Mai szakasz: 2 Sámuel 6

Isten tisztelete mindig a legfontosabb helyet foglalta el Dávid gondolkodásában. Az ÚR volt az, aki erőt és győzelmet adott Dávidnak, hogy megalapíthassa a birodalmat és királyságát. Most béke honol Izráel királyságában, és Dávid régóta dédelgetett álmának is eljött az ideje, hogy áthelyezhesse a frigyládát, Isten jelenlétének jelképét.

Két kísérletet tettek a frigyláda átszállítására, mindkettő tanulságos elemeket tartalmaz számunkra. Az első kísérletnél harmincezer izraelitát választottak ki az áthelyezéshez, a frigyládát is új szekérre tették át, és Dávid, valamint egész Izrael népe örvendezett az ÚR előtt. A művelet során Uzza szörnyethalt, mert megszegte a ládára vonatkozó szigorú előírásokat! Ekkor Dávid komolyabban rádöbbent, mint életében bármikor,  hogy Isten törvénye szent, és annak szigorúan engedelmeskedni kell.

Felbátorodva azon, hogy Obed Edom házára, ahová a frigyládát helyezték, Isten áldása szállt, Dávid – három hónappal később – egy második kísérletet tett, hogy átszállítsa a ládát. Most azonban Dávid és az ő emberei pontosan betartottak az általuk ismert összes előírást, és sikeresen elszállították a frigyládát Jeruzsálembe. Dávid annyira izgatott volt, hogy  gyolcs efódot viselt, és örömtáncot járt az Úr előtt. Égőáldozatot és békeáldozatot is bemutatott az Úrnak. Ez az esemény jelentős szerepet játszott abban, hogy Izrael népének szívét igaz istentiszteletre indítsa.

Az első kísérletnél a hűtlenség lehangolta és összezavarta Dávidot. Későbbi tiszta engedelmessége azonban igazán örömteli eseménnyé változtatta a szövetség ládájának átszállítását, amelynek megünneplése maradandó hatással volt Izraelre akkor, és a következő nemzedékek életére is. Mi is mélységes örömöt és boldogságot találhatunk abban,ha fenntartások nélkül engedelmeskedünk az Úrnak.

Sajnos Mikál, Saul lánya – akit Dávid éppen a birodalom egyesítéséhez kért feltételként –, nem osztozott Dávid örömében a legszentebb ünnepség során. Így csúfolta Dávidot: „Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni!” (2Sám 6:20 – új prot. ford.) Mikál – büszkesége és arroganciája miatt – nem élvezhette az Úr áldásait. A Biblia azt a szomorú megjegyzést teszi, hogy az asszonynak soha életében nem lehetett gyermeke.

Samuel Wang Kelet-Ázsia Misszióközpont Taiwan

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 14

Lót választása, hogy Sodoma és Gomora városainak közelében telepszik le, komoly veszélybe sodorta őt. Amikor Khédorlaomer, Elám királya egyesítette pogány seregeit és megtámadta Sodomát, Lót fogságba esett. Amikor Ábrahám meghallotta ezt a tragikus hírt, csapataival Lót kiszabadítására sietett. Figyelemre méltó, hogy Ábrahám nem hibáztatta Lótót döntéséért, hogy Sodoma közelében telepszik le. Felsőbbrendűséget sem tanúsított, és nem engedte, hogy Lót learassa rossz döntéseinek következményét. Van olyan idő, amikor a szeretet meggondolatlanul cselekszik. A szeretet utánamegy, keresi és visszanyeri azokat, akik rossz döntéseket hoztak. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az embernek szembesülnie kell döntésének következményével, de vannak olyan esetek is, amikor szeretettel kell viseltetnünk mások döntéseivel szemben.

Jó megjegyezni, hogy amikor Ábrahám visszatért a harcból, tizedet adott a zsákmányból Melkisédeknek, a "Magasságos Isten papjának". Azzal, hogy visszaadta a tizedet, Ábrahám elismerte Isten áldásait életében. Van egy másik figyelemre méltó tette is Ábrahámnak ebben a fejezetben, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ábrahám megtagadta, hogy egyetlen saruszíjat is elvegyen magának a zsákmányból. Mindent odaadott Sodoma királyának, amit az emberei zsákmányoltak. Az önzetlen, nagylelkű lelkület megnyitja a menny tárházainak csatornáit, hogy az áldások ránk áradjanak.

- Mark Finley

Mai szakasz: 2 Sámuel 5

Noha Dávidot Sámuel próféta ifjú korában királlyá kente, és utána ismét királlyá kenték Júda fölött, most harmadjára is királlyá kenik, hogy uralkodjon az egész Izraelen és Júdán. Dávid nem katonai sikerek útján kerül trónra, hanem Izrael törzsei az Úr ígérete alapján emelik királlyá, miszerint Dávidot Izrael fejedelmévé és pásztorává teszi.

Közben elérkezett annak az ideje, hogy egy sokkal megfelelőbb települést jelöljenek ki fővárossá. A jebuzeusokat Dávid kiűzi Jeruzsálemből, vagy ha költőibben mondjuk, Sionból, és új fővárossá teszi. Dávid egyre erősebb és erősebb lett.

Azt a tényt, hogy Hírám, Tírusz királya küldötteket küld Dávidhoz, és neki házat épít, Dávid az Úr ígérete megerősítéseként értelmezi, hogy királlyá teszi Izrael felett, és királyságát felmagasztalja népéért az Izraelért. Ez a nagylelkű felajánlás Tírusz királyának azt a szándékát is tükrözte, hogy baráti szövetséget köt Izraellel. A filisztesok azonban nem örültek ennek, és elkezdték keresni Dávidot. Dávid minden alkalommal megkérdezte az Urat, mielőtt harcba keveredett volna velük. Az Úr kétszer is győzelmet adott Dávidnak.

Dávid nem csak egyszerűen elfoglalta a trónt, mert korábban királlyá kenték, hanem megvárta az Urat, hogy Ő nyissa meg a lehetőségek ajtaját előtte. Dávid alázatossága és teljes bizalma Istenben, kedves volt az Úr előtt. A feljegyzések megörökítik azt, hogy a „Seregek Ura vele volt.”

Másrészről viszont Dávid leszármazottai egyre szaporodtak a sok ágyasnak köszönhetően, ami előrevetítette annak az árnyékát, hogy ebből gondok lehetnek a jövőben. Figyelmeztető jelek történnek, hogy miden eltérés Isten nyilvánvaló akaratától megtermi majd borzasztó gyümölcseit.

Dávid Júda és Izrael trónjára való kerülésének a története nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen irgalmas és türelmes az Úr. Nem úgy bánik az emberrel, ahogyan megérdemelné, hanem bőségesen árasztja kegyelmét mindazokra, akik Benne bíznak, és alázatosan várnak Rá, amit Dávid meg is tett – sajnálatos hibái ellenére is.

Samuel Wang

Kelet-Ázsia Misszióközpont Taiwan

1 Mózes 13

1 Mózes 13 azzal kezdődik, hogy Ábrahám egy oltárnál imádkozik (3. vers), és azzal fejeződik be, hogy egy másik oltárnál imádkozik (18. vers). Annak ellenére, hogy Ábrahám – emberi természetéből adódóan – hitének hiányáról tett bizonyságot egyiptomi tartózkodásának idején, mégsem adta fel a hitét. Hűséges maradt Istenhez. Voltak gyengeségei, mint ahogy nekünk is vannak, de szíve elkötelezett volt Isten iránt. Hibái nem csüggesztették el annyira, hogy feladja hitét. Bennünket se csüggesszenek el sajátjaink! Ábrahám az Egyiptomban tanúsított hitetlensége arra vezette, hogy Béthelben komolyabban hagyatkozzon Istenre.

Amikor a földterület és vízforrások miatt konfliktusa támadt, ezt mondta unokaöccsének, Lótnak: "Ne legyen versengés közöttem és közötted" (8. vers). Aztán nagylelkűen Lótra bízta, hogy kiválassza a neki tetsző területet. Ábrahám önzetlenül választotta a számára hátrányos helyzetet a béke kedvéért. Sodoma és Gomora közelében Lót azt a területet választotta ki, amiről azt hitte, hogy a legjobb, de ez a döntés végül katasztrófának bizonyult családja számára. Ábrahámot kedves, nagylelkű magatartása felkészítette őt Isten gazdag áldásainak elfogadására. Az adakozó szívű emberekre a menny leggazdagabb áldásai áradnak.

- Mark Finley

Mai szakasz: 2 Sámuel 4

Az előző fejezet már felfedte előttünk, hogy Dávid megnyerte az emberek szívét, ahogyan megsiratta Abner elvesztését. Most eljött az idő, hogy helyreállítsa Izrael királyságát.

A Beerótból származó Rimmon két fia meggyilkolta Isbósetet álmában, majd lefejezték. A fejet elvitték Dávidnak, gondolván, hogy jó hírt visznek. De Dávid nem jutalmazhatta meg őket egy ilyen árulásért, ami ráadásul Izrael trónjához segíti őt. Elrendelte, hogy a két gyilkos vezért végezzék ki. Ennek során Dávid megmutatta, hogy Isbósetet igaz embernek tartotta, és tisztelettel temetette el. Isbóset halála és temetése volt az utolsó lökés az északi királyság összeomlásában, valamint Dávid trónra lépése Izráel és Júda felett is a küszöbön volt.

Észrevehetjük a következetlenséget Dávid viselkedésében, amikor Isbóset gyilkosaival tárgyalt, és amikor a saját unokaöccsével, Joábbal, aki Abner gyilkosa volt. Úgy tűnik, hogy Dávid gyenge volt, amikor a saját családtagjaival kellett tisztességesen és nyíltan beszélnie. Ez a tendencia a későbbiek során is megfigyelhető saját fiának, Absolonnak a lázadásánál és halálánál. Az sosem becsületes, ha különbözőképp kezeljük a családunkhoz tartozó bűnös embereket, mint azokat, akikhez nem fűz minket rokoni kötelék.

Samuel Wang

Kelet-Ázsia Misszióközpont Taiwan

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 12

Az Úr Ábrahámnak tett ígérete 1 Mózes 12:2-ben évszázadokkal korábban keletkezett, és újabb örökérvényű igazságot nyilatkoztat ki. „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (új prot. ford.)  Az áldásokat, amelyeket Isten nekünk ad, nem szabad önző módon felhalmoznunk. Azért kapunk áldást, hogy áldás legyünk mások számára. Azzal, hogy megosztjuk az Istentől kapott áldásokat, az Ő nevének szerzünk dicsőséget.

"És megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei" (3. vers). Isten megáldotta Ábrahámot azért, hogy ő is áldás legyen mások számára. Ő megáld bennünket azért, hogy családunk áldásban részesüljön rajtunk keresztül. Így leszünk Isten áldásainak csatornáivá a körülöttünk élők számára.

Az áldás és a bukás útjai nagyon közel vannak egymáshoz. Ábrahám megrontotta becsületességét azzal, hogy feleségét, Sárát testvérének mondta. Hitének hiánya majdnem tragédiába torkollott. Ahogy a Fáraó kijelentette: "feleségül vehettem volna őt" (19. vers angolból fordítva). Ábrahám hitetlensége oda vezethetett volna, hogy elveszti azt, akit a legjobban szeret. Évekkel később Ábrahámot Isten hasonló hitpróba elé állítja. Vajon most hinni fog Istenben, hogy Sára gyermeket fogan idős korában? Amikor egy ponton elbukunk, Isten újra és újra visszavezet bennünket ugyanabba a helyzetbe. Az Úr iskolájában nem ugorhatunk át, és nem hagyhatunk ki egyetlen leckét sem. Istennek hála, Ábrahám végül átment a vizsgán, és mi is átmehetünk.

- Mark Finley

Mai szakasz: 2 Sámuel 3

Az Úr megáldotta Dávid házát az ő gyengeségei és hiányosságai ellenére. Dávid követte a kor szokását, hogy egy erős politikai szövetséget építsen ki, és hogy megerősítse a királyságát, a többnejűséget (poligámiát) is, igénybe vette -- a többnejűségre vonatkozó világos parancs ellenére. (lásd. 5Móz 17:17). Dávid követelésének, hogy Abner a vele kötendő szövetség feltételeként hozza vissza neki Saul lányát, Mikált, és annak a tervnek, hogy az egész Izraelt egyesítse, szintén jelentős politikai célzata volt. Úgy tűnik, hogy Dávid minden erőfeszítését, emberi erejét és értelmét latba vetette azért, hogy békét és egységet teremtsen.  Ezekben az esetekben, Dávid a megbocsátás, az elfogadás és az ország jóléte iránti törődés lelkületéről tett bizonyságot. Az Úr ismerte szívének szándékát és hiányosságai ellenére megáldotta királyságát.

Az ambiciózus és nagyravágyó Abner a fejezet központi alakja. Az ő rosszindulata Dávid ellen, és a hatalmi vágya késztette arra, hogy Isbósetet tegye királlyá Izráel felett. Azonban helytelen viselkedése Saul egyik ágyasával és dühös válasza Isbósetnek nyilvánvalóvá teszi azt, hogy sem az Urat, sem a királyát nem tisztelte.

Mivel a Júda és Dávid elleni két éves háború vesztésre állt, elégedetlen lett Isbósetnek, Izrael királyának gyenge teljesítményével, Abner árulást követett el Izráellel szemben és javaslatot tett Dávidnak, amit a király tisztelettel fogadott, és ez pártatlan módon előkészítette az utat Dávidnak, hogy egész Izráel királya legyen.

Jóáb, Dávid legfőbb parancsnoka azonban, nem örült Abner tervének, mivel korábban megölte az ő testvérét Asáelt, és fenyegetést is jelentett volna Jóáb vezetői karrierjére, ha Abner sikeresen csatlakozik Dávidhoz. Miután Abner befejezte a tárgyalásokat Dáviddal és elment, Jóáb követeket küldött, hogy vigyék Abnert Hebronba, aztán becsapta őt, hogy jöjjön ki a menedék városból és megölte őt.

Dávid kijelentette, hogy semmi köze sem volt Abner vérontásához és súlyos átkot mondott Jóábra és az ő utódaira. Gyászolta Abnert és böjtölt a váratlan haláleset miatt. Dávid önzetlen elismerésével, az iránt, aki az ő keserű ellensége volt, elnyerte egész Izráel bizalmát és csodálatát. Dávid nem bánt el közvetlenül Joábbal, de átadta az ügyet az Úrnak, és hitt abban, hogy Jóáb megkapja a gonoszságáért járó büntetést a kellő időben. Dávid megértette, mit jelent megvárni azt, hogy az Úr orvosolja a dolgokat. Tegyünk mi is ekképpen.

Samuel Wang

Kelet-Ázsia Misszióközpont Taiwan

Fordította: Baksa Zsófia

1 Mózes 11

1 Mózes 11 legkevesebb három lényeges igazságot mutat be. Az első így hangzik: az ellenőrizetlen emberi büszkeség lelki katasztrófához vezet. A Bábel tornyának építői nevet akartak szerezni maguknak (4.vers). Ahelyett, hogy Istent, és csakis Istent dicsőítették volna, magukat akarták felmagasztalni. Másodszor: Bábel építői elutasították Isten világos Szavát. Ő megígérte, hogy többé nem fogja vízözönnel elpusztítani a Földet. Amikor Isten összezavarta beszédüket, az emberiség elvesztette egyik összetartó tényezőjét - a nyelvet. Az engedetlenség megoszlást okoz. Az egység alapja az Isten iránti engedelmesség, nem pedig parancsainak mellőzése! 

Van még egy fontos igazság ebben a fejezetben, ami Sém nemzetségi táblázatában található. 1 Mózes 11 végigvezeti Nóé fiainak leszármazási vonalát és végül Sémre összpontosít. Ábrahám Sém vonalán születik. Izrael Ábrahám családfájából származik, és történetesen a Messiás is ezen a vonalon születik. Istennek  már évszázadokkal korábban van egy terve Ábrahámmal és leszármazottaival. Istent sosem érik meglepetések. A te jövődet is már ma tervezi!

- Mark Finley  

Mai szakasz: 2 Sámuel 2

Amikor a gyász véget ért, Dávid megkérdezte az Urat, hogy elhagyja-e a filiszteusok országát, és felmenjen-e Júda városaiba, hogy újra népe között éljen. Noha évekkel korábban királlyá kenték, Dávid nem ment vissza vakmerő módon Júdába, és nem foglalta el Saul király helyét. Épp ellenkezőleg, nagy körültekintéssel várt az Úrra, minden lépésével. Aztán Júda nemzetségéből eljöttek hozzá emberek, és királlyá kenték őt Júda háza fölött.

Dávid nem képmutatásból gyászolta Sault és Jonathánt. Őszintesége arra indította, hogy kedvességet gyakoroljon azok felé, akik kegyesen bántak Saullal. Mielőtt Gilgálban királlyá kenték volna, Saul győzelemre vezette Izrael és Júda fiait, és megszabadította Jábes Gileád lakóit az ammoniták elnyomásától (1Sám 11:1-10). A Jábesbeliek hálájukat fejezték ki Saul iránt azzal a bátor tettükkel, hogy életük kockáztatása árán elvitték Saul és fiai holttestét Izraelbe, és eltemették őket (2Sám 31:11-13). Dávid megjutalmazta őket kegyes tettükért, és arra bátorította őket, hogy viselkedjenek hősiesen az ő uralma alatt.

A konfliktus Saul és Dávid háza között azonban folytatódott. Abner, Saul hadvezére Isbósetet, Saul fiát tette királlyá Izrael felett. Dávid csak Júda háza felett uralkodott hét és fél éven keresztül, és nem tett lépéseket Izrael legyőzésére, amivel bizonyságát adta annak, hogy ő a békesség és az egység királya.

Részletekbe menő leírást találunk arról, hogy hogyan kezdődött a konfliktus Abner és Jóáb között, hogyan torkollott egy olyan ütközetbe, amelyben Abner megöli Asáelt, Jóáb testvérét, és elveszít több mint háromszáz katonát. Dávid szolgái győztek, de az eset további konfliktusok árnyékát vetítette előre. Mennyire igaz a példabeszéd, hogy "A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör" (Péld 17:14).  

Samuel Wang

Kelet-Ázsia Misszióközpont Taiwan 

1 Mózes 10

A nemzetségi táblázatokat nem könnyű olvasni, és nem könnyű megérteni sem, azonban fontos szerepet játszanak a bibliai történet megértésében. Bemutatják a családok fennmaradásának folytonosságát, népek vándorlását; hidat képeznek jelentős bibliai események között, és segítenek világosabban megérteni a Biblia szereplőinek egymáshoz való viszonyulását.

1 Mózes 10-ben Nóé három fia és azok családjai három különböző területen telepednek le. Kám fiai Észak-Afrikában és Palesztinában laknak. Sém leszármazottai elvándorolnak Mezopotámiába és Délnyugat-Arábiába. Jáfet családjai elutaznak Kis-Ázsiába (a mai Törökországba) és Nyugat-Európába. Nyelvük, családjuk és nemzetségük szerint elkülönülnek egymástól. Nóé fiai között nyilvánvaló nézeteltérések támadtak, amelyeknek az lett az eredménye, hogy különböző irányba indultak el, és telepedtek le. Vannak olyan helyzetek az életben, amikor a különböző irányba való elvándorlás jobb, mint egyhelyben maradni, és háborúzni. Van itt egy másik lényeges lelki tanulság is. Nóé Isten iránti hűsége és rendíthetetlen engedelmessége nem garantálta saját fiai hűségét. Ahogy Nóénak határozottan el kellett dönteni, hogy Istent szolgálja, úgy a fiainak is meg kellett hozni ezt a döntést. Ha találsz még lelki tanulságot ebben a nehezen érthető fejezetben, oszd meg velünk!

           

- Mark Finley

Mai szakasz: 2 Sámuel 1

Saul és három fia elesett a filiszteusok elleni csatában, ahogyan ezt Sámuel 1. könyve is feljegyzi. Elérkezett az idő, hogy Dávid lépjen trónra. Sámuel 2. könyvének 1. fejezete a Saul és Dávid uralkodása közötti átmeneti időszak leírása.

Dávid még filiszteus területen volt, amikor hírét vette, hogy egy nagy ütközet volt a filiszteusok és Izráel között. Érthető, hogy Dávid mindent kész volt megtenni, hogy megtudja a csata kimenetelét. Valószínűleg türelmetlenül várta a legapróbb híradást is a harctérről. Történetesen a hír egy amálekitától jött, akinek az életét Saul kímélte meg, amikor Isten parancsa iránti engedetlenségében nem pusztította el teljes egészében az amálekitákat (1 Sámuel 15:2-3). Függetlenül attól, hogy a beszámoló mennyire volt megbízható, egy néhány tényre fény derült: 1) Saul király elvesztette a csatát, és fiával, Jonatánnal együtt meghalt; 2) a hír hozója amálekita volt; és 3) a hírnök valószínűleg abban a hitben volt, hogy jó hírt hoz, „örömet szerez Dávidnak” (2 Sámuel 4:10), a puszta tény, hogy elhozta Dávidnak Saul koronáját és az aranyperecét arra utalt, hogy Dávidban felismerte az új királyt.

Legnagyobb meglepetésére Dávid mélyen gyászolt Saul és Jonatán halála és az Úr népének vesztesége felett. Nem jutalmazta meg az amálekitát, ahogyan azt a hírvivő várta, hanem saját kardjával végeztette ki, mivel önnön vallomása tanúskodott ellene: „Én öltem meg az Úrnak felkentjét” (16. vers).

Dávid gyásza nem csupán politikai színjáték volt, siratóénekének, az Íj-dalnak (2 Sámuel 1:17-27) keserűsége bizonyítja bánatának mélységét és őszinteségét. Dávid azt tanácsolja Izráelnek, hogy ne tegyék közhírré Saul halálát, ehelyett inkább egyszerű szavakkal hívja Izráel lányait, hogy sírjanak vele Saul felett (24. vers). Saul jó néhányszor halálra kereste Dávidot, mégsem okozott sem örömet, sem megelégedést számára a király halála. Az Úr útmutatása az ellenség szeretetéről nagyban átalakította Dávid látásmódját. Szemében Saul volt „Izrael gyönyörűsége”, az „erős és hatalmas”, mert ő volt az Úr fölkentje. Ahogy dicsérte üldözőjében az erényeket, Dávid az Urat dicsőítette meg, akitől „minden jó adomány és tökéletes ajándék” származik (Jakab 1:17). Mi is Istennek adunk dicsőséget, amikor másokban, – még „ellenségeinkben” is – , a jót látjuk meg, és erényeikről beszélünk.

Dávid nagyra értékeli gyászénekében Jonatánt bátorságáért, apja, Saul iránt tanúsított gyermeki, ragaszkodó szeretetéért, és a nép iránti elkötelezett hűségéért. Ahogy olvassuk Dávid sorait, szinte érezzük összetört szíve bánatát, amit Jonatán felett érzett, akiben oly kivételes barátot veszített el, és osztozunk kimondhatatlan fájdalmában.

Dávid és Saul, Isten két felkentje közötti konfliktus arra a kozmikus küzdelemre emlékeztet bennünket, ami Mihály és a Sárkány között folyik (Jelenések könyve 12:7-9). Ahogyan Dávid kesergett Saul fölött, úgy sír Jézus is sátán és mindazok miatt, akik vele együtt fellázadtak a Menny ellen. Hasonló volt Dávid szomorúsága ahhoz a keserűséghez is, amit Jézus érzett Jeruzsálem felett (Mt 23:37-39).

A jó hír az, hogy közel van az a nap, amikor minden küzdelem véget ér „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé ...”

Samuel Wang

Kelet-ÁzsiaMisszióközpont Taiwan 

Fordította: Liebhardt László

1 Mózes 9

1 Mózes 9 bemutatja azt a szövetséget, amelyet Isten kötött Nóéval és leszármazottaival az idők végéig. Figyeljük meg tüzetesen, hogy ez a szövetség mindenestől arról szól, amit Isten fog megtenni, és nem arról, amit Nóé ígért. Isten változhatatlan ígéretéről tanúskodik, nem az ember gyarló ígérgetéseiről. Minden az Isten szavával kapcsolatos, és nem az emberével. Az ígéret Isten kegyelmén alapul, nem az ember kezdeményezésén. A szivárvány annak az örök szövetségnek a jele, hogy Isten nem fogja ismét vízözönnel elpusztítani a Földet.

De valami mélyebb dologról is szó van itt. A Biblia a szivárványt Isten tróntermével összefüggésben említi (lásd Ezékiel 1:28; Jelenések 4:3; 10:1). Isten igazságát és irgalmát mutatja be, kegyelmét és hatalmát, könyörületét és erejét jelképezi. A szivárvány az Ő oltalmának és szabadításának az ígérete. Isten jellemének a tükröződése és az ő jelenlétének szimbóluma. Amikor legközelebb szivárványt látsz, emlékezz Istenre, aki a világegyetem trónján ül, és nemcsak a világ sorsát irányítja, hanem a te életedet is!

- Mark Finley

Mai szakasz: 1 Sámuel 31

A gonosz elérte, amit akart az endori boszorkány Saul vereségéről szóló jövendölésével: Saul kétségbe esett a Gilboa-hegyi csata előtt. Mivel nem volt megfelelő állapotban ahhoz, hogy vezesse a csapatait, a jövendölés beteljesedett. Izraelt megverték a filiszteusok, és Saul három fiával és fegyverhordozójával együtt elesett a csatában.

Saul bukása katasztrófa volt neki és a népe számára is. Amikor a filiszteusok másnap megtalálták a holttestét, lefejezték és kifüggesztették Bétseánnak, egy olyan erődjüknek falára, amely az ország közepén foglalt helyet, és a bírák nem hódították meg korábban. A fejét és a fegyverzetét egyik templomukban helyezték el, isteneiknek áldozva. Saul serege szétszóródott, a környező városok lakói elmenekültek, és a filiszteusok elfoglalták otthonaikat.

Az, hogy a holttestet nem temették el, hanem keselyűk prédájává tették, a lehető legsúlyosabb megbecstelenítés volt. Az egyetlen fényes pont ebben a fejezetben Jábes-Gileád vitézeinek bátorsága. Saul megmentette őket uralkodása elején, és most ők kockáztatták az életüket, hogy tisztességesen eltemethessék őt Jábesben.

Mit tanulhatunk ennek az embernek a tragikus végéből, aki valaha Szentlélekkel teljes ember volt? Három dolgot emelnék ki: óvakodjunk attól, hogy megszomorítsuk az Úr Lelkét, óvakodjunk a féltékenységtől, amely Saul esetében őrizetlenül hagyta királyságának határait, amíg Dávidot üldözte; és őrizkedjünk attól, hogy ne teljesítsük Isten általunk ismert parancsát.

Ralph Neall

Nyugalmazott professzor és misszionárius

Fordította: Kóczián Ágnes

1 Mózes 8

Gondolj bele, milyen lehetett az a bárkában töltött viharos negyven nap és negyven éjjel, miközben zengett az ég, cikáztak a villámok és a hullámok ide-oda dobálták a bárkát! Nóénak és családtagjainak bizonyára hevesen vert a szíve, és összeszorult a gyomra a félelemtől. Szorongásuk ellenére azonban hitük által nyugalmat találtak Isten oltalmazó karjaiban. Nyugodt bizodalommal voltak még a vihar közepette is. Tudták, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Biztosak voltak abban, hogy vigyázó szemét rajtuk tartja, miközben a bárkát a  viharos hullámok dobálják.

1 Mózes 8 első versében a bizonyosság visszhangzik: "Megemlékezék pedig az Isten Noéról" (1. vers). Az élet viharaiban Isten nem feledkezik meg rólunk. A próbákban nem hagy magunkra. Az élet legnagyobb kihívásai közepette nem vagyunk kozmikus árvák. Próbáinkban az Ő jelenléte ad erőt. Ugyanaz az Isten, aki bevezette Nóét és családját a bárkába, mindvégig oltalmazta őket, majd kivezette őket egy derűs, új jövőbe. Amikor Isten szavát hittel fogadjuk, engedelmeskedünk parancsainak, és cselekedjük akaratát, akkor bennünket is egy reményteljes jövő felé vezet.

- Mark Finley