlottak, nem kerültünk annyira távol tőle, hogy ne szabadíthasson meg bennünket, amennyiben hittel válaszolunk Isten hívására.  

Mohanraj Israel, D.Min. nevelőtanár,
vallástudományi tanszék
Spicer Memorial College, Pune, India

Mai szakasz: Ezékiel 15

Ezékiel könyve 15-17. fejezete három példázatot tartalmaz. A példázat egy jól megjegyezhető történetbe vagy szóképbe csomagolt igazság. Jézus legtöbb tanítását példázat formájában mondta el. Így tett néhány ószövetségi próféta, beleértve Ezékielt is. 

Ez a példázat egy szőlőtőkéről és a venyigéről szól. Mivel rendelkezik a szőlő szára, ami kiválóbbá tenné őt az erdő többi fájánál? Semmivel. A többi fa hasznos faanyagot termel, de a szőlő szára puha, törékeny, görbe és csak ritkán vastag. Néha készítenek belőle nagy akasztószöget, amire a keleti házakban különböző dolgokat akasztanak. Azonban a szőlővessző egyetlen célja az, hogy gyümölcsöt teremjen. Amikor nem terem gyümölcsöt, minden fánál értéktelenebb. Így van ez Isten népével is, amikor elveszíti megkülönböztetett célját azzal, hogy nem termi meg az igazság gyümölcsét, nem ér többet a világi embernél. Ebből a szempontból nézve, azon kívül, hogy Isten plántálta el őket, a zsidók értéktelenebbek lettek minden más nemzetnél.

A szőlővesszőre utaló héber szó egy olyan gallyat jelent, ami csak akkor hasznos, ha gyümölcsöt terem. A fája semmire sem jó csak a tűzre. Éppen ezért, amikor Izrael nem terem gyümölcsöt, Isten ítéletének tüze minden percben bekövetkezhet. Ezékiel 15:8 ezt mondja: „Pusztává teszem az országot, mivel hűtlenekké váltak - így szól az én Uram, az Úr.” Ha a szőlővessző gyümölcsöt terem, hasznos, de ha nem, akkor értéktelen és haszontalan, ezért elégetik. Ez a példázat azt mutatja, hogy Júda hogyan vált értéktelenné az Úr számára, és más célt már nem szolgál, minthogy megégesse az ítélet tüze.

Ezékiel a szőlővessző bibliai jelképét teljesen a feje tetejére állítja. Ez általában egy pozitív kép a Bibliában (János 15). Amikor negatív módon használja, csak a rossz gyümölcsöt ítéli el. Most azonban Ezékiel a szőlővessző természetét kritizálja: fájának értéktelen voltát az erdő többi fájához képest. Azt mondja, hogy Jeruzsálem népe természeténél fogva haszontalan. Ezékiel öt fejezeten belül háromszor említi a szőlővessző példázatát (15:1-8; 17:5-10; 19:10-14).

Így az ember akkor képes értékes gyümölcsöt teremni, ha szereti Istent és az embertársát; ez életének a célja, és ha kudarcot vall ebben, semmi értéke sincs, csak a megsemmisülés vár rá. Ez a példázat azoknak szól, akik teljesen figyelmen kívül hagyják Istent és az igazi vallásosságot. Ez történt Jeruzsálemmel. Ezért vigyázzunk és ne legyünk gyümölcstelenek! Jöjjünk Jézushoz, igyekezzünk benne maradni, és az Ő szavai maradjanak meg bennünk!  

Mohanraj Israel, D.Min. nevelőtanár

Vallástudományok tanszéke

Spicer Adventist University, Pune, India

Mai szakasz: Ezékiel 14

Ez a fejezet a lelki élet két fontos szempontjával foglalkozik, az imádsággal és Isten szavának meghallgatásával. E fejezet üzenete a véneknek és Izrael népének szól, akik ily módon próbálják Isten megelégedését kivívni. Úgy a vének, mint Izrael népe azonban nagyon is messze állt attól, hogy valóban meghallotta volna Isten szavát, vagy imádságban kommunikált volna vele.

A vének azzal a javaslattal jöttek Ezékielhez, hogy kérdezzék meg az Urat, miközben szívük bálványokkal és olyasmikkel volt tele, amik akadályozták őket Isten szavának meghallásában és elfogadásában. Bár szívük távol van Istentől, kifelé érdeklődést mutatnak Isten szava iránt. Az ilyen külsőségek nem tesznek képessé valakit Isten üzenetének valódi meghallására, csak a tiszta, aktív bűnöktől mentes szív lesz kész Isten szavát befogadni. Isten megmutatja állapotukra a megoldást: „Térjetek meg és forduljatok el bálványaitoktól, és minden utálatosságaitoktól fordítsátok el orcátokat” (14:6). Isten figyelmezteti a hamis prófétákat is a súlyos büntetésre, amiért népét elfordították tőle. Isten biztosítja népét, hogy ha bűnbánatot tartanak és visszafordulnak hozzá, akkor továbbra is az Ő népe maradnak és Ő az Istenük lesz (11. vers).

Izraelt utoléri bűneinek büntetése és a nemzet elpusztul. Ők azonban azt hitték, hogy egy igaz próféta imádsága segíthet elkerülni Isten büntetését. Ahelyett, hogy bűneiket megbánták és elhagyták volna, Izrael népe a saját elgondolása szerint szerette volna rendezni dolgait Istennel. Mindenkinek személyesen kell megvallania a saját bűneit, és magának kell bűnbánatot tartani, senki sem helyettesítheti őket, senkinek a jósága, vagy igazsága nem mentheti meg őket a büntetéstől.

Miközben Isten büntetése kitöltetik a bűnösökre, Ő megemlékezik a maradékról, az igazakról, akik hűségesek maradtak hozzá. Isten igaz népe lesz az élő tanú a többiek előtt arra, hogy miért kímélte meg őket, miközben a megátalkodottak elnyerik büntetésüket. Az Istenhez fordulás valódi vágyának nem csupán a külsőségekben, hanem belső változásban és a bűnök elhagyásában kell megmutatkoznia.

Roy Jemison Injety
Spicer Főiskola, India

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Ezékiel 13

Isten népe küzdelmes helyzetbe kerül, amikor Ezékiel próféta átadja nekik Isten üzenetét, és még hamis próféták is támadnak, akik elfordítják lelküket az igazságtól. Láthatjuk, ahogy Isten könyörög népének, hogy hagyják el a hamisságot és hazugságaikat, amivel azt állítják, hogy Isten üzenetét szólják, pedig sohasem szólnak arról, hogy jót kell cselekedni, a résekhez állni és felépíteni Jeruzsálem falait, hogy megvédje őket az ütközet napján.

A hamis próféták könnyen felismerhetők békét hirdető üzenetükről, miközben mindenütt háború és gond van körülöttük. Izrael tetszését igyekeznek elnyerni felépített falaik bemeszelésével, s ezzel a hamis biztonság illúziójába ringatják a népet. Csupán hamis biztonságot nyújtottak, mert a széltől leomlottak a meszelt falak. A hamis próféták nemcsak becsapják az embereket, hanem az igaz prófétákat is megpróbálják lejáratni. Isten haragja és büntetése biztosan utoléri őket.

A hamis próféták és prófétanők hatásos vonzerővel bírnak, mint a mágikus zenekarok, elfátyolozott fej, hogy mások elhiggyék hazugságaikat. Lesben állnak, mint pusztító oroszlánok, keresve, kit nyelhetnek el. Isten azt mondja, ki fogja őket szakítani, nem folytathatják tovább a megtévesztést és megszabadítja gyermekeit, akiket csapdájukba csaltak. Nem tűri tovább a helytelenül cselekvőket és a hamis tanítókat, hanem megbünteti őket, amiért félrevezették Isten népét. A hamis próféták nem lehetnek Isten országának polgárai.

Ezek az izraeli állapotok az utolsó időkre emlékeztetnek minket, amikor a modern Izrael Sátán világának fogságában él. Ahogy Isten figyelmeztető üzeneteket küldött nekünk az utolsó napokra, úgy az ellenség is elküldi hamis prófétáit és tanítóit, hogy megtévessze Isten népét, még a választottakat is. Ez az üzenet arra is felhívja a figyelmet, hogy amikor a hamis próféták vonzó üzeneteikkel megjelennek, csak azok lesznek képesek ellenállni, akik szeretik Istent, és meg tudnak állni az igazságban a megtévesztéssel szemben. Isten üzenete azzal a bizonyossággal zárul, hogy Ő majd kiszabadítja népét a hamis próféták kezéből (13:23).

Roy Jemison Injety
Spicer Főiskola, India

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Ezékiel 12

Ezékiel próféta szolgálata szinte ugyanarra az időszakra esik, mint Dániel prófétáé. Mindketten a babiloni fogság idején dolgoztak. Míg Dániel államférfiként a babiloni udvarban maradt, Ezékiel a száműzöttek között élt, és közvetítette Isten üzeneteit. Ebben a fejezetben a próféta eljátssza Isten üzenetét. Figyelemfelkeltő, drámai üzenetet láthatunk, melynek célja a gondolkodásra serkentés és az üzenet jelentőségének felismertetése.  A zsidók közelgő végzetét láthatjuk még Júdában, és Sedékiás király elfogatása áll a látomás középpontjában. Ez a prófétai üzenet, mint máskor is, a nép intésére adatott, hogy felkészítse őket és figyelmeztesse: ne utasítsák el Isten üzeneteit. Miközben Ezékiel Babilonban figyelmezteti a foglyokat, Jeremiás (34:2-3) otthon, Júdában adja át az üzenetet Sedékiás királynak, miszerint a babiloniak eljönnek, és lerombolják Jeruzsálemet.

Ezékiel próféta az izraeliták lázadó természete miatt használja a drámai bemutatás módszerét. Elérték azt a pontot, amikor hiába van szemük, nem látnak, van fülük, mégsem hallanak. Elveszítették erkölcsi érzékenységüket, Isten figyelmeztető üzeneteivel szemben. A próféta ábrázolása tökéletesen beteljesedett, amikor Sedékiás király Riblában egy falba vájt nyíláson át próbált éjszaka elmenekülni, és Nabukodonozor király megvakíttatta (12:12). Bár ilyen kegyetlen sors várt Sedékiásra a babiloniak kezében, Isten kegyelme életben hagyta őt, és ahogy Jeremiás megígérte, békében halt meg és nem kard által (Jer 34:4-5). Sedékiás elfogása után a zsidók nagy része szétszóródott más népek közé. Viszonylag kevesen menekültek meg a fegyverek, az éhínség és döghalál elől, ami Jeruzsálemre következett. Ezáltal a nemzetek jobban megismerhetik Izrael Istenét (12:16.). Mindig van esély a maradék számára,  akik hűségesek maradnak Istenhez, hogy megmeneküljenek a büntetéstől, és bemutassák a világnak Isten szeretetét.

Az Ezékiel által átadott figyelmeztető üzenet bizonytalanságot és félelmet keltett a fogságban élő izraelitákban, megdöbbentette őket, és teljesen elveszítették a reményt. Egyesek azt mondták, hogy a próféta szavai csak sokára teljesednek majd, vagy, hogy az egész látomás téves. Isten azonban Ezékielen keresztül kijelentette, hogy a várható események bizonyosan bekövetkeznek, és a hamis üzeneteket prédikálók sem akadályozhatják azt meg.  Izrael házának bukása bizonyos volt, gonoszságuk miatt, és mert nem hittek az igaz próféták (Jeremiás és Ezékiel) üzeneteinek, hanem inkább hagyták magukat a hamis prófétáktól megtéveszteni. Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy Isten ismételten, többször is figyelmezteti népét a közelgő ítéletre, arra, hogy az Ő szava bizonyosan beteljesedik.

Milyen tragikus látni, hogy Isten választott népe még az ítélet, és a babiloniak közelgő visszatérése ellenére sem fordul vissza Istenhez! A gonosz mindig megpróbálja hamis üzenetekkel megsemmisíteni Isten üzenetét, amiket szívesebben hallanak, és könnyen elfogadnak az emberek. Ha mi, mint Isten végső maradéka nem keményítjük meg szívünket, mint a régi Izrael, hanem megszívlelve Isten üzeneteit a mindennapi életünkben alkalmazzuk őket, akkor teljesíthetjük választott népének feladatát, hogy az evangéliumot az egész világgal megosszuk.

Roy Jemison Injety
Spicer Főiskola, India

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Ezékiel 11

Emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk magunkat és a körülményeinket összehasonlítani másokéval, és amikor így teszünk, sokszor jobb színben látjuk magunkat. Nagy a kísértés, hogy gondolatban szétválasszuk a „mi” és az „ők” csoportját, és magunkat feljebb helyezzük, különösen, ha úgy érezzük, mi áldásokban részesülünk, a többiek pedig nem.

Júda 25 vezetője, akiket Ezékiel látott Jeruzsálemben helyzetüket a fogságban lévő honfitársaikéhoz hasonlítva mérték fel. Ők a szent városban, Dávid városában voltak, amazok pedig messze földön fogságban. Bárhonnan is nézzük, úgy tűnhet, hogy, akik Jeruzsálemben voltak, élvezték Isten kegyét, míg a Babilonban lévők nem.

Azt látjuk, hogy a 25 vezető is erre a feltételezésre jutott. A kifejezés a 3. versben: „ez a város a fazék, mi pedig a hús” az áldozati rendszerre utal, ahol a fazék jelentette az oltárt a hús pedig az áldozat „jó” része volt. A vezetők ezzel azt mondják, hogy akik Jeruzsálemben maradtak, azok Isten kegyeltjei, a Babilonban lévő hűséges foglyok pedig Isten ítélete alatt vannak, és haragját kell elszenvedniük.

Amikor meg vagyunk győződve róla, hogy jó helyen vagyunk, Isten mégis kiigazítja a gondolkozásunkat, az nagyon sokkoló lehet. Képzelheted, milyen meglepő volt hallani ezeknek a vezetőknek, hogy Isten ítélete alatt vannak. Ez a fordított gondolatmenet Ezékielt is megdöbbentette, mert együttérzően így kiáltott fel: „Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!” (3. vers). Más szavakkal: „Ha ezekre az emberekre Jeruzsálemben ítélet vár, vajon megállhat bármelyikünk?”

Isten Ezékiel által küldött üzenete kijózanító. Azok, akik lázadtak ellene, vagy akik csak passzívan tettették a vallásosságot, Isten ítéletére számíthatnak. Isten dicsősége elpártolt azoktól, akik olyannak vallották magukat, amilyenek valójában nem voltak, és a helyzetük sötétnek mutatkozott.

De vegyük észre, Isten dicsősége nem távozott el teljesen. Az ítélet ezek ellen az emberek ellen nem jelentette Isten népének a végét. A maradék létezett. Megvolt Isten hűségeseinek maradéka (közülük néhányan Babilonban és néhányan Júdában), és rövid időn belül megváltás várt rájuk.

Figyeljük meg: ahogy Isten jelenléte elhagyta a templomot és Jeruzsálemet, utoljára megállt a hegy felett a várostól keletre (22-23. v). Ez a hegy –amely később Olajfák hegye néven vált ismertté – nemcsak az a hely, ahol Jézus találkozik majd a tanítványaival, hanem ahonnan keresztre feszítése, eltemetése és halálból való feltámadása után a mennybe emelkedik. Ez az a hely, ahová visszatér majd népével a millenium után, lába megérinti majd a hegyet, amely kettéhasad, helyet adva a leszálló Új Jeruzsálemnek (Zak 14:4, Jézus élete, 829. oldal).

Csakúgy, mint Ezékiel napjaiban, ma is van egy maradék; egy maradék, akik megtapasztalják a megváltást a formális vallásosságból és abból, hogy valami mást éljenek, mint amit megvallanak. A maradék megváltása egyedül Isten dicsőségéből fakad, az Ő jelenlétéből szíved templomában. Jézus ott fog lakozni és megszabadít téged. Behívod Őt? Ha már meg is tetted, az nagyszerű hír! Dicsőség Istennek!

Dr. Eric Bates, lelkész

Arden Hetednapi Adventista gyülekezet

Carolina Egyházterület

Fordította: Kóczián Ágnes