Ez a fejezet is a
kétszeresen, vagy párhuzamosan feljegyzett bibliai igeszakaszok egyike. Ez azt
jelenti, hogy a Szentlélek úgy gondolta, bölcs dolog megismételni ezt a leírást
a Krónikák 1. könyve 11. fejezetében, amely fejezetből azonban hiányzik „Dávid
király utolsó szavainak”, a vég idejére szóló kijelentéseinek feljegyzése, amit
Sámuel 2. könyve 23:2-7 verseiben olvashatunk. Nyilvánvaló, hogy ezekben a
versekben Dávid a földi történelem legvégső eseményeiről beszél, mivel a 6. és 7.
versben egyértelmű és erőteljes kifejezéseket használ a gonosz végleges
megsemmisítésére és kiirtására vonatkozóan: „az istentelenek mindnyájan...
tűzzel égettessenek meg”.
Ebben a szakaszban azt láthatjuk, hogy a Szentháromság szól Dávidhoz, ugyanis a 2. versben azt mondja, hogy „az Úr lelke (ruah) beszélt általam, az ő szava (Igéje) volt nyelvemen”, majd a 3. versben: „Izráel Istene mondotta, Izráel kősziklája (cúr) így szólt hozzám” (Új prot. ford.). A Dávidnak szóló isteni üzenetben a messiási királyság gondolata tárul elénk a 3. és 4. versben. Az 5. versben pedig már Dávid reménnyel teli értelmezését találjuk, miszerint a jövendölés az ő „házára” vonatkozik. Izraelben a királyság rendszere, amely Saullal kezdődött, nem egyezett meg Isten eredeti tervével, Isten azonban kegyelmesen eltűrte ezt az emberi intézményt egy ideig, az igazi királyság megalapításáig – a Messiás uralma alatt.
Még egy fontos dolog ötlik szemünkbe, ahogy Sámuel 2. könyvét olvassuk, mégpedig az, hogy az embereknek abban az időben nem csak egy nevük volt: Jóséb-Basebetet Adinónak* is hívták. A 1. Krónikák 11:11-ben Jósébnek egy másik névváltozatát is megtaláljuk: Jásobeámnak nevezi őt az Írás. Dávidot és Salamont uralkodásuk alatt több írnok is szolgálta, akik más és más betűformákat és helyesírási szabályokat alkalmaztak. A krónikások különbözősége a számok területén is megmutatkozott. Krónikák 1. könyve 11:11-ben a testőrök vezéréről azt olvassuk, hogy „felemelte a kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte”, míg Sámuel könyve szerint „egy ízben nyolcszázat sebesített meg” (8. vers). Mondhatnánk, hogy ez ellentmondás, azonban az ókori keleten - ahogy sokszor ma is - háborúban, valamit természeti csapások idején természetes volt, hogy az áldozatok összeszámlálásakor gyakran eltérő eredmények kerültek feljegyzésre. Azt se feledjük, hogy amikor az időben jóval későbbi írnok feljegyezte, amit egy korábbi krónikából (mint pl. 2Sám 23) felolvastak neki, akkor a különböző kiejtési formák és azok esetleges félrehallása is szerepet jászhatott.
A Szentlélek azt akarja, hogy figyeljünk fel az emberi tévedések valóságára, az emberi nyelvek, fülek, kezek, és az emberi emlékező tehetség gyarlóságára, amelyek az írnokok másolási gyakorlatában is megmutatkoztak. Mondhatjuk, hogy Isten Igéje még mindig létező valóság? Igen! És megbízhatónak is nevezhetjük a Bibliát? Teljes mértékben! A kétszeresen feljegyzett, azaz párhuzamos bibliai igeszakaszokban az említett jelenség nem rendkívüli. Egyes beszámolók békeidőben íródtak, míg mások szorongattatás és háborús idők közepette. A Szentlélek, mint a Szentírás ihletője mély együttérzést mutat az emberiség iránt, készséget mutat arra, hogy engedje az embert emberi módon szólni az emberhez, még ha ez tökéletlen is. Mindezen tökéletlenség ellenére Isten Lelkének az emberi elmére és szívre gyakorolt hatása az, ami igazán számít: az a világosság, ami csak Tőle származhat.
Ahogy Dávid mondta: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt 119:105). És ezt is: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:11).
Szerető Istenünk!
Szentlélek Isten, Aki emberi kezek által szerkesztetted egybe Isten Igéjét, Te vagy egyedül hatalmas arra, hogy elvedd a tökéletlent, és elménkbe és szívünkbe tökéletes megértést adj, a teljes igazságot. Állandóan szükségünk van útmutatásodra. Jézus nevében jöttünk Hozzád. Ámen
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Liebhardt László
* A Magyar biblia-fordításokban nem találjuk az "Adinó" másodnevet (szemben számos angol biblia-fordítással), amit azért kapott Jóséb-Basebet, mert egyszerre sebesített meg 800 embert. (a fordító megjegyzése)
1 Mózes 31
Jákób története, amint elhagyja Lábánt, és 20 év száműzetés után
hazafelé tart, egy sokszintes visszatérési történet. Jákób hazatér Kánaánba.
Visszatér, hogy szembenézzen Ézsauval, és az ellene elkövetett csalás emlékével.
Visszatér Béthelbe, arra a helyre, ahol – száműzetése kezdetén – először
találkozott Istennel. Visszatér arra a földre, amelyre vonatkozóan oly sok
mindent ígért neki és családjának a mindenható Isten. És ami mindennél több, Jákób
Istenhez is visszatér, és mélyebb kapcsolatot alakít ki vele, mint bármikor.
Ezt a történetet még mindig a félelem, csalás, lopás, átverés,
harag és vádaskodás, családi viszály és
a nehézségek elleni menekülés fémjelezi. Ez a család még mindig egy
nehézségekkel küzdő család. Egy nehézségekkel küzdő, de új irányba haladó
család. Jákób már nem annyira közömbös családja szükségletei iránt. Úgy
cselekszik, ahogyan Isten mondja. Rákhelt és Leát is bevonja a döntésbe, hogy
elinduljanak Kánaánba. Amikor Lábán fenyegeti, Jákób nyílt, de tisztelettudó
apósával szemben. A két ember megbékél egymással, de útjaik elválnak. Jákób
végül megszabadul Lábán gonosz befolyásától, és nemsokára megszabadul a
belsejében levő gonosztól is, amely annyira beszennyezte életét.
Jákób elhagyja Lábánt, hogy találkozzon Ézsauval. Vajmi kevés
sejtése van arról, hogy mielőtt szembenézne elképzelhető legnagyobb félémével
(a haragvó Ézsauval), egy elképzelhetetlen rettenettel fog találkozni a Jabbok
patakjánál (magával Istennel fog megküzdeni). Élete meghatározó találkozása
lesz ez; egy olyan találkozás, amelynek során új nevet kap, amely meghatározza
Izrael nemzetét, átformáló erővel hat személyes életére, és mindazokéra, akik
az idők során majd hitben követik őt.
Douglas Tilstra
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése