A Dáviddal lévő írnok mindent nagyon
hűségesen feljegyzett a Dávid életében történt eseményekről, hogy illusztrálja
a bűnös cselekedetek szomorú eredményét. Ez a fejezet Dávid sírásával ér véget,
keserű könnyeivel. A bonyolult tényezők kombinációja vezetett el ehhez a keserű
érzelmi tapasztalathoz. Egy feljegyzés Joáb családfáját is tartalmazza. Joáb
testvérét, Abisait választotta ki Dávid, hogy hadvezére legyen a katonák több
mint egyharmadának és Joáb unokaöccse, Amasa lett a hadvezér Absolon hadserege
felett. Tehát ezekben a fejezetekben egy családi harc zajlik.
Dávid embereivel együtt szeretett volna harcba
szállni Absolonnal és hadseregével, de Dávid emberei ragaszkodtak hozzá, hogy
maradjon a háttérben és stratégiailag segítse őket a városból (3. vers). Így
kiállt a kapuba és intett nekik, majd hangosan megparancsolta Joábnak,
Abisainak és Ittainak, hogy legyenek kíméletesek a fiával, Absolonnal. Szájról
szájra terjedve emberek ezrei hallották, hogy mit mondott Dávid. A következő
információ a katonai írnoktól érkezett, aki beszámolt a csatáról, és arról,
hogy Absolon legtöbb embere meghalt az erdőben (8. vers).
Absalom nagyon meggondolatlan dolgot tett,
egy szamáron belovagolt egy sűrű tölgyfaerdőbe. A tölgyfák Palesztinában és
máshol sem csak függőlegesen, hanem vízszintesen is nőnek, és ahogy a szamarat
vezette keresztül az erdőn, problémái akadtak. Absolont fogva ejtették a
kinyúló villás ágak. Amikor Joáb és a vele lévő tíz fiatal férfi meglátták,
hogy Absalom a hosszú hajánál fogva lóg a tölgyfán, nem voltak hajlandók
megölni őt, így Joáb tette meg. Aztán megfújta a trombitát és véget vetett a
harcnak.
Ahimás el akart futni megmondani Dávidnak, de
Joáb egy kusita embert küldött helyette. Az egyetlen kusita nép a szemita világból
ismert, a Nílus déli részéről vagy Felső-Egyiptomból. Így lehetséges, hogy ez a
kusita Etiópiából származott, ahol az emberek nagyszerű maraton futók. Joáb
elküldte a szokásos úton és mikor Ahimás ragaszkodott hozzá, hogy ő is
elszaladjon, Joáb megengedte neki. Ismert egy rövidebb utat és ő érkezett
elsőnek, hogy átadja Dávidnak a szomorú hírt a fiáról. Dávid a két kapu közt
ülve várta a híreket. Elképzelhető Dávid optimizmusa, aki felismerve a futó
embert, ezt mondta: „Ez egy jó ember és jó hírekkel jön”. Mikor Dávid megkérdezte:
„Mi hír a fiamról?”, Ahimás azt vallotta, hogy nagy volt a káosz és nem sokat
tud. Aztán futva megérkezett a kusita és azt mondta, az a kívánsága, hogy úgy
halljanak meg Dávid ellenségei, mint az a fiatal férfi.
Ez a fejezet azzal ér véget, hogy a nehéz érzelmeivel
küzdő Dávid a kapu feletti szobában sír. Dávid felkiáltot, hogy ő hajlandó
lenne meghalni a fia helyett. Ez emlékeztethet minket Valakire, aki ugyanezt
mondta mikor Ádám vétkezett, és megígérte, hogy egy nap meg fog halni
helyettünk.
Drága
Urunk!
Minket
is utolérnek a családi problémák időnként és elszakít szeretteinktől a bűn. Az
érzelmi háborúk néha kifárasztanak és mindannyiunknak kell egy Helyettesítő,
aki meghal a bűneinkért, megszabadít a vétkeinktől és a bűntudattól, megbékít
minket magával, hogy képesek legyünk kibékülni egymással. Jézus nevében, Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti
Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Baksa
Viktória
1 Mózes 26
Amikor Isten Önmagát Ábrahám, Izsák és Jákob Isteneként
nyilatkoztatja ki (2Móz 3:6; Mt. 22:32; ApCsel 3:13), a küzdő emberek és a
nehézségekben lévő családok Isteneként mutatkozik be, akiket kegyelem által
megment és meggyógyít. Mózes első könyvének története egy hosszú családi
történet, amely különösen Izrael népének első négy generációjára összpontosít,
és azokra az emberekre, akik e nemzedékek vezető személyiségei voltak. Ezek az
emberek: Ábrahám és Sára; Izsák és Rebeka, Jákob, Rákhel és Lea; valamint József
és Aszenáth. Ezeket az embereket gyakran biblia hősöknek és a hit óriásainak
gondoljuk. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében található rövid összefoglaló
történetüket valóban a hit példájaként mutatja be, azonban – hozzánk hasonlóan
– életüket mélyen megsebezték saját bűneik, és mások ellenük elkövetett bűnei.
Isten családjának Mózes első könyvében leírt története egy olyan családot mutat
be, amelyet részegség, csalás, gyilkosság, paráznaság, vérfertőzés, gyávaság,
irigység, gyűlölet, árulás, házastársak közötti megvetés és Isten iránti nyílt
hitetlenség fémjeleznek. Ez valóban küzdő emberek és nehézségben levő családok
története, azonban Isten története is, aki küzdő embereket és nehézségekben
levő családokat ment meg és gyógyít meg. Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének
története.
A mai fejezetben Izsák megismétli apja bűnét, a gyávaság és
csalás bűnét. A férjeknek Jézus bátor és önfeláldozó szeretetével kell
szeretniük feleségüket (Ef 5:25), azonban Ábrahám kétszer, Izsák pedig egyszer
hazudik feleségével kapcsolatosan, amivel hatalmas veszélynek teszik ki őket
csak azért, hogy ők kényelemben és biztonságban maradjanak. Az egyik egyedi
családi bűn, amely nemzetségről nemzetségre szállt Ábrahám családjában, a
csalás alkalmazása volt önvédelmük érdekében. József (1Móz 45) szakít ezzel a
romboló családi szokással. Később Jézus – akinek előképe József –, végleg
megtöri ezt a láncot az emberiség családjában.
Örömünkre ez a fejezet Izsák több jó tulajdonságát is bemutatja.
Úgy látjuk Izsákot, mint aki békét teremt és igazán imádja Istent. A történet
vége visszavisz bennünket Jákob és Ézsau történetének vonalához azzal, hogy
bemutatja: Ézsau nem követi Isten útját, mivel hitteus nőket vesz feleségül.
Douglas Tilstra
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése