Mai szakasz: 2 Sámuel 6

Isten tisztelete mindig a legfontosabb helyet foglalta el Dávid gondolkodásában. Az ÚR volt az, aki erőt és győzelmet adott Dávidnak, hogy megalapíthassa a birodalmat és királyságát. Most béke honol Izráel királyságában, és Dávid régóta dédelgetett álmának is eljött az ideje, hogy áthelyezhesse a frigyládát, Isten jelenlétének jelképét.

Két kísérletet tettek a frigyláda átszállítására, mindkettő tanulságos elemeket tartalmaz számunkra. Az első kísérletnél harmincezer izraelitát választottak ki az áthelyezéshez, a frigyládát is új szekérre tették át, és Dávid, valamint egész Izrael népe örvendezett az ÚR előtt. A művelet során Uzza szörnyethalt, mert megszegte a ládára vonatkozó szigorú előírásokat! Ekkor Dávid komolyabban rádöbbent, mint életében bármikor,  hogy Isten törvénye szent, és annak szigorúan engedelmeskedni kell.

Felbátorodva azon, hogy Obed Edom házára, ahová a frigyládát helyezték, Isten áldása szállt, Dávid – három hónappal később – egy második kísérletet tett, hogy átszállítsa a ládát. Most azonban Dávid és az ő emberei pontosan betartottak az általuk ismert összes előírást, és sikeresen elszállították a frigyládát Jeruzsálembe. Dávid annyira izgatott volt, hogy  gyolcs efódot viselt, és örömtáncot járt az Úr előtt. Égőáldozatot és békeáldozatot is bemutatott az Úrnak. Ez az esemény jelentős szerepet játszott abban, hogy Izrael népének szívét igaz istentiszteletre indítsa.

Az első kísérletnél a hűtlenség lehangolta és összezavarta Dávidot. Későbbi tiszta engedelmessége azonban igazán örömteli eseménnyé változtatta a szövetség ládájának átszállítását, amelynek megünneplése maradandó hatással volt Izraelre akkor, és a következő nemzedékek életére is. Mi is mélységes örömöt és boldogságot találhatunk abban,ha fenntartások nélkül engedelmeskedünk az Úrnak.

Sajnos Mikál, Saul lánya – akit Dávid éppen a birodalom egyesítéséhez kért feltételként –, nem osztozott Dávid örömében a legszentebb ünnepség során. Így csúfolta Dávidot: „Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni!” (2Sám 6:20 – új prot. ford.) Mikál – büszkesége és arroganciája miatt – nem élvezhette az Úr áldásait. A Biblia azt a szomorú megjegyzést teszi, hogy az asszonynak soha életében nem lehetett gyermeke.

Samuel Wang Kelet-Ázsia Misszióközpont Taiwan

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 14

Lót választása, hogy Sodoma és Gomora városainak közelében telepszik le, komoly veszélybe sodorta őt. Amikor Khédorlaomer, Elám királya egyesítette pogány seregeit és megtámadta Sodomát, Lót fogságba esett. Amikor Ábrahám meghallotta ezt a tragikus hírt, csapataival Lót kiszabadítására sietett. Figyelemre méltó, hogy Ábrahám nem hibáztatta Lótót döntéséért, hogy Sodoma közelében telepszik le. Felsőbbrendűséget sem tanúsított, és nem engedte, hogy Lót learassa rossz döntéseinek következményét. Van olyan idő, amikor a szeretet meggondolatlanul cselekszik. A szeretet utánamegy, keresi és visszanyeri azokat, akik rossz döntéseket hoztak. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az embernek szembesülnie kell döntésének következményével, de vannak olyan esetek is, amikor szeretettel kell viseltetnünk mások döntéseivel szemben.

Jó megjegyezni, hogy amikor Ábrahám visszatért a harcból, tizedet adott a zsákmányból Melkisédeknek, a "Magasságos Isten papjának". Azzal, hogy visszaadta a tizedet, Ábrahám elismerte Isten áldásait életében. Van egy másik figyelemre méltó tette is Ábrahámnak ebben a fejezetben, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ábrahám megtagadta, hogy egyetlen saruszíjat is elvegyen magának a zsákmányból. Mindent odaadott Sodoma királyának, amit az emberei zsákmányoltak. Az önzetlen, nagylelkű lelkület megnyitja a menny tárházainak csatornáit, hogy az áldások ránk áradjanak.

- Mark Finley