Mai szakasz: Zsoltárok 7

Dávid az Úrnál keres menedéket és újra szabadításért kiált. Most azonban Dávid ártatlannak tűnik és szabadulásért könyörög, egyébként az ellenségei széttépnék őt mint az oroszlán és szétszaggatnák őt, ha vétkes lenne (2-4. vers). Dávid ártatlannak tűnik és Istent kéri, hogy ítélje meg őt (9. vers). Ha jogtalanuk üldözik, előrántja titkos fegyverét, a pajzsát - az Urat, "aki megszabadítja az igazszívűeket" (11. vers). Azok számára, akik nem térnek meg, Isten megélesíti kardját, és kifeszíti íját, előkészíti halálos fegyverét és készenlétbe helyezi tüzes nyilait (13-14. vers). Dávid arra a végkövetkeztetésre jut, hogy azokra, akik bajt okoznak másoknak, visszaszáll a nyomorúság (17. vers).

Dicsőítsük ma azért az Urat, mert igaz bíró és hatalmas harcos, aki véget vet a gonoszok erőszakoskodásának, és oltalmába vonja az igazakat. Ámen.

Jackie O Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

Bírák 14

Ez a fejezet elénk tárja Sámson jellemét, és megalapozza egész további életének történetét. Sámsont indulatai vezérlik, testileg erős ugyan, de lelkileg gyenge. A szándéka, hogy egy filiszteus nőt vegyen feleségül, ellenkezik mind szülei kívánságával, mind a bibliai törvénnyel, mind a saját, Istennek szentelt názir státuszával. Sámsonnak azonban ezek az áldások mind nem számítanak, csak az érdekli, ami a szemének tetszik (3. vers).

Isten már születésétől fogva olyan szabályrendszert adott Sámson életébe, ami fegyelemre és önuralomra tanította őt. Egy olyan személy számára, aki elég erős volt ahhoz, hogy puszta kézzel széttépjen egy vadállatot (6. vers), a mértékletesség és az önuralom elmulaszthatatlanul megtanulandó leckék voltak. Ennél is fontosabb azonban, hogy Izrael bírájaként és megszabadítójaként Sámson népének lelki vezetője volt. Míg mindenki úgy tett, ahogy saját maga jónak látta, addig Sámsonnak úgy kellett tennie, ahogy azt Isten jónak látta és egyesítenie kellett Izraelt az Úrért. Sajnos pont a szemei azok („Láttam ... egy nőt”), amik miatt első alkalommal elbukik elhívásának teljesítésében.

Az Úr mégis Sámson által viszi véghez akaratát, az ő gyenge jelleme ellenére is. Az Úr Lelke kétszer is rászáll, és erőt ad neki bámulatos tettek véghezvitelére. Ez, a Sámson és a filiszteusok közti, kezdeti összetűzés előrevetíti azokat az eseményeket, amik által az Úr a szabadításról gondoskodik az Ő népe számára. Sámson törvénytelen bizalmaskodása a filiszteusokkal azonban végül a saját vesztét okozza majd.

Istennek célja van az életünkkel. Sámson tudatában volt a saját elhívásának, de ez a tudat nem befolyásolta abban, hogyan élte az életét. Mennyivel többet tudott volna Isten Sámsonon keresztül elérni, ha úgy dönt, hogy alárendeli az akaratát Neki! Nekünk is megvan ez a döntési lehetőségünk ma: a szenvedélyeink rabjai legyünk, vagy engedjük Istent, hogy szent edényekké formáljon minket Szentlelke számára.

Justo E. Moralis

Southern Adventist University

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: Zsoltárok 6

Dávid Istenhez könyörög kegyelemért és gyötrelmeiből való szabadulásért. Az 6. versben emlékezteti Istent arra, hogy a „a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?” (új protestáns fordításban az 5. vers). Más szavakkal: siess és szabadíts meg, mielőtt meghalnék, amíg még dicsőíthetem a Te nevedet!

Dávid teljesen kimerültnek érzi magát, és szükségét érzi az Istentől jövő vigasztalásnak és bizonyosságnak, de még mindig van ereje az ellenségei jövője felől elmélkedni (11. vers): „Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.”

Dávidhoz hasonlóan, te is érezted már magad érzelmileg megterhelve egészen a végkimerülés határáig? Ha a terheid csak képzelt terhek, Isten nem ígért ez alól felszabadítást, de ha igaziak a terheid, Jézus hív, hogy jöjj hozzá, tedd le a terhedet és találj nyugodalmat Nála (Mt 11:28-30).  

Azt kívánom, hogy aggodalmaid és terheid legyenek ma könnyebbek, mert Jézus az igahordozó hordja a te terhedet

Jackie O Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

Bírák 13

Sámson nem hasonlítható össze sem az előtte, sem az utána uralkodó bírák egyikével sem, hiszen az ő elhívásának nincsen párja. Valójában a kiválasztása már fogantatása előtt, a szülein keresztül történt. Bár a Biblia említ még más meddő asszonyokat, akiknek Isten előre megígérte a gyermekáldást (Sára és Izsák, Anna és Sámuel, Erzsébet és János), de Sámson édesanyja az egyetlen közülük, akit Isten angyala személyesen látogatott meg. Ezután az Úr elküldte  isteni hírnökét másodjára is, ezúttal azért, hogy Manoah-val, Sámson édesapjával beszéljen. A másik olyan alkalom a Bibliában, amikor mindkét szülő személyes üzenetet kap Istentől, az Mária és József, Jézus földi szüleinek az esetében történt (Máté evangéliuma 1. fejezete, és Lukács evangéliuma 1. fejezete)

Habár Manoah felesége teljes egészében, pontosan idézett mindent, amit az angyal mondott neki, Manoah mégis kételkedett. Nem arról van szó, hogy nem hitt a feleségének, hanem mint Gedeon, bizonytalan volt abban, felkészült-e az előtte álló feladatra. Biztosan kell, hogy legyen még több utasítás, mint amennyi volt. Biztosan van még valami azon kívül, hogy engedelmeskedjenek Isten egyszerű parancsainak, és azok alapján neveljék fel a megígért gyermeket. Manoah-nak szüksége volt egy jelre, és azt csodálatos módon meg is kapta Istentől (13:19-20).

Biztató számunkra, hogy Isten akkor is tovább akar velünk dolgozni, ha kételkedünk szavaiban. Akár alkalmatlannak érezzük magunkat, akár csak bizonytalanok vagyunk az Ő akaratával szemben, az Úr találni fog egy megoldást, hogy megadja számunkra azt a biztonságot és útmutatást, amire szükségünk van. Manoah-ból hiányzott a lelki tisztánlátás, hogy észrevegye Istent, mikor Ő megjelent előtte. Ahhoz azonban eleget tudott, hogy útmutatásért imádkozzon, és az Úr válaszolt imájára.

Justo E. Morales

Southern Adventist University

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Zsoltárok 5

Ezt a zsoltárt fúvós hangszereken kell előadni. Egy panasz az Úrhoz, amit Ő meghallgat és válaszol Dávid imájára. Dávid biztos benne, hogy ő az igazak közé tartozik, ellenségei viszont (akikre gonoszokként utal) azok közé, akiket Isten gyűlöl.  Dávid kétségtelenül elfeledkezett azokról az időkről, amikor ő is bűnöket követett el, és magára haragította Istent.

„Nem állhatnak meg szemed előtt a kevélyek, gyűlölsz mindenkit, aki bűnt cselekszik. Elveszíted azokat, akik hazugságot szólnak, a vérszomjas és álnok embert gyűlöli az Úr. Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba.”(Zsolt 5:6-7 – új prot. ford. 2011). Az Úr által utált dolgok felsorolásával és a gonoszok örökségének áttekintésével a zsoltáríró önmagát próbálja meggyőzni arról, hogy ő megállhat Isten előtt.

Úgy tűnik, hogy ez a zsoltár ima Dávid ellenségeiért, de ehelyett inkább olyan, mintha Dávid az imádságában dorgálná meg az ellenségeit, hogy azok tudják,  menyire utálatosak Isten előtt (és közvetve előtte is).

Milyen gyakran említjük meg imánkban azoknak viselkedését, akiket meg akarunk változtatni, és akik remélhetőleg hallják is azt? Vagy adunk valaha tanácsokat Istennek, hogy mi módon válaszoljon imádságunkra?

Álljunk ma Isten elé a fogyatkozásainkkal együtt, és úgy tekintsünk magunkra, ahogyan Isten lát bennünket – bűnösökként, akiknek szükségük van a Megváltóra.

Jackie O Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

Fordította: Csala Beáta

Bírák 12

Ahelyett, hogy hálásak lettek volna neki, hogy legyőzte Izrael elnyomóit, az efraimiták irigyek voltak, hogy Jefte nélkülük vezette győzelemre seregét. Az előzőekből már tudjuk, hogy az efraimiták hajlamosak voltak az alaptalan önteltségre, és ez alkalommal sebzett büszkeségük szükségtelen konfliktushoz vezetett.

Jefte helytállóan érvel, hogy az efraimiták haragja nem jogos. Az ammonitákkal folytatott korábbi tárgyalása adott alapot Jeftének arra, hogy értelmes és igazságos magyarázatot adjon tetteire. Ám ellentétben azzal, amit az Ammon fiainak kijelentett, Jefte ez alkalommal nem mondja azt, hogy az Úr tegyen ítéletet Gileád és Efraim között. Arról sem kapunk jelentést, milyen választ adtak az efraimiták. Jefte egyszerűen összegyűjtötte a gileádi sereget, és hadba vonult Efraim ellen. Gedeon annak idején szóbeli érvekkel csillapította le az efraimitákat (8:2-3), Jefte úgy dönt, megbünteti izraelita testvéreit arrogáns viselkedésükért. Nem csak a csatában győzték le az efraimitákat, hanem hidegvérrel ezreket mészároltak le közülük (12:5-6).

Csábító az az elgondolás, hogy az efraimiták csak azt kapták, amit érdemeltek. A kérdés nem is igazán az, hogy mit érdemeltek, hanem az, hogy Isten akarata volt-e büntetésük. Jeftéhez hasonlóan mi is gyakran elítéljük testvéreinket, akik ártottak nekünk. Nem engedjük, hogy Isten bánjon el az életünket megkeserítő „ammonitákkal”, hanem habozás nélkül háborút indítunk testvérünk ellen, aki megtámadott bennünket.

Amikor Krisztus követői veszekednek, Sátán diadalt ül. Amikor engedjük, hogy a büszkeség uralja szívünket, meghazudtoljuk Jézus bizonyságtételét bármennyire is úgy véljük, hogy igazunk van.  Ha naponként alárendeljük Istennek énünket, azzal nem csak szívünket óvjuk meg a bűntől, de attól is megmenekülünk, hogy fegyverekké váljunk, amiket sátán könnyűszerrel fel tud használni saját hittestvéreink ellen.

Justo E. Morales

Southern Adventist University

Mai szakasz: Zsoltárok 4

Az új protestáns fordítás a következő megjegyzéssel kezdi ezt a zsoltárt: „A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.” Ez jelzés volt a karmesternek, hogy húros hangszereken kísérjenek, amikor felolvassák, vagy eléneklik ezt a zsoltárt. Pontosan, ahogyan bizonyos ételekhez bizonyos fajta italok illenek, ehhez a zsoltárhoz a húros hangszerek illenek. Sajnos soha nem hallhatjuk, majd csak a Mennyben, annak a hangszernek a hangját, amit Dávid eredetileg javasolt.

Nyomorúságában Dávid Istenhez kiált, és úgy érzi, nem talál meghallgatásra. Valószínűleg még mindig érzi Absolon ellene szőtt összeesküvésének csapását.  Azzal vigasztalja magát, hogy értelmével továbbra is bízik Istenben annak ellenére, hogy szíve még nem vigasztalódott meg teljesen. Hittel imádkozza, amikor lefekszik: „Mert egyedül Te adod meg nekem Uram, hogy biztonságban lakjam” (Zsolt 4:9 – új prot ford.).

Tapasztaljátok meg ma az Úrban lakozás békességét és oltalmát!

Jackie O Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

Fordította: Csala Beáta

Bírák 11

A gileádi Jeftével kapcsolatos első benyomásunk nem annyira pozitív. Egy prostituált törvénytelen fia, egy számkivetett, akinek problémás családi háttere van, és egy gyülevész csapat vezetője. Azonban ez a látszólag semmirekellő ember Izrael bírája lett hat évre (12:7), de csak azután, hogy közben egy néhány kemény leckét megtanult.

Az előző bírákkal ellentétben Jefte vezetésre való elhívása feltűnően hiányzik. A gileádiak feletti uralma egy alku eredménye a gileádi vezetőkkel (11:8-10). Ennek ellenére azonban nem kétséges, hogy a színfalak mögött Isten irányítja az eseményeket. Az Úr felhatalmazza Jeftét, hogy harcoljon Izrael ellenségeivel (11:9) és kezébe adja az ammonitákat  (11:32). Az Úr szabadítása hasznot jelent Izraelnek (11:27), Jeftének azonban nem.

Jefte története véget érhetett volna itt, ha nem tette volna azt a végzetes esküt. Mivel Isten megsegítette az ammoniták ellenei harcban, Jefte úgy érezte, éppúgy alkudozhat Istennel, mint ahogy ezt Gileád vezetőivel tette. Sokkol bennünket az, ahogyan félreértelmezi az áldozatrendszert. Jeftének nem volt szabad feláldozni mindazt, ami háza ajtaján kijön (11:31). Ő azonban azt gondolja, hogy Istent meg lehet vesztegetni égő áldozatokkal. Ez a szükségtelen eskü sok gyászt hozott Jefte és egyetlen lánya életébe.

A beszámolóból nem tűnik ki világosan, hogy mi történt Jefte lányával. Az eskü úgy lett megfogalmazva, hogy azt a benyomást keltse, hogy Jefte egy valóságos áldozatra gondolt. A Biblia nem mondja el azt, hogy feláldozták volna. Egyszerűen arról számol be, hogy beteljesítette apja fogadalmát és nem ismert férfit (11:39), gyászolja élethosszig tartó szüzességét (11:37) és nyilvánvalóan tart attól, hogy apja feláldozhatja. Mivel a Törvény tiltja az emberáldozatot (5Móz 18:10), Jefte lányának egy nazír magányos életét kellett élnie (4Móz 6).

Jefte tapasztalata egy bibliai lecke arra nézve, hogy vigyázzunk mit mondunk. Egy figyelmeztetés is, hogy ne alkudozzunk Istennel, mintha a Mindenható egy pogány istenség lenne, akit manipulálni lehet. Gyakran azon találjuk magunkat, hogy ezt mondjuk: „Uram, ha ezt és ezt megteszed nekem, akkor jobb keresztény leszek.” Az Úr semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy szívünk Övé legyen, és feltétel nélkül alárendeljük magunkat neki. Szeretné ránk árasztani áldásait, de alá kell rendelnünk magunkat az Ő akaratának, és nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy jó cselekedeteinkkel manipuláljuk Őt.

Justo E. Morales

Southern Adventist University

Mai szakasz: Zsoltárok 3

Ez a zsoltár útközben íródott, amikor Dávid a fia, Absolon elől menekült, aki összeesküvést szőtt apja ellen. A zsoltár azzal kezdődik, hogy megkérdőjelezi Isten hajlandóságát arra, hogy kimentse őt a veszélyből, és elvezet a bizonyosságig, miszerint Isten kétségbevonhatatlanul minden tekintetben oltalmáról biztosítja őt.  „Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely ellenségesen körülvett engem” (Zsolt 3:7 - új prot. ford, 2011). Dávid ismét szilárdan áll hitében.

Dávid az ellenségeitől való szabadulásért imádkozik, azért, hogy Isten verje meg őket: „Mert Te vered arcul minden ellenségemet, a gonoszok fogait összetöröd.” Ismerve Dávid fia iránti szeretetét, bizonyára csak azt remélte, hogy véget vet a szóbeli fenyegetéseknek, amelyek Absolon és támogatói részéről érték.

Azzal fejezi be a zsoltárt, hogy belenyugszik a ténybe: a szabadítás (bár a módját az Úr választja meg) egyedül az Úrtól jön.  Majd áldásért imádkozik Isten népér számára.

Merítsünk ma bátorságot Isten ígéreteiből és részesüljünk áldásaiból.

Jackie O. Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

Fordította: Csala Beáta

 Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy Izrael bálványokat imádott: mikor pedig ellenségeik elnyomták őket, akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért (15. vers). Ám amikor az elnyomás véget ért, akkor visszatértek a bálványimádáshoz. Könnyű bíráskodnunk az izraeliták felett, és ezt mondanunk, „hogyan tudták ezt folytatni, amikor ilyen ismétlődő tapasztalataik voltak Isten jelenlétéről és megmentő tetteiről?”

Igen, mi magunk is ezt tesszük. Milyen gyakran segít ki minket Isten egy nehéz helyzetből, és mi mégis visszatérünk ugyanazokhoz a bűnökhöz!  Közülünk mindenkinek van csapdája, bálványa, amelyek felé fordulunk, ahelyett, hogy Istenhez fordulnánk vigaszért, megnyugvásért és erőért, ami szükséges ahhoz, hogy folytathassuk a munkánkat. Ám Isten ennél többet is szeretne tenni értünk. Meg akarja változtatni az életünket. Őt nem érdeklik a hamis megbánások, amikor csak azért fordulunk hozzá, mert nem szeretnénk elszenvedni a tetteink következményeit. Ő új szívet és új életet akar adni nekünk, csak úgy, mint más dolgokat is, amikre szükségünk van.

Istennek számtalan lehetősége van arra, hogy lelki növekedést és hitbeli tapasztalatokat adjon neked és nekem, és mindez nincs is beláthatatlan távolságban tőlünk. Ám ezeket nem tudjuk felfedezni egészen addig, amíg igaz megbánással el nem hagyjuk életünkből a bálványokat. Mi tart vissza, hogy teljesen átadd magad Istennek? Elszomorítja Őt, ha el van választva tőled, és vissza kell tartania mindazt, amit szeretne érted tenni, pedig oly’ sok mindene van, amit neked akar adni! Bízz Őbenne és lásd meg hatalmas kezét, ahogy dolgozik az életedben!

Brandy Kirstein,

Southern Adventist University

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Zsoltárok 2

A Föld nemzetei összefognak, hogy megállítsák Isten felkent Fiát, Jézust, de erőfeszítéseik hiábavalóak. Isten, a világmindenség Teremtője nevetve figyeli erőtlen törekvéseiket. Isten tette Sion királyává az Ő Fiát Jézust, mint Messiást, és uralmát senki sem tudja megdönteni. Aztán Jézus válaszol Atyja rendeletére, kijelenti az Atyával való kapcsolatát és az egész föld feletti hatalmát: „a népeket örökségeddé teszem és a földkerekséget birtokoddá” (8. vers - angolból fordítva).

„Csókoljátok a Fiút”, ez azt jelenti, hogy tiszteljétek a Messiást és utal arra a keleti szokásra, ahogy tiszteletet tanúsítottak egy magasabb rangú személy iránt. A zsoltáros azzal fejezi be ezt a zsoltárt, hogy tanácsolja a nemzeteket és a birodalmakat, hogy hódolattal vessék alá magukat az Úr uralmának és szolgálják Őt, különben elvesznek.

 Kit szolgálsz te ma? Krisztus ellen fordulsz, hogy meghiúsítsd szándékát azzal, hogy saját hajlamaidat követed? Jézus az életed szuverén Ura? Ha nem, akkor keress menedéket Nála még ma, és legyél áldott! 

Jackie O Smith
Kommunikációs menedzser
Gen. Konf. Lelkészi osztály

Bírák 9

Abimélek és fiatalabb testvérének, Jóthámnak a története kiváló példa arra, hogy Isten hogyan vívja meg a csatáinkat. Abimélek meggyilkolta a családját annak érdekében, hogy politikailag előbbre juthasson, és a sikemi emberek – a bűnös eljárás ellenére – támogatták is ebben . Jóthám figyelmeztette a családot, és a sikemi embereket arra, hogyha kikiáltják Abiméleket királyuknak, annak következményei lesznek, de ők nem hallgattak rá.  Abimélek három évnyi uralkodása után Isten saját maga lépett közbe, és „egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé” (9:23). Abimélek pontosan azokat az embereket pusztította el, akik előtte támogatták, utána pedig őt magát is megölték. Jóthám nem játszott szerepet a bosszúban, de Isten érte és az ő apjáért, Gedeonért harcolt, aki életében hűségesen szolgálta Istent.

Van ellenség az életedben? Van valaki, aki beleavatkozott abba, amire úgy gondolod, hogy Isten elhívott? Van valaki, aki bántotta a családodat? Bár ez lehetetlen Isten kegyelme és a Szentlélek nélkül, de Jézus saját maga kért arra minket, hogy szeressük az ellenségeinket, és imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket. Engedd, hogy Isten legyen a védelmeződ ma! Az Ő tervei és útjai jobbak a miénknél. Ő tudja, hogy hogyan hozzon igazságot, megbánást és békét. Bízz a hatalmas Egyetlenben, Ő helyrehozza és jóváteszi a dolgokat életedben!

Brandy Kirstein,

Southern Adventist University

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Zsoltárok 1

A Bibliának egy nagyon szép szakaszát kezdjük el olvasni. Hívd fel rá barátaid figyelmét, hogy csatlakozzanak ők is hozzánk az olvasásban!

A zsoltárok könyve nem más, mint egy verseskötet. Költészetét a gondolatok ritmusa és az élénk fantázia jellemzi. Tömör nyelvezetet használ, hogy imára és dicsőítésre vezessen és mély tanítást adjon. Figyeljük meg hogyan működik ez az első zsoltár 6 versén keresztül:

Az első vers bemutatja az igazakat és a gonoszokat azzal, hogy elmondja, hogy az igazak MIT NEM TESZNEK. Ők nem haladnak a gonoszok mélybe vezető ösvényén. Nem követik a gonoszok tanácsát, nem tartanak velük a rosszban, és végül nem azonosulnak velük abban, hogy elhagyják az Urat és az Ő Igéjét.

A második vers megmutatja, hogy mit TESZNEK az áldottak (boldogok). Nem hagyják el az Urat és az Ő Igéjét, hanem követik – de nem törvényeskedő módon. GYÖNYÖRKÖDNEK benne. Ahelyett, hogy az istentelenek tanácsában járnának, naponta Isten tanácsán elmélkednek.

A harmadik vers bemutatja, hogy milyen eredménye van annak, ha valaki naponta gyönyörködik az Úr Igéjében. Nem a gonoszok ösvényén áll; az áldottak úgy állnak, mint a fák. Nem a saját erejükből állnak. Isten ülteti el a fákat oda, ahol gyümölcsözőek lesznek, ellenállnak a szárazságnak és nem dőlnek ki.

A negyedik és ötödik vers a gonoszok életének következményét mutatja be. Ők nem állnak, mint a fák, hanem mint a polyva – szárazak, tehetetlenek és az elemek szeszélyétől függnek. A gonoszok útján állnak, de nem állnak meg az ítéletben. A csúfolódok székében ülnek, de nincs helyük az igazak gyülekezetében

A hatodik vers a két út végső összehasonlítását mutatja be. Az Úr ismeri az igazak útját. Az Isten és népe közötti kötelék sokkal meghittebb, mint egy férfi és felesége közötti kapcsolat, akik egy testté lettek és ismerik egymást. Az Ő követőinek Jézus soha nem fogja mondani: „Soha nem ismertelek.” A csúfolódók fogják hallani ezeket a szavakat, akik folyamatosan visszautasítják Istent és az Ő Igéjét. Az istentelenek útja elvész.

Uram, segíts gyönyörködnöm Benned és a Te Igédben, hogy az áldottak közé tartozhassak, akik ismernek téged, és akiket Te is ismersz! Ámen.

R. Lynn Sauls
Nyugalmazott professzor
Southern Adventist University 

Bírák 8

Gedeon megverte a Midjánitákat, és megölte a királyaikat, Zébát és Sálmunáht. Izráel válaszként hálából felkérte Gedeont, hogy legyen a királyuk. Gedeon javára szóljon, hogy elterelte a dicséretet magáról, és azt válaszolta, hogy "Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik felettetek!" De a katonai győzelem dicsőségének fényében Gedeont megkísértette valami - egy csábítás, ami egy csapdának bizonyult Gedeon és a családja számára: az arany.

Sátán leghatékonyabb kísértései milyen gyakran jelennek meg előttünk azonnal egy lelki győzelmünk után? Ezek a történetek figyelmeztetésként szolgálnak, hogy amikor Isten erősen munkálkodik, Sátán buzgón közeledik, hogy a győzelmet katasztrófába fordítsa. Talán mi ellenállunk, nem úgy mint Gedeon családja aki vágyott az aranyra, vagy mint Illés, aki elfutott Jézabel elől a kármel-hegyi hatalmas győzelem után, hanem úgy mint Jézus, aki szembenézett az erőszakos pusztai kísértéssel közvetlenül az Ő nyilvános keresztsége után, azzal, hogy "meg van írva".

Brennon Kirstein, Chaplain

Southern Adventist University káplánja

Fordította: Rajki Dávid