A botrányok egymást követik ezekben a
fejezetekben, és mind Dávidhoz kapcsolódnak. A 13. fejezet is Amnónnak, Dávid
fiának egy szégyenteljes cselekedetét mutatja be. Szerelmes lett Dávid másik
fiának, Absolonnak a húgába. Egy másik gonosz személy – Dávid unokaöccse –
Jónádáb megtudta ezt, és azt tanácsolta Amnónnak, hogy tettesse magát betegnek.
Dávid elküldte Támárt Amnónhoz, hogy vigyen neki ételt, és ápolja addig, amíg
visszatér az egészsége. Támár és Amnón együtt maradtak a lakószobában, hogy
egyenek, de Amnón mindenkit kiküldött, és megkérte Támárt, hogy kövesse a
hálószobába. Felszólította a lányt, hogy háljon vele, de amikor ő visszautasította,
kényszerítette rá, és erőszakkal elvette a szüzességét (14. fejezet).
Amnón lelkiismerete keserűre fordult, és meggyűlölte a húgát. Támáron
hosszúujjú, tarka köntös volt, amilyet a szüzek szoktak viselni, de amikor
kidobták Amnón szobájából, megszaggatta ruháit, és sírni kezdett. Gyötrelmében
Absolonhoz menekült, és nála maradt. Amikor Dávid meghallotta ezt, haragra
gerjedt (21. vers).
Absolon gyűlölte Amnónt azért, amit a húgával
tett, és két évvel később gonosz tervvel állt elő. Meghívta Dávid összes fiát,
beleértve Amnónt is egy lakomára Baal-Hácórba, ahol éppen juhokat nyírtak. Utána
megkérte a szolgáit, hogy öljék meg Amnónt, amikor már lerészegedik a bortól. A
szolgák valóban megölték Amnónt, mire Dávid fiai azonnal felugrottak, és
elmenekültek öszvéreiken. Amikor az eseményről elferdített hírek érkeztek
Dávidhoz, a király szíve mélyéig megrendült. Absolon az egészet a Támáron
elkövetett erőszak miatt rendezte. A bűnrészes Jónádáb kérlelte Dávidot, hogy
ne sírjon Amnón halála miatt, hiszen csak az egyik fiát veszítette el a sok
közül.
Absolon később elmenekült egy másik városba, és három évig rejtőzködött ott. Dávid már vágyott arra, hogy láthassa a fiát, Absolont. Ez a „hidak felégetésének” fejezete: szétszakadt kapcsolatokról, erőszakról, vérfertőzésről, bosszúgyilkosságról, gyűlöletről, levertségről, szeretteiktől való elszakadásról szól. Dávidot éppen az vigasztalta, aki eredetileg a gonoszság kitervelője volt. Milyen ironikus! Olyan ez, mint Sátán bevásárló listája, és mindezek csakis azért történtek, mert Dávid utat nyitott nekik életének ezen szakaszában. A bűn, amelyik összeköti ezeket az eseményeket, Dávidtól ered: onnan, amikor átengedte magát Sátánnak, hogy bevigye Betsabét a palotájába. Ezzel a szörnyen fájdalmas tapasztalattal fizetett meg érte.
Szerető Istenünk!
Segíts nekünk, hogy ne legyünk álszentek,
és világosan értsük, ha ilyen bűnnek a tanúi vagyunk és nem szólunk róla
semmit, akkor lényegében elnézzük a bűnt, passzív részeseivé válunk. Tarts meg
minket a Te kezedben! Ámen!
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti
Egyetem Sangju, Dél-Korea
Fordította: Rajki
Dávid
1 Mózes 21
Sára megígért fia megszületett, mégpedig „abban az időben, amit megígért neki Isten”
(2. vers). Vesd össze ezt Gal 4:4-gyel! Isten mindig teljesíti az ígéretét, és
mindig pontos időben teszi ezt. Ábrahám is betartja a szövetség rá eső részét
azzal, hogy körülmetéli Izsákot „nyolcnapos
korában, ahogy megparancsolta neki Isten” (4. vers). Izmael, aki ekkor tizennégy éves (vö. 1Móz
16,16 és 17,24-26), gúnyolódott Izsák születésén, kétségkívül feljebbvalónak
tartva magát, mégis irigykedve az örömre, amelyet az öccse hozott a családba
(6-8. vers) és az ígéretekre, amelyeknek Izsák által kellett teljesülniük (12.
vers, vö. 1Móz 17:19). Az emberi faj az asszony magva (1Móz 3,15; 12,3; Gal
4:4-5) általi megváltásának szövetsége – az Izmaelnek és utódainak tett ígéretek
(1Móz 17:20 és 21,13) ellenére – Izsák által köttetett meg (12. vers). Vesd
össze ezt a helyzetet a Pál által a Gal. 4,21-31-ben leírt allegóriával! Milyen
tanulságok rejlenek itt számunkra? Miért utasította Isten Ábrahámot arra, hogy
hallgasson Sára tanácsára, miszerint „kergesse
el ezt a szolgálót a fiával együtt”(10-12. vers, Gal 4:30)?
Annak ellenére, hogy korábban Ábrahám a
helyes elveket igencsak szegényesen mutatta be Abimélek előtt, a filiszteusok
földjéhez tartozó Gerár királya (1Móz 20) arra a megfigyelésre jut, hogy Isten
Ábrahámmal van mindenben, amit tesz (22. vers), ezért szövetségkötést sürget
vele, hogy így Ábrahám viszonozni tudja azt a jóindulatot, amit ő tanúsított
Ábrahámmal szemben (23. vers, vö. 1Móz 20,14). Ábrahám kész volt ezt megtenni,
viszont előtte még megdorgálta Abiméleket egy vitás kút ügyében. Abimélek
azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy ő nem tudott a dologról, így
végül Ábrahám ajánlott fel neki hét bárányt ajándékul, hogy ezek tanúskodjanak
arról, hogy Ábrahám ásta a kutat. Ábrahám oly módon is viszonozta Abimélek
jóindulatát, hogy juhokat és marhákat ajándékozott neki (27. vers). Beérsebának
neveztek el azt a helyet, ami azt jelenti: „a
hét eskü kútja”. A minket figyelők vajon tudják-e azt mondani – hibáink
ellenére – hogy velünk van Isten mindenben, amit teszünk? Szeretnének-e
szövetségi kapcsolatba kerülni velünk azért, mert velünk van Isten?
Edwin Reynolds
A Southern Adventist University professzora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése