A Dávid és Salamon palotájában lévő
feljegyzések között két beszámolót is találunk, amelyeket az író – amikor Dávid
életét jegyezte le –, egy fejezetbe foglalt. Tudhatjuk ezt bizonyos kifejezések
ismétlődéséből, és Mefibóset nevének említéséből, aki mindkét lábára lebénult,
és Dávid király asztalánál étkezett (1-8. versek az első beszámolót, míg 9-13 a
másodikat adják). Két írnok is részletesen lejegyezte az eseményeket, egymástól
függetlenül, és az iratokat megőrizték a palotában. Később a történetíró fogta
ezt a két beszámolót, és egy fejezetté simította össze őket.
A fejezet háttere visszavisz minket abba az
időbe, amikor Saul és Jonatán meghaltak a Gilboa-beli csatában. Amikor haláluk
híre elért Jonatán otthonába, a dajka, aki a kisfiát nevelte, úgy döntött
elmenekül, hogy mentse a gyermek életét. Fogta az ötéves Mefibósetet, és ahogy
menekültek a fiú leesett és megsántult mindkét lábára (ld. 2Sám 4:4). Évekkel
később e fejezet írója tudósít bennünket Dávid jó tetteiről, a már idősebb
Mefibóset irányába.
Ebből a szakaszból egy olyan királyról
tanulhatunk, aki kegyelettel adózik múltbéli ellenségének, az előző királynak
(esetünkben ez Saul) azáltal, hogy szívélyesen viszonyul a leszármazottaihoz.
Kéri, hogy Saul élő rokonai jöjjenek elé, és történetesen Jonatán fiát,
Mefibósetet viszik elé. Dávid nagyon
jóindulatúan bánik vele, visszaadja neki Saul birtokait, sőt Mefibóset alá
rendeli Saul szolgáját annak 15 gyermekével és 20 szolgálójával együtt, hogy
műveljék a sérült ifjú földjeit. Így Mefibóset
Lódebárból Jeruzsálembe költözik, hogy rendszeresen a király asztalánál
étkezzen. Miért tette ezt Dávid? 2Sám 9:7 szerint Jonatánért, aki Mefibóset
édesapja volt.
Mindenki, akinek voltak ellenségei a múltban,
egyszer elér arra a pontra, amikor át akarja majd hidalni a meglévő szakadékot.
Dávid is így tesz, és az író – a Szentlélek ihletésére – Dávid életének ezt a jó cselekedetét példaként
állítja elénk. Dávid úgy érezte, helyre kell állítania a dolgokat minél
hamarabb. Ezt megtennie végül pár évbe telt, de a Szentlélek
tőlünk is azt szeretné, ha ugyanígy cselekednénk, és békeszerzők lennénk.
Drága Istenünk
Segíts nekünk, hogy időnket és
energiánkat hidak építésére fordítsuk, ott ahol a régiek leégtek, részben vagy
talán egészen a mi hibánkból vagy a mi közreműködésünkkel. Jézus nevében
kérünk. Ámen
Koot
van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Kóczián Ágnes
1 Mózes 17
Sokan gondolkodtak már azon, hogy a körülmetélkedés miért
játszott olyan fontos szerepet, mint a szövetség jele (lásd a 14. verset és 2
Mózes 4:24-26-ot, ahol arról olvashatsz, milyen komolyan vette Isten ezt a
jelet). Egyéb tények mellett fontosnak tűnik az is, hogy Isten Ábrahámtól és
leszármazottaitól kérte, hogy önkéntesen fogadjanak el egy vágást a testükön,
valami olyasmit, amit Ő is elfogad értük, mint annak jelét, hogy mennyire
gondolják komolyan az Istennel való szövetséget. A comb (ágyék) területe nagyon
intim terület, aminek eltakarása normál körülmények között általános elvárás (Ésa
47:2-3). Egy olyan rész, aminek érintését kizárólag olyan valakinek engedjük
meg, aki iránt mélységes bizalommal vagyunk. Azt a területet jelképezi, ahol
ünnepélyes fogadalmakat és szövetségeket kötöttek az által, hogy valaki
odahelyezte a kezét és megesküdött (1 Móz. 24:2-3,9; 47:29-31)
A szövetség megerősítése szempontjából, mit sugall Istennek az a
tette, hogy Ábrám és Szárai nevét megváltoztatta (17:5,15)? Figyeljük meg, hogy
a szövetséget Isten nemcsak Ábrahámmal és Izsákkal köti meg (2-7, 19, 21),
hanem Sárával és Ábrahám leszármazottaival is, beleértve Ismáelt is (7-8, 16,
20). Figyeljük meg azt is, hogy nemcsak Sára nevetett Isten ígéretén, hogy
gyermeket ad az idős házaspárnak (17. vers). Ábrahám még mindig arra unszolta
Istent, hogy fogadja el cselekedetei gyümölcsét a megígért fiú helyett (18. v).
És mi a helyzet velünk, amikor Ábrahámhoz hasonlóan gyakran mi is saját
erőfeszítéseink gyümölcseit választjuk inkább, mint azt, amit Isten ad ingyen
ajándékként?
Edwin Reynolds
A Southern Adventist University professzora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése