Dávid még filiszteus területen volt, amikor
hírét vette, hogy egy nagy ütközet volt a filiszteusok és Izráel között.
Érthető, hogy Dávid mindent kész volt megtenni, hogy megtudja a csata
kimenetelét. Valószínűleg türelmetlenül várta a legapróbb híradást is a
harctérről. Történetesen a hír egy amálekitától jött, akinek az életét Saul
kímélte meg, amikor Isten parancsa iránti engedetlenségében nem pusztította el
teljes egészében az amálekitákat (1 Sámuel 15:2-3). Függetlenül attól, hogy a
beszámoló mennyire volt megbízható, egy néhány tényre fény derült: 1) Saul
király elvesztette a csatát, és fiával, Jonatánnal együtt meghalt; 2) a hír
hozója amálekita volt; és 3) a hírnök valószínűleg abban a hitben volt, hogy jó
hírt hoz, „örömet szerez Dávidnak” (2 Sámuel 4:10), a puszta tény, hogy elhozta
Dávidnak Saul koronáját és az aranyperecét arra utalt, hogy Dávidban felismerte
az új királyt.
Legnagyobb meglepetésére Dávid mélyen
gyászolt Saul és Jonatán halála és az Úr népének vesztesége felett. Nem
jutalmazta meg az amálekitát, ahogyan azt a hírvivő várta, hanem saját
kardjával végeztette ki, mivel önnön vallomása tanúskodott ellene: „Én öltem meg az Úrnak felkentjét” (16.
vers).
Dávid gyásza nem csupán politikai színjáték
volt, siratóénekének, az Íj-dalnak (2 Sámuel 1:17-27) keserűsége bizonyítja
bánatának mélységét és őszinteségét. Dávid azt tanácsolja Izráelnek, hogy ne
tegyék közhírré Saul halálát, ehelyett inkább egyszerű szavakkal hívja Izráel
lányait, hogy sírjanak vele Saul felett (24. vers). Saul jó néhányszor halálra
kereste Dávidot, mégsem okozott sem örömet, sem megelégedést számára a király
halála. Az Úr útmutatása az ellenség szeretetéről nagyban átalakította Dávid látásmódját.
Szemében Saul volt „Izrael gyönyörűsége”,
az „erős és hatalmas”, mert ő volt az
Úr fölkentje. Ahogy dicsérte üldözőjében az erényeket, Dávid az Urat
dicsőítette meg, akitől „minden jó
adomány és tökéletes ajándék”
származik (Jakab 1:17). Mi is Istennek adunk dicsőséget, amikor másokban, – még
„ellenségeinkben” is – , a jót látjuk meg, és erényeikről beszélünk.
Dávid nagyra értékeli gyászénekében Jonatánt
bátorságáért, apja, Saul iránt tanúsított gyermeki, ragaszkodó szeretetéért, és
a nép iránti elkötelezett hűségéért. Ahogy olvassuk Dávid sorait, szinte
érezzük összetört szíve bánatát, amit Jonatán felett érzett, akiben oly
kivételes barátot veszített el, és osztozunk kimondhatatlan fájdalmában.
Dávid és Saul, Isten két felkentje közötti
konfliktus arra a kozmikus küzdelemre emlékeztet bennünket, ami Mihály és a Sárkány
között folyik (Jelenések könyve 12:7-9). Ahogyan Dávid kesergett Saul fölött,
úgy sír Jézus is sátán és mindazok miatt, akik vele együtt fellázadtak a Menny
ellen. Hasonló volt Dávid szomorúsága ahhoz a keserűséghez is, amit Jézus
érzett Jeruzsálem felett (Mt 23:37-39).
A jó hír az, hogy közel van az a nap, amikor
minden küzdelem véget ér „És az Isten
eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász,
sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé ...”
Samuel Wang
Kelet-ÁzsiaMisszióközpont Taiwan
Fordította: Liebhardt
László
1 Mózes 9
1 Mózes 9 bemutatja azt a szövetséget, amelyet Isten kötött Nóéval és
leszármazottaival az idők végéig. Figyeljük meg tüzetesen, hogy ez a szövetség
mindenestől arról szól, amit Isten fog megtenni, és nem arról, amit Nóé ígért.
Isten változhatatlan ígéretéről tanúskodik, nem az ember gyarló ígérgetéseiről.
Minden az Isten szavával kapcsolatos, és nem az emberével. Az ígéret Isten
kegyelmén alapul, nem az ember kezdeményezésén. A szivárvány annak az örök
szövetségnek a jele, hogy Isten nem fogja ismét vízözönnel elpusztítani a
Földet.
De valami mélyebb dologról is szó van itt. A Biblia a szivárványt Isten
tróntermével összefüggésben említi (lásd Ezékiel 1:28; Jelenések 4:3; 10:1).
Isten igazságát és irgalmát mutatja be, kegyelmét és hatalmát, könyörületét és
erejét jelképezi. A szivárvány az Ő oltalmának és szabadításának az ígérete.
Isten jellemének a tükröződése és az ő jelenlétének szimbóluma. Amikor
legközelebb szivárványt látsz, emlékezz Istenre, aki a világegyetem trónján ül,
és nemcsak a világ sorsát irányítja, hanem a te életedet is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése