Ebben a
fejezetben még többet tudunk meg Dávid életrajzíróiról. Hajlamosak vagyunk azt
gondolni, hogy rendezetlenül, nem kronologikus sorrendben írtak, de mégis volt
egy bizonyos időrendi sorrendjük. Például, Dávid hét és fél éven keresztül
Hebronból irányította az országot, majd Jeruzsálembe tette át székhelyét, ahol
még évekig uralkodott, egészen a haláláig (2 Sámuel 5:5). Dávid egészen addig
nem gondoskodott Méfibósetnek, Jonatán fiának, Saul unokájának a
szükségleteiről, amíg nem költözött Jeruzsálembe, de ezt követően – ahogy a
Biblia 2Sám 9:13-ban mondja: „állandóan a
király asztalánál étkezett”.
Mindezek előtt egy kellemetlen helyzetről szerezhetünk tudomást, amelynek során Saulnak és fiainak ellenségeit bábként használták fel, politikai elismerés céljából, de Méfibósetet megkímélték ettől. A gibeoniták, az amoriták maradéka kölcsönös egyezséget kötött az izrealitákkal még Józsué ideje alatt. Annak ellenére, hogy városaik Benjámin törzsének területén voltak, Saul indokolatlanul lemészárolta a lakók egy részét. Az éhínség Isten büntetése volt Saul öldöklése miatt. Később Dávid a gibeoniták kérése szerint hét embert adott nekik Saul családjából, hogy felakaszthassák őket viszonzásként azért, amit Saul tett velük. Dávid gyorsan cselekedett a béke érdekében, de Méfibósetet nem adta oda nekik. Az árpaaratás első napjaiban (2Sám 21:9) akasztották fel a hét embert egy hegyen annak bizonyítékaként, hogy az „életet életért” elvet beteljesítették. Aja leányának, Rispának két fiát szintén felakasztották (Rispa Saul király ágyasa volt). Rispa letáborozott a szikla tetején, és éjjel-nappal távol tartotta a madarakat és más állatokat a holttestektől (10. vers).
A korábbi történetekből tudjuk, hogy Jábes-Gileád lakói elmentek Bethsánba éjszaka, ahol a filiszteusok kiakasztották Saul és Jonatán holttestét a falra, levették a testeket, hazavitték, és tisztességesen eltemették azokat. A gibeonitákkal való tapasztalata után Dávid elment Jábes-Gileádba, felvették Saul és Jonatán hamvait, és a másik hét halottal együtt eltemették őket Saul édesapjának a sírboltjában. Ezek után Isten meghallgatta az ország népének imáját (2Sám 21:12-14). De vajon miért tűnik úgy, hogy Isten megelégedett Saul hét leszármazottjának a halálával, és eztuán már meghallgatta az ország imáját? Valójában nem Isten, hanem a gibeoniták elégedtek meg az ítélettel, és fordultak vissza Istenhez, és Isten erre a lépésükre válaszolt.
A történetírónak van még egy információja, amit közölni akar velünk, mégpedig az hogy a filiszteusok háborúba bonyolódtak Izraellel. Az egész lényege, hogy a katonák nem akarták, hogy Dávid továbbra is velük tartson a heves csatába, mert már fáradékony volt. Tehát a történetíró leírja azokat a férfiakat, akik Dávid helyébe léptek az óriásokkal való küzdelmekben. Például Séruja fia, Abisai megölte Jisbi Bénóbot, máshol Sibbékai megöli Sábot. Egy másik csatában Elkhanán megölte a gitteusi Góliát testvérét. Az utolsó a listán az a csata Gáthban, ahol Jonatán, Simeán fia megölte azt az óriást, akinek hat ujja volt mindkét kezén és mindkét lábán. Mindegyik óriás az összes elképzelhető fegyverrel fel volt fegyverezve. Bár az Úr nevét nem említi a szöveg ezekben a csatákban, de le tudjuk vonni a következtetést, hogy az Úr oltalmazta Dávidot, és Ő adott neki győzelmet ellenségei felett a királyi sereg katonái által.
Szerető Istenünk!
Egy olyan
világban élünk, ahol mindennaposak a válások, elszakadások és keveredések. Az
igaz vallás hívei is minden szinten kompromisszumokat kötnek, de mindezek közepette
biztosítasz bennünket arról, hogy a hűségeseket vezetni és védeni fogod, és
mindennapi szükségleteinkben is megsegítesz minket. Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook
Nemzeti Egyetem
Sangju,
Dél-Korea
Fordította:
Rajki Dávid
1 Mózes 29
Jákób
szemszögéből nézve ennek a történetnek a legdrámaibb pontja a 25. versben
található, amikor Jákob ezt üvölti újdonsült apósának: „Miért csaptál be engem?” Talán pillanatokkal később eszébe
juthattak Ézsau hasonló érzései valamikor hét évvel korábbról.
Rákhel
és Lea szemszögéből a történet legdrámaibb pontja a 31. versben van, amikor Lea
a „gyűlölt feleség”, elkezd fiakat szülni Jákóbnak és Rákhelt a „kedvelt
feleséget” a fekete irigység emészti testvérével és riválisával szemben.
Azért,
hogy jobban megértsd ezt a tragikus történetet, gondolkodj el a következő
kérdéseken:
1. Figyeljük meg,
hogy melyik testvér volt idősebb és milyen jellemzést kap; és melyik a
fiatalabb és ő milyen jellemzést kap (29:16-17)? Abból, amit arról tudsz, hogy
általában hogyan viszonyulnak a testvérek egymáshoz, milyen dinamikát képzelsz
el a két lánytestvér között, ahogy egymás mellett érett korúvá felnőnek?
2.
Képzeljük el a két testvér közötti viszonyt akkor, amikor az egyik egy férfi
álmai asszonyává válik (29:1-20). Mit gondolsz, hogyan változtatta meg Jákób
Lábán házába érkezése Rákhel és Lea testvéri viszonyát? Hogyan hatott a
testvérekre apjuk, Lábán magatartása? És Jákób viselkedése?
3.
Végül Jákób hét évet dolgozik Rákhelért és megszerzi a jogot, hogy felségül vegye,
de micsoda trükkös becsapás bontakozik ki az esküvő éjszakájára! (29:21-27).
Mit mond ez az esemény Lábánról (mint édesapáról, jövőbeni apósról stb.)?
Hogyan hatottak a történtek Leára, Rákhelre; Jákobra; Jákob új családjának a
csírájára? Milyen lehetett ezeknek a testvéreknek rivális felségekké válni?
4. Milyen lehetett a
házasság korai szakaszának hét éve ennek a boldogtalanul összekötött hármasnak?
(29:28-30)
5. Vajon hol volt
Isten ebben a zűrzavarban? Emlékezzünk Isten Jákóbnak tett ígéretére (1 Móz.
28:10-17), amit közvetlenül a Lábán otthonába való érkezése előtt tett neki!
Hogyan munkálkodott Isten ezekben a küzdelmes időkben Jákóbért? Rákhelért és
Leáért? És még Lábánért is!
6.
Mit jelent megtapasztalni Isten jelenlétét a megszokott, de néha a bonyolult
körülmények között is? Hogyan ismerjük fel Jákób létréjának Istenét, aki velünk
van a családi nehézségeink, anyagi gondjaink személyes botlásaink és az élet
ügyes-bajos dolgai közepette is?
Douglas
Tilstra
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése