Mai szakasz: 2 Sámuel 5

Noha Dávidot Sámuel próféta ifjú korában királlyá kente, és utána ismét királlyá kenték Júda fölött, most harmadjára is királlyá kenik, hogy uralkodjon az egész Izraelen és Júdán. Dávid nem katonai sikerek útján kerül trónra, hanem Izrael törzsei az Úr ígérete alapján emelik királlyá, miszerint Dávidot Izrael fejedelmévé és pásztorává teszi.

Közben elérkezett annak az ideje, hogy egy sokkal megfelelőbb települést jelöljenek ki fővárossá. A jebuzeusokat Dávid kiűzi Jeruzsálemből, vagy ha költőibben mondjuk, Sionból, és új fővárossá teszi. Dávid egyre erősebb és erősebb lett.

Azt a tényt, hogy Hírám, Tírusz királya küldötteket küld Dávidhoz, és neki házat épít, Dávid az Úr ígérete megerősítéseként értelmezi, hogy királlyá teszi Izrael felett, és királyságát felmagasztalja népéért az Izraelért. Ez a nagylelkű felajánlás Tírusz királyának azt a szándékát is tükrözte, hogy baráti szövetséget köt Izraellel. A filisztesok azonban nem örültek ennek, és elkezdték keresni Dávidot. Dávid minden alkalommal megkérdezte az Urat, mielőtt harcba keveredett volna velük. Az Úr kétszer is győzelmet adott Dávidnak.

Dávid nem csak egyszerűen elfoglalta a trónt, mert korábban királlyá kenték, hanem megvárta az Urat, hogy Ő nyissa meg a lehetőségek ajtaját előtte. Dávid alázatossága és teljes bizalma Istenben, kedves volt az Úr előtt. A feljegyzések megörökítik azt, hogy a „Seregek Ura vele volt.”

Másrészről viszont Dávid leszármazottai egyre szaporodtak a sok ágyasnak köszönhetően, ami előrevetítette annak az árnyékát, hogy ebből gondok lehetnek a jövőben. Figyelmeztető jelek történnek, hogy miden eltérés Isten nyilvánvaló akaratától megtermi majd borzasztó gyümölcseit.

Dávid Júda és Izrael trónjára való kerülésének a története nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen irgalmas és türelmes az Úr. Nem úgy bánik az emberrel, ahogyan megérdemelné, hanem bőségesen árasztja kegyelmét mindazokra, akik Benne bíznak, és alázatosan várnak Rá, amit Dávid meg is tett – sajnálatos hibái ellenére is.

Samuel Wang

Kelet-Ázsia Misszióközpont Taiwan

1 Mózes 13

1 Mózes 13 azzal kezdődik, hogy Ábrahám egy oltárnál imádkozik (3. vers), és azzal fejeződik be, hogy egy másik oltárnál imádkozik (18. vers). Annak ellenére, hogy Ábrahám – emberi természetéből adódóan – hitének hiányáról tett bizonyságot egyiptomi tartózkodásának idején, mégsem adta fel a hitét. Hűséges maradt Istenhez. Voltak gyengeségei, mint ahogy nekünk is vannak, de szíve elkötelezett volt Isten iránt. Hibái nem csüggesztették el annyira, hogy feladja hitét. Bennünket se csüggesszenek el sajátjaink! Ábrahám az Egyiptomban tanúsított hitetlensége arra vezette, hogy Béthelben komolyabban hagyatkozzon Istenre.

Amikor a földterület és vízforrások miatt konfliktusa támadt, ezt mondta unokaöccsének, Lótnak: "Ne legyen versengés közöttem és közötted" (8. vers). Aztán nagylelkűen Lótra bízta, hogy kiválassza a neki tetsző területet. Ábrahám önzetlenül választotta a számára hátrányos helyzetet a béke kedvéért. Sodoma és Gomora közelében Lót azt a területet választotta ki, amiről azt hitte, hogy a legjobb, de ez a döntés végül katasztrófának bizonyult családja számára. Ábrahámot kedves, nagylelkű magatartása felkészítette őt Isten gazdag áldásainak elfogadására. Az adakozó szívű emberekre a menny leggazdagabb áldásai áradnak.

- Mark Finley