Mostanra már sokat tudunk Dávid életrajzírójáról, aki röviddel Dávid halála után részleteket választott ki mindabból,
amit az írnokok apró jegyzetekben és naplókban írtak le. A palota írnokai és a Joábbal tartó katonai tudósítók gondoskodtak ezekről a forrásokról. (Lukács is ugyanilyen módon hagyatkozott a forrásokra, amikor az evangéliumot írta. Lásd: Lukács 1:1-3). Emlékeznünk kell azonban arra, hogy a Szentlélek a főszerkesztő, és Ő
felügyelte, hogy a történetíró ne csak romantikus hangvételű írásban tudósítson Dávidról, mint hatalmas hadvezérről, valamint királyként elvégzett nemes munkájáról. A Szentlélek
valósághűen tudósít, és nem hallgatja el Dávid gonosz döntéseit.
A fejezet Séba jelentéktelennek tűnő lázadásával kezdődik,
aki maga mögé állította Izrael népét. A Szentlélek és az írnok elvetemült,
istentelen embernek írja le. (Az angol King James Version Bibliában
"Belial fia"-ként szerepel, ami szó szerint azt jelenti, hogy "értéktelen".) Dávid bement jeruzsálemi házába, előhozatta tíz ágyasát,
akiket ünnepélyesen vett feleségül Izrael minden törzséből, bezáratta őket,
és soha többet nem találkozott velük. Özvegyekként kellett élniük. Általában ezek - az ünnepélyes szertartáson - elvett asszonyok voltak a palota hírforrásai
azon törzsek felé, ahonnan származtak. A király családi élete már amúgy is romokban
hevert, és ez a fordulat még tovább rontott a helyzeten.
Dávid gyorsan le akarta verni Séba lázadását, mielőtt az más területekre is átterjedt volna. Saját hadvezérét, Joábot mellőzve, megbocsátott Amasának, Absolon korábbi hadvezérének, majd elküldte, hogy hívja össze Júda minden férfiúját, hogy üldözőbe vegyék Sébát. Amasa azonban valamilyen okból késett (5. vers). Joáb dühös volt, hogy megkerülték őt, és fiatal, közeli rokonát helyezték a pozíciójába. Amikor Gibeon sziklájánál találkoztak, Joáb - akár Iskáriótes Júdás -, előrelépett, megcsókolta Amasát, és közben beledöfte kardját a gyomrába (10. vers). Miközben Amasa teste ott vérzett az úton, Joáb emberei döbbenten álltak meg mellette. Ekkor egy fiatalember felhívást intézett a többiekhez, hogy legyenek hűségesek Dávidhoz, és kövessék Joábot. A testet ezután lehúzta valaki az útról a mezőre, az emberek pedig Joáb után mentek. A Szentlélek azt szeretné, hogy lássuk a bűn következményeit, és a rossz politikai döntésekből eredő kudarcokat.
Joáb és emberei eljutottak Béth-Maakában Abeláig, addig az izraeli városig,
ahol Séba rejtőzködött. Már éppen hozzákezdtek volna az ostromhoz, amikor egy bölcs asszony jött
ki a városból. Elmondta, hogy lerombolni ezt a várost olyan, mintha elpusztítanának egyet
Izráel anyjai közül, és lerombolnák az Úr örökségét (19. vers). Joáb
hallgatott az asszonyra, és azzal védekezett, hogy nem a várost akarja elpusztítani, hanem csak Sébát keresi. Ha kiadják őt, akkor felhagy az ostrommal. Az
asszony visszament, fejét vétette Sébának, és kihajíttatta azt a falon.
Hátborzongató idők! És mindez csak azért, hogy hűségesek maradjanak a
királysághoz, ahhoz a rendszerhez, amit az egész nép választott annak
ellenére, hogy Sámuel próféta figyelmeztette őket a következményekre még Saul
idejében (1Sám 8:11-18). Miután Séba meghalt, az emberek hazatértek, Joáb
pedig visszament Jeruzsálembe.
A bűn zsoldja a halál, és szinte minden bibliai
történet figyelmeztet minket valamire. Mindenképpen egyetérthetünk
Sámuellel abban, hogy a királyság nem az ideális rendszer, sőt egyetlen rendszer sem lehet megfelelő, míg a sátán uralma alatt lévő, bűnös földön élünk.
Szerető Istenünk!
A te Szavad igaz és Te vagy a királyok Királya. Elsőként Téged áldunk, mielőtt bármely politikai, vallási, vagy egyéb személynek fogadnánk hűséget. Adj nekünk bölcsességet, hogy kiállhassunk elveid mellett, hogy bölcsen beszélhessünk akkor is, amikor már minden összedől körülöttünk, és eljön a káosz ideje. Jézus nevében. Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti
Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította Rajki
Dávid
1 Mózes 28
„Mert
amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk,
istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért
talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a
szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha
tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni
minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett
minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még
inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel
a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés
ajándékában” (Róm 5:6-11 új prot. ford.).
Kevés bibliai történet mutatja be jobban Isten bánásmódját a
bűnösök iránt (ahogy fentebb láthattuk: Róm 5:6-11), mint Jákób – létráról
szóló – álmának története. Jákób bűnös volt, és életét mentve menekült haragvó
testvére elől, akit vérig sértett. Egyedül volt, tele félelemmel, családjától
elszakítva, és láthatólag Istentől is elszakítva. De Isten pontosan ebben az
órában jön el Jákóbhoz, minden előzetes bejelentés és minden meghívás nélkül,
hacsak nem vesszük figyelembe Jákób kimondatlan segélykiáltását. Isten eljön
Jákóbhoz, és biztosítja őt arról, hogy bűne ellenére még mindig értékes
gyermeke Ábrahám és Izsák Istenének; valamint arról, hogy a nekik tett összes
ígéret rá is vonatkozik. Amikor még bűnösök vagyunk Isten eljön hozzánk, mint
„Immánuel - velünk az Isten” (Mt 1:23). A létra, amit Jákób látott, Jézust
jelképezi (Jn 1:51), aki összekötő kapocs Isten és a bűnös emberiség között. Az
emberiség családja magányosnak, kimerültnek érezheti magát, félelmei lehetnek,
de Isten nem fordít hátat nekünk! Ő valóban Ábrahám, Izsák és Jákób Istene - a
küzdő emberek és a bajbajutott családok Istene.
Douglas Tilstra
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése