Mai szakasz: Jeremiás 13

Amikor körülbelül kilenc éves lehettem, eldöntöttem, hogy szembenézek a bűnnel. Belefáradtam, hogy állandóan bajba kerüljek. Nem szerettem, ha fegyelmeztek, és rosszul éreztem magam, amikor bocsánatot kellett kérnem. Így eldöntöttem, hogy 24 órán át nem fogok vétkezni.   

A nap jól kezdődött. Először is nem volt a hangomban harag, mikor édesapám felkeltett az ágyból reggelizni. Ellenkezés nélkül megettem a reggeli zabpelyhemet. A húgom viszont rontott az összképen, mikor az asztalnál elkezdett kötekedni velem. Gyorsan helyre is utasítottam azzal, hogy „legyél nyugodtan goromba, ha szeretnél, de nem fog működni. Ma nem fogok vétkezni.”

Két perccel később a húgom könnyáztatta arccal rohant édesanyámhoz. „Anya, anya! Andy megütött!” Annyi történt mindössze, hogy ahogy elmondtam a bűnmentes tervemet, megcsillant a testvérem szeme, és azonnal a legbűnösebb testvérének gúnyolt az összes közül. Nyugodt voltam, és visszatartottam magam addig, amíg körbesétált az asztal körül, odalépett hozzám, és gyengéden megbökött azzal az idegesítő ujjával. Ez a fizikai kontaktus kiváltotta bennem azt a reakciót, hogy lendüljön az az apró öklöm, és megüssem őt.      

A verés elkerülhetetlen volt. De a fizikai fájdalom kevésbé fájt, mint a csalódottság, mikor anya és én letérdeltünk és Isten bocsánatát kértük. Még a reggelin sem tudtam túljutni anélkül, hogy vétkeztem volna. Miért?

Jeremiás megadja a választ: „Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt” (Jer 13:23).

Ha a bűnre való hajlammal születünk, legalább annyira lehetetlen számunkra, hogy tiszták maradjunk, mint az etióp számára, hogy megváltoztassa a bőre színét, vagy a leopárdnak, hogy megváljon a foltjaitól. De ugyanaz az Isten, aki teremtette az etiópot, a leopárdot és engem, meg tudja változtatni a bűnös szívemet. „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” – kérdezte Isten Ábrahámtól a Mózes első könyvének 18:14 versében. Persze, hogy nem! „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1:37).

                                                    

Ima: Szerető Istenem, tudomásul veszem, hogy természetes hajlamom van a bűnre. Ezért van olyan nagy szükségem ma is Rád. Változtasd meg a szívemet, hogy olyan legyen, mint a Tiéd, hogy minden kívánságom összehangolódhasson a Tieddel. Csak jót szeretnék tenni. Ámen.       

Andrew Mc Chesney

Oroszországban élő újságíró

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 12

Oroszországban élő újságíróként alkalmam volt találkozni az ország leggazdagabb emberei és legbefolyásosabb üzleti vezetői közül néhánnyal. Ezek a milliomosok intelligens, ügyes, éleslátású emberek. Többen közülük kereszténynek vallják magukat. Azonban ezek a gazdag emberek vagyonukat könyörtelen taktikával, gyakran lopással és gyilkolással szerzik. Nyilvános életük irigylésre méltó lehet, de magánéletüket tönkreteszik erkölcstelen taktikáik.   

Néha elgondolkodom azon, hogy ezek a vezető emberek miért ilyen sikeresek. Miért engedi meg Isten, hogy olyan nagy pénzösszegeket birtokoljanak és pazaroljanak, amit mások felhasználhatnának gyülekezeti házak építésére és az éhezők táplálására?

Jeremiás hasonló kérdést tesz fel a 12. fejezetben: „Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájukhoz, de távol vagy az ő szívüktől” (1-2. vers).

Nincs semmi rossz abban, ha megkérdőjelezzük Isten ítéleteit. Emlékezzünk arra, ahogy Ábrahám megkérdőjelezte Isten döntését, hogy elpusztítsa a gonosz Sodomát. Ábrahám nyomatékosan kérdezte: „Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak?” (1 Móz 18:24). Amikor az Úr azt mondta, hogy megkegyelmezne a városnak az ötven igaz lakosáért, Ábrahám lecsökkentette a számot 45-re, aztán 40-re, 30-ra, 20-ra, majd végül 10-re. Az Úr azt mondta, hogy visszavonná az ítéletét a 10 emberért is.

Isten szívesen veszi a kérdéseket, és annak az esélyét, hogy megmutathatja szeretetét és kegyelmét. „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” (Mt 7:7).

Ima: „Drága Istenem! Nem értem, hogy a gonoszok miért sikeresek, miközben az igazak nehéz időket élnek meg. Nem értem, hogy a gonosz hogyan él 90 évig, miközben az igaz fiatalon hal meg. De örülök annak, hogy kész vagy meghallgatni engem és megbeszélni a kérdéseimet. Nyisd meg a szemem, amikor próbálom ítéleteidet megérteni, és tartsd meg a Benned való hitemet erősen. Ámen!”

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Mai szakasz: Jeremiás 11

Mindnyájunknak vannak szerettei, akikért rendszeresen imádkozunk. Én magam is évek hosszú során át könyörögtem legközelebbi családtagjaim és barátaim üdvösségéért. Mindennél jobban vágytam arra, hogy elfogadják Jézust, és ott lehessenek velem együtt az új Földön. Egyesek közülük átadták életüket Jézusnak és fejlődő kapcsolatot tartanak fenn Vele, a többiek viszont továbbra is ragaszkodnak világi útjukhoz.

Egy idő után kételyek merültek fel bennem, vajon érdemes-e továbbra is imádkozni értük. Feltettem magamnak a kérdést, amiről talán már te is gondolkodtál: Lehetséges-e, hogy vannak imák, amikre Isten nem képes válaszolni?

Érdekes megfigyelni, hogy Isten világosan megmondta Jeremiásnak, hogy ne töltse többé az idejét az izraelitákért való imával. Így szólt hozzá: „Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Nem hallgatom meg őket, amikor segítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt!” (14. vers – új prot. ford.)

Miért mondana ilyet Isten? Néhány igeverssel korábban megtaláljuk a választ: „De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem mindenki a maga megátalkodott gonosz szíve szerint élt.” „Visszatértek őseik korábbi bűneihez, akik nem voltak hajlandók hallgatni igéimre, más isteneket követtek, és azokat tisztelték. Izráel és Júda háza megszegte a szövetséget, melyet őseikkel kötöttem” (8, 10. vers).

Isten választott népe – bár a törvény, és Ura akaratának teljes birtokában volt – kitartóan haladt az engedetlenség ösvényén, és saját vágyait követte. Isten nem tudta rávenni őket, hogy Őt kövessék, következésképpen nem tudott tovább együtt dolgozni velük. Ezért mondta Jeremiásnak, hogy ne imádkozzon értük.

Ám ettől függetlenül nem vetette el őket, és a mi szeretteinket sem veti el. Isten ezt üzente Jeremiáson keresztül az izraelitáknak: „Hallgassatok szavamra, és teljesítsétek mindazt, amit én parancsolok nektek! Akkor népem lesztek, én pedig Istenetek leszek” (4. vers – új prot. ford.).

Ima: „Drága Istenem! Felemelem most Hozzád imában legközelebbi családtagjaimat és barátaimat. Egyesek közülük tudni sem akarnak Rólad, míg mások úgy gondolják, hogy megmentő kapcsolatban vannak Veled, pedig nem így van. Kérlek, hallgasd meg imámat, és mentsd meg őket! Mutasd meg nekem, ahogy Jeremiásnak is megmutattad, miként segíthetek nekik abban, hogy üdvösséget nyerhessenek! Ámen.”

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Mai szakasz: Jeremiás 10

Gondjaim vannak a tájékozódással. Mindig, amikor Moszkvában egy újabb lakásba költöztem, beletelt egy kis időbe, mire hozzászoktam az új útvonalhoz hazafelé. Sokszor még hosszabb időt vett igénybe, hogy gyalogosan ne forduljak valamelyik sarkon rossz irányba, amikor vásárolni mentem az új, még alig ismert környéken. Néhány nappal ezelőtt történt, hogy egy gyalogút után nem ismertem meg a háztömböt, amelyben a bérleményem van, a többi, nagyon hasonló és méretes háztömb között, pedig már egy jó ideje ugyanott lakom.

El lehet képzelni, hogy milyen nehéz eligazodni egy olyan hatalmas városban, mint Moszkva. Bárki azt hihetné, hogy alaposan átgondolom, hogy merre megyek, amikor elindulok. Az a baj, hogy nagyon is szeretek önálló döntéseket hozni, hogy ne függjek másoktól, amikor vezetek, utazom, és akkor sem, amikor életem országútján érkezem útelágazáshoz.

Az izraelitákat is hasonló problémákba sodorta szabad lelkük. Ez a tény erre a megállapításra vezette Jeremiást: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jer 10:23).

Nem tőlünk függ, hogy merre haladnak a lépteink, mert bűnös mivoltunkból fakadó tájékozódási zavarunk terel bennünket a rossz irányba. A Példabeszédek ihletett írója mondja: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” Mintegy hangsúlyozandó ennek a megállapításnak az igazságát, ez a mondat kétszer is előfordul a Példabeszédek könyvében (14:12, 16:25)

Hogyan találhatjuk meg hát a helyes utat? Moszkvában – elektronikus navigátorom mentett meg. Az életemben – Jézus a Megmentő. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis én általam." mondta Jézus (Jn 14:6).

Ima: Drága Istenem, nagyon sokszor akartam magam irányítani a lépteimet. Nagy hiba volt. A kezedben teszem ma, és minden nap, az életemet. Vezess, és én követlek a hazafelé vezető úton! Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Jeremiás 9

Semmi sem olyan bosszantó, mint amikor az ember fáradtan lefekszik este, és azon tűnődik, mivel is telt el olyan gyorsan a nap. Lehet, hogy az ébren töltött időben túl sok volt a tevékenység, mégis keveset tudunk felmutatni, amikor lemegy a nap.

Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy követem az adventista imaharcos, Roger Morneau tanácsát, és minden nap elolvasom Jézus keresztre feszítésének történetét, a Máté evangéliumának leírása alapján (Mt 27:24-54). Egy idő után, mint egy puzzle állt össze számomra a 27. fejezet 36. verse, mely a katonákról ír, akik a keresztre feszítést végezték. Azt mondja: „azután leültek ott, és őrizték”, nem pedig álltak, ahogy azt az őröknek a valóságban tenniük kellett volna. Ez a jelenet egy sporteseményre emlékeztet, ahol a katonák, mint nézők ültek, hogy figyeljék az eseményeket.

Aztán megértettem. A katonák fáradtak voltak. Ők már kora reggel óta Jézussal voltak az ítélőszék előtt, ők vették le a ruháit, hogy királyi köntösbe öltöztessék, megátkozták őt, arcon köpték, és végül elvitték a Kálváriára, ahol keresztre feszítették, és fel is állították a keresztet, hogy mindenki láthassa. Tehát igen, a katonák kimerültek, és egy kis pihenésre vágytak a több órás munka után. Valószínűleg kíváncsiak voltak, hogy mindez megérte-e.

Az a veszély fenyeget bennünket, hogy úgy törjük meg Isten törvényét, mint az volna a teljes munkaidős állásunk. Én beleestem abba a hibába, hogy minden gondolatom és tettem a baj felé sodort. Jeremiás idejében Isten népét elragadta a bűn, mint egy teljes munkaidős állás, és lefárasztották magukat azzal, hogy bálványokat imádtak, és önző céljaikat követték.

Az Úr azt mondja: „Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvüket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben” (Jer 9:5).

Ima: „Drága Istenem! Az idő egy ajándék Tőled. Nagyon értékes. Segíts nekem, hogy bölcsen tudjam ma beosztani az időmet, hogy jót tegyek és ne rosszat! Add, hogy abban a tudatban mehessek aludni, hogy Veled töltöttem el a napomat! Ámen.”

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Baksa Viktória

Mai szakasz: Jeremiás 8

Nem sokkal azután, hogy regisztráltam egy fiókot az egyik nagy közösségi hálózaton jó pár évvel ezelőtt, úgy döntöttem, hogy feltöltök több tucatnyi középiskolás fényképet. Lelkes voltam, hogy megosszam ezeket a képekben megörökített emlékeket az interneten fellelt volt osztálytársaimmal. Vártam, hogy halljak felőlük, és meghallgathassam, nekik milyen emlékeik vannak a középiskolában töltött időről.

Egy-két nappal a képeim feltöltése után megdöbbenve láttam, hogy az egyik régi osztálytársam egy káromkodással teli hozzászólást írt az egyik volt tanárunk képe alá. Szégyelltem magam a tanár előtt, a barátaim előtt, akik esetleg olvasták a bejegyzést, és saját magam előtt is. Gyorsan töröltem a hozzászólását, és annak reményében, hogy nem sértem meg ezt a régi osztálytársamat, írtam neki egy rövid megjegyzést, hogy mi történt.

Ő ezt válaszolta: „Ó, én nem szándékoztam megsérteni senkit!” Arról viszont nem írt semmit, hogy sajnálná, amit mondott. Bár ő és én mindketten misszionárius gyerekek vagyunk, akik ugyanabba az adventista középiskolába jártunk, őt már nem érdekli Isten. Meg tudtam érteni, mivel néhány éven keresztül én sem akartam, hogy Isten része legyen az életemnek. Ez alatt az idő alatt nem szégyelltem magam amiatt, hogy hogy beszélek, vagy más „kisebb” bűnök miatt.

A szégyenkezés hiánya veszélyes dolog. Ha már nem teszünk különbséget jó és rossz között, azt kockáztatjuk, hogy elnémítjuk a Szentlélek csendes hangját, ami arra sarkall, hogy helyesen cselekedjünk. Ebbe a szomorú helyzetbe kerültek az izraeliták. Tekintsük a 12. verset, ahol ezt mondja az Úr: „Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak.” (új prot. ford.)

Az izraelitákat hamar utolérték a következmények. Isten egy mennyei ítéletet jövendölt meg. „Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el őket”– mondja Isten. (13. vers – Szent István társulat Bibliafordítása)

Ima: „Drága Uram, tartsd ébren és érzékenyen a lelkiismeretemet a Szentlélek figyelmeztetéseire! Formálj a te képedre, hogy megvessem és utáljam a gonoszságot, ellenben szeressem a jót és a helyes magatartást! Ámen.”

Andrew McChesney

Oroszországban élő újságíró

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: Jeremiás 7

Egyik reggel lassan felébredtem és korábban kezdtem magamhoz térni, mint általában. Próbáltam kitalálni, mennyi lehet az idő. A moszkvai lakásom hálószobájában még sötét volt. Nem hallatszott madarak vagy a szomszédok hangja. Végül ránéztem a karórámra, hajnali 4:10 volt. Sóhajtottam. Miért ébredek fel ennyire korán – és érzem magam ennyire kipihentnek – amikor még két órát alhattam volna? Aztán arra gondoltam, talán Isten adott nekem esélyt, hogy egy kis plusz időt töltsek Vele.

Az egyik kedvenc igeversem Ézs 50:4, ezt mondja: „fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” Tetszik az elgondolás, hogy Isten finoman felébreszt, hogy időt töltsek Vele, és tanítson.

De mi van, ha mi nem figyelünk? Isten megdorgálta az izraelitákat, amiért elutasították a Vele töltött időt. Azt mondja a 13. versben: „szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek”. Mivel az izraeliták kitartottak bűnös cselekedeteikben, Isten azt mondta, elveti őket a színe elől (15. vers).

Összefüggés van az Istennel töltött idő és a gonosz elkerülése között. Több idő Istennel, és kevesebb jut a bűn fontolgatására és az „ellenséggel” való kapcsolatra. Megvannak az alvás előnyei, de az alvás semmi, összehasonlítva a Teremtővel, Mennyei Atyánkkal töltött minőségi idővel.

Imádságom: „Drága Istenem, ébressz fel minden reggel, hogy plusz időt töltsek Veled. Talán időnként álmos vagy nyűgös leszek, de tudom, hogy néhány ráadás perc Veled megváltoztatja ezt. Ámen.”

                                     

Andrew McChesney

Oroszországban élő újságíró

Fordította: Kóczián Ágnes