Ebben a fejezetben Saul háromezer katonájával ismét Dávidot
üldözi. Dávid felderítői megtudják, hol van Saul tábora, és Dávid – unokatestvérével,
Abisaival együtt – bátran belopózkodik Saul táborába. Meglepetésükre azt
találják, hogy a király a katonák között alszik. Az őrökről nem esik szó, „mert az Úr mély álmot bocsátott reájuk”
(12. vers).
Abisai felajánlja, hogy megöli Sault, de Dávid most is ezt mondja:
„Ne veszesd el őt! Mert vajon ki
emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!” Noha Saul már
nem érdemli meg, hogy király legyen, és Dávid már királlyá kenetett a helyére,
Dávid nem előzi meg az Urat. Csendben elveszi Saul dárdáját és vizeskorsóját,
elhagyja a tábort és visszamegy az embereihez.
Biztonságos távolságból odakiált Saulnak, bizonyítja tudatos
ártatlanságát, és rámutat Saul bűnére, hogy ok nélkül üldözi őt. Kétszer is „Uram király”-nak nevezi őt (17. és 19.
versek), és négyszer az „Úr felkentjé”-nek
(9., 11., 16., és 23. versek). Végül ezt mondja: „amennyire drága volt a mai napon a te lelked én előttem, legyen
annyira drága az én lelkem az Úr előtt, és szabadítson meg engem minden
nyomorúságból!”
Ezekből a veszélyes eseményekből Dávid megtanulja, hogy van
értelme a a következő tanácsnak: „Várjad
az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat” (Zsolt 27:14).
Ralph Neall
Nyugalmazott professzor és
1 Mózes 3
1 Mózes 3 erőteljesen mondja el
mindannyiunk számára, hogy döntéseinknek örök következményei vannak. Ősszüleink
ott a kertben, annál a bizonyos fánál történt döntésének következményét még
évezredek után is érzi világunk. Személyes döntéseink nemcsak ránk vannak
hatással, hanem a családunkra, barátainkra, munkatársainkra és még a következő
nemzedékekre is. Érdekes azt is megfigyelnünk, hogy amikor Ádám és Éva
vétkeztek, fügefa leveleket aggattak össze, és körülkötőket készítettek
maguknak (7. vers). Hamar meg kellett tanulniuk, hogy a pótcselekvés nem
működik. Csak egy orvosság van a bűnre - Jézus a megöletett Bárány.
A bűn mentegetőzést és vádaskodást szül.
Minden jelentőségteljes változás a választásunkon alapul. A mentegetőzés nem
idéz elő pozitív változást. A vádaskodás bezár bennünket romboló szokásainkba.
A változás akkor áll be, amikor engedünk a Szentlélek késztetésének, és amikor
válaszolunk Isten kezdeményezésére, hogy megváltson bennünket. Az Édenkertben
Isten kezdeményezett. Megkereste a bukott emberpárt és kegyesen visszaédesgette
őket szerető szívéhez. Ezt tette értük, és ezt fogja tenni értünk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése