Mai szakasz: 2 Krónikák 31

Egy esemény hatása leginkább azon mérhető le, hogy az, akivel történt, miként reagál rá, és milyen döntést hoz.  Ez a fejezet a nép reakcióját írja le Ezékiás kezdeti vallási reformjaira, amiket az előző fejezetek részleteztek: teljes elkötelezettség. Honnan tudjuk, hogy teljesen, egészen, végképp elkötelezettek voltak?

A leíró szavak: „teljesen lerombolták a bálványokat” (1. vers), „amint megtudták, azonnal” „bőséggel hoztak mindenből”, „bőségesen meghozták mindennek a tizedét” (5. vers) bepillantást engednek abba, ami történt. Olyan sok mindent vittek, hogy halmokban állt a tized és a felajánlások a templom előtt (6-7. vers). Mindezen felül, ez nem egy egyszeri reagálás volt, hanem a leírás hűségesnek jellemzi a népet, és az adakozás folytatódott, legalább négy hónapig. Nem fáradtak bele a cselekvésbe és az adakozásba.

Ezt az egész munkát, amit az Út házáért végeztek a közösség finanszírozta, egyszerűen azért, mert  Ezékiás úgy döntött, a helyes dolgot cselekszi. „Minden munkában, amelyet Isten házának szolgálatában, a törvényben és a parancsolat szerint elkezdett, istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt”(21. vers – új prot. ford.).

Lehet, hogy mi nem vagyunk királyok, mint Ezékiás, de mindegyikünknek van hatásköre. Mi lenne, ha mi is azt a teljes odaadást mutatnánk, mint Ezékiás, teljes szívünkkel keresnénk Istent?  Ez a szakasz azt sugallja, hogy az áldás legalább háromszoros lesz. Először is, a körülöttünk élők is kedvet kapnak, hogy így éljenek, másodszor az egyház szükségleteinek kielégítéséhez vezet azoknak a reagálása által, akik a mi példánkat követték. Végül ezeket a változásokat látván mi magunk is megtapasztaljuk az áldást és a gazdagságot, ahogy Ezékiás. Lehet, hogy ez a gazdagság nem anyagi természetű lesz, de azt a megelégedést adja, amit csak az Úrhoz való hűség adhat.

Amy Sheppard

A Fiatalok Jézusért szervezet egyik alelnöke

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 22

Ennek a fejezetnek igen sok tanulsága van. Bálám valaha jó ember volt, Isten prófétája, de "a gonoszság díját kedvelte" (2Pt 2:15). Szerette a pénzt, és sátán a kapzsiság bűne által szerezte meg az uralmat felette. Amikor Bálák, Moáb királya elküldte a fizetséget és arra kérte Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt, Bálám tudta, hogy Isten biztosan nem akarja ezt. Ezért hát - habár személyes indítékaival ez ellentétes volt - félretette Isten akaratát, és nem kérdezte meg az Urat arról, hogy mit tegyen. Bálám saját útját választotta, és megkísérelte megszerezni ehhez Isten jóváhagyását. Sokan ezt teszik ma is. Tudják, mi a kötelességük, de az ellentétben áll saját kívánságaikkal. Ismerik Isten Igéjét, mégis felhagynak egy időre azzal, hogy a buzgón imádkozzanak világosságért. Tiltott utakon sietnek előre, és dühösek lesznek mindenkire, aki meg akarja akadályozni romlásukat - akárcsak Bálám a szamarára.

Bálám azzal, ahogy az állattal bánt, kimutatta, milyen lélek lakozik benne. "Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen" (Péld 12:10). Sokan ma már egyáltalán nem érzik bűnnek az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmódot. Az a hajlam, hogy fájdalmat okozzunk akár embertársainknak, akár az állatoknak, mindenképp' sátáni jellemvonás. Ha szemeik megnyílnának, mint annak idején Bálám szemei, akkor látnák az angyalokat, akik szemtanúként vannak jelen.

Bálám annyira elvakultan sietett pénzéért, hogy még amikor az állat megszólalt, akkor sem állt meg elgondolkodni, hogy is van ez a dolog. Isten kegyelme azonban végig megnyilvánul ebben a történetben. Isten még akkor sem hagyta el Bálámot, amikor a próféta elutasította Isten eredeti tervét, hanem kidolgozott egy másik tervet. Isten mindig munkálkodik életünkben. Még amikor hibákat követünk el, és nem követjük Isten ránk vonatkozó tervét, Ő akkor sem hagy magunkra, hanem kidolgoz egy B vagy C tervet. Legyen hála hosszútűréséért és kegyelméért!

Nancy Costa

It Is Written Television

Mai szakasz: 2 Krónikák 30

Van egy régi angol ének, amit Charlotte Elliot írt a 19. században, és ez emlékeztet engem a mai fejezetre. Így szól az ének:

„Amint vagyok, sok bűn alatt,
De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldoztad magad,
Bárány Jézus, jövök.”

A 2Krónikák 30-ban található történet dicsőségtől ragyogó. Talán azért érzem ezt, mert én személy szerint szeretem a nagy összejöveteleket, szeretem feleleveníteni a régi hagyományokat, vagy csupán amiatt a tény miatt, hogy az emberek két hétig boldogan ünnepeltek; mindenesetre ez az egyik kedvenc történetem az Ószövetségben. Ezékiás király – megkockáztatva az esetleges zavargásokat a tömegben – összehívta az egész népet Júdából és Izraelből, hogy együtt ünnepeljék meg a Páska ünnepét, azt az ünnepet, amit már évek óta nem tartottak meg. Merészen összehívja a királyság alattvalóit, hogy hűek legyenek - és sikerrel jár. Az emberek „megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe." Közben elpusztították a bálványokat az országban, ami szégyenteljes a papokra és lévitákra nézve (akiknek nyilvánvalóan már régóta meg kellett volna tenniük). Ne csak azt nézzük, hogy az emberek élvezték az közösségi eseményt, de az is csodálatos, hogy mindnyájan egyetértettek abban, hogy együtt maradnak további hét napig. Salamon király ideje óta nem volt ilyen öröm az egész országban. Ez a megtisztulás és megújulás drámai fordulópontja Izrael gyermekeinek életében.

Ám a király hűséges életében is van egy pont, ahol úgy tűnik, hogy Ezékiás megtöri a szabályokat: voltak néhányan, akik tisztátalanul érkeztek az ünnepségre, és mégis részt vettek a páska ünnepén. Ez ellentétes volt azzal, ami a Törvénykönyvben állt. Vajon arra törekedett Ezékiás - a szigorú engedelmesség szellemében –, hogy ezek a törvényszegők távozzanak? Eltüntette őket a bálványokkal együtt? Nem. Ezékiás imádkozott értük. „A kegyes Úr tisztítsa meg azt; Mindenkit, a ki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent." A Biblia így tudósít: „És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze." Ahogy Dávid mondta a Zsoltárok 51:18-19-ben: Isten nem az áldozatokban gyönyörködik, hanem „a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívben."

Isten egészen pontosan így dolgozik.  Ez nem azt jelenti, hogy ha megszegjük a szabályokat, az rendben van – hiszen bocsánatot kapunk. Nagy a különbség. Az egyik semmibe sem, a másik Isten fiának az életébe kerül. Bár amikor valaki komolyan keresi az Urat, Ő meg fog bocsátani, gyógyítani bármibe is kerül. Komolyan úgy gondolom, hogy mindezt jelenti a Páska ünnepe: előrevetíti a Bárány eljövetelét, aki megöletik a világ bűneiért. Ugyanez a Bárány, aki annyira sóvárog utánunk, hogy közel kerüljünk Hozzá, kér minket, hogy úgy jöjjünk, ahogy vagyunk, és Ő majd megbocsát, megtisztít és megszabadít minket a bűneinktől. Elfogadjuk a Páskabárány meghívását?

Olivia Knott

A Fiatalok Jézusért szervezet titkára

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 21

A Kádes-beli csodálatos gondviselés és azok után, hogy legyőztek egy kisebb királyságot, amely megtámadta őket, Izrael népe nagyon hamar újra panaszkodni kezdett Isten ellen, amikor Edóm megkerülése során nem jutottak vízhez és élelemhez. Ezúttal Isten nem szüntette meg a problémát. Ahelyett, hogy azonnal gondoskodott volna szükségleteikről, megmutatta nekik: azáltal menekülhetnek meg, ha megváltására tekintenek. Ma ugyanez az üzenet: Nézz Jézusra és élj!

Mi a te válaszod az élet kihívásaira? Panaszkodsz azokra, akik segíteni próbálnak neked? Panaszkodsz Istenre, amiért nem vezet téged? Vagy a válaszod az élet kihívásaira olyan, mint a 46. Zsoltár 1-3 versei: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe, ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek” (új prot. ford.). Tudjuk, hogy Isten vezetett minket a múltban; s bár néha nem értjük, hogy a jelen nehézségei miért történnek, arra kérjük Őt, hogy vezessen bennünket győzelemre.

John Beckett
Southern Adventist University

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: 2 Krónikák 29

Ezékiás ébredésre és megújulásra szólít. Ellentétben az édesapjával, Akházzal, Ezékiás trónra lépése magával hozta az egész nemzet lelki megújulását. Ebben a fejezetben a „megszentel” szó nyolcszor szerepel, a „megtisztít" pedig háromszor. A megújuláshoz és reformációhoz vezető első lépés az, hogy elkötelezzük magunkat szívünk alapos felkészítésére.

Ezékiás először a vezetőkhöz, papokhoz és lévitákhoz intézte felhívását (4-5, 20. vers). Miután a szentélyt megtisztították, helyreállították, és önmagukat is odaszentelték a szolgálatra, egy felemelő istentisztelet következett a nép vezetőinek körében (28; 33-34. vers). Amikor a vezetők megújultak és megtörtént a szolgálat helyreállítása az Úr házában, (35. vers), a nép is az ő nyomdokaikba lépett, ahogy azt a következő fejezet lejegyzi számunkra.

Valmy Karemera
A Fiatalok Jézusért szervezet elnökhelyettese

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 20

A vezetői pozícióban tett dolgainknak nagy a jelentőségük, mert mások minket követnek. A Sínai hegyet elhagyva a nép Mózest kérte meg, hogy Istennel beszéljen, mert ők közvetlenül nem bírták elviselni Isten jelenlétét. Ez nagy felelősség volt Mózes számára. Ebben az esetben azonban nem sikerült úgy tükröznie Isten jellemét a nép felé, ahogy azt neki kellett volna. Mivel haragudott rájuk, felnagyította a hibájukat, és semmissé tette a kegyelem és szeretet azon leckéjét, amelyet Isten ez alkalommal a nép felé kommunikálni akart. Ez figyelmeztetés minden vezetőnek:  nem szabad engednünk a kísértésnek, hogy helytelenül bánjunk azokkal, akiket vezetünk.

Valójában mindannyian vezetők vagyunk a körülöttünk lévők számára. Ők tudják, hogy mi Kit képviselünk. Néhányak számára mi vagyunk az egyetlen bizonyíték arról, hogy milyen is Isten. Tehát a tanulság minden hívőnek szól.

Mózes és Áron számára a büntetés az volt, hogy nem vezették be a népet az Ígéret Földjére. Az első lecke mindig fontos, és szükséges volt, hogy a nép belépése erre az új földre ne legyen beszennyezve egy olyan vezetés által, ami nem sokkal korábban helytelenül mutatta be Istent és az Ő emberiséggel való bánásmódját.

Te is megengedtél magadnak mostanában olyan viselkedést, ami összezavarhatja az embereket Istennel kapcsolatban? Ahogy az ének mondja: „hadd lássa a világ, hogy Jézus benned él!”

John Beckett
Southern Adventist University

Fordította Kóczián Károly

Mai szakasz: 2 Krónikák 28

A 28. fejezetben arról olvashatunk, hogy Akház húsz évesen foglalta el a trónt. Fiatal, friss volt, és egy életre szóló lehetőséget kapott. Úgy nőtt fel, hogy a lehető legjobb uralkodói példát látta, és a lehető legjobb oktatásban részesült. A királyság gazdag és erős volt, a vallási élet erősen megalapozott; ennek ellenére azonban már az első igeversekben láthatjuk, hogy Akház iszonyúan romlott volt. Lehetősége volt arra, hogy
történelmet írjon, és kitűnő példa lehessen a következő generációknak, de ehelyett egy bálványokkal teli ösvényen vezeti a nemzetet egyre lejjebb, és durván lezülleszti Isten népét. Elhagyta Isten templomát, áldozatokat mutatott be, és tömjént égetett a halmokon, mintha ez közelebb vitte volna a mennyhez. Sőt még bálványokat is készíttetett, és imádta azokat. A következő részt elég nehéz megérteni. Akház a saját
fiait égette meg, bálványáldozatként. Teljesen és maradéktalanul alárendelte magát a sötétség urának. Miután Akház elhagyta Istent és az Ő védelmét, Isten az ellenségeinek kezébe adta őt. Emiatt az emberek szenvedtek, a vérük hullott, családok mentek tönkre, és az ország fel lett perzselve. Isten kegyelméből segítség és feddés érkezett Odéd prófétától. Akház azonban folytatta a bálványimádást, továbbhaladt a bűn útján, ezért szégyenletes halállal, megátalkodott emberként távozott az élők sorából.

Miközben ezt a fejezetet olvastam, jó néhány tanulság jutott az eszembe: a kapott neveltetés nem garantálja a megváltást; egyetlen személy döntése, hogy hűtlen lesz Istenhez, több ezer ember vesztét okozhatja; továbbá, amikor valaki önként átadja magát az ördögnek, akkor önként kivonja magát Isten oltalma alól. Akház tragikus története komoly emlékeztető és tanulság mindenkinek arra nézve, hogy végeredményben Isten kegyelme tudja megmenteni az embert, nem a környezet, az oktatás, vagy a vallásos nevelés.

Grace Shim

A Fiatalok Jézusért szervezet egyik hálózati vezetője

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 19

Isten itt nagyon konkrét utasításokat ad az izraelitáknak a tiszta és tisztátalan közötti különbségtételre vonatkozóan. Jézus a Márk evangéliuma 9:45-ben elmondta nekünk, hogyan kell ezt alkalmazni a modern életben: mindazt, ami hajlamos elválasztani minket Istentől, el kell távolítanunk az életünkből.

Annak a személynek, aki ceremoniálisan tisztátalanná vált, egy időre el kellett különülnie a közösségtől. Ez a gondolkodásra szánt szünet fontos, különösen a mai, igencsak zűrzavaros életünkben. Ha azt észleljük, hogy életünkben valami nem illeszkedik Isten kívánalmaihoz, itt az ideje, hogy visszavonuljunk, és felülvizsgáljuk a helyzetet. Talán el kell távolítanunk valamit, ami rossz az életünkben; vagy az is lehet, hogy vissza kell fordulnunk egy útról, ami távol vinne bennünket Istentől.

Szerencsére van segítség. A profi sportolóknak személyi edzőjük van, hogy egyénre szabott edzéstervvel hozzák ki belőlük a legjobb teljesítményt. A Szentlélek a legnagyszerűbb személyi edző. Ő pontosan tudja, mit kell legközelebb tennünk az Isten országa felé vezető úton. Mindössze annyit, hogy elfordítjuk tekintetünket a világról, Isten Igéjében keressük az útmutatást, és figyelünk.

A fejezet figyelmeztetéssel zárul: ha valaki nem tisztítja meg magát, ki kell zárni Izraelből. Ha mi nem fordulunk vissza Istenhez, hanem engedtük, hogy a világi hatások elválasszanak Tőle, annak biztosan katasztrófa lesz a következménye.

John Beckett
Professor of Computing
Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Krónikák 27

Amikor Jótám 25 évesen a trónra került, valószínűleg még mindig gyászolta apja, Uzzijjá halálát. Élete utolsó heteiben és hónapjaiban Uzzijjá leprában szenvedett, csupán árnyéka volt korábbi önmagának. Olyan gyenge volt, hogy a fiatal Jótám vette át az irányítást, ő intézte a nemzet ügyeit. Mint király, Jótám „azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Egészen úgy tett, ahogyan apja, Uzzijjá, csakhogy ő nem ment be az Úr templomába” (2. vers).

A „csakhogy” szó jelzi az Uzzijjá és Jótám közötti különbséget. Az előbbi megengedte magának a büszkeséget; az utóbbi szerény volt, mindenben engedelmeskedett Istennek; az előbbi merészen szembeszállt Isten egyértelmű utasításával a szentélyben történő szolgálatot illetően, az utóbbi bölcs volt ahhoz, hogy tanuljon apja hibáiból. Tanulhatunk azok életéből, akik előttünk jártak, hogy ne ismételjük meg az ő hibáikat. Arra kaptunk elhívást, hogy előre haladjunk, és ne írjuk újra feleslegesen elődeink bűnös történelmét.

Thando Malambo

A Fiatalok Jézusért szervezet alelnöke

Fordította: Baksa Viktória

4 Mózes 18

Annyira biztos, hogy van egy hely számunkra Isten szolgálatában, mint amilyen biztos volt a szolgálat annak idején egy pap vagy egy lévita számára. Vágynunk kell arra, hogy megtaláljuk ezt a helyet, és az Isten által ránk bízott feladatot teljesítsük. Fontos volt, hogy Áron és családja azonnal elfoglalják papi helyüket, mert Isten közvetlenül szólt hozzájuk. Nálunk ez a folyamat sokkal fokozatosabb lehet. Nem a munka nagysága számít a leginkább, hanem a lelkület, amellyel a munkát végezzük. Ahogy egyre többet tudunk meg Isten velünk kapcsolatos szándékáról, és alkalmazzuk azt, amit megtudtunk, Isten egyre tovább vezet bennünket az Ő országába vivő úton.

Az egyik áldás, amelyet Isten mindnyájunknak ad, a bőkezűség előjoga. Terve, hogy a lévitákat a tizeddel támogassa, lehetővé tette az Úr számára, hogy az egész Izraelt, mint nemzetet megáldja. De a léviták sem voltak kivételek, jövedelmük tizedét nekik is vissza kellett juttatniuk a papok számára.  

Egy másik tanulság ebből a fejezetből, hogy ne válogassuk ki ajándékainkat Isten számára, akár az állatok, akár kertünk termékei közül, hanem a legjobbat kell adnunk, amivel rendelkezünk. Hasonlóképpen a Vele töltött időnk sem a maradék kell, hogy legyen, miután sok mindent elvégeztünk azon a napon. Ez napunk legjobb része kell hogy legyen. Jézus mondja Máté 6:33-ban: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."

Hasonló elvek vonatkoznak pénzkezelésünkre is. Követői újra és újra megtapasztalták, hogy ha Őt helyezik az első helyre, a többi résszel előbbre jutnak. Ha más kötelezettségekkel foglalkozunk elsőként, valószínű, hogy kevés marad Isten számára!

  

John Beckett
Professor of Computing
Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Krónikák 26

A fejezet nyitó szavai így jellemzik a fiatal, 16 éves Uzzijját: „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr” (4. vers). Mégis felfuvalkodott, bement a szentélybe, hogy illatáldozatot mutasson be az oltáron, ahol csak a papoknak lett volna szabad. Isten leprával sújtotta őt, és úgy maradt fenn az emléke, mint a király, aki „poklos maradt halála napjáig” (21.vers). Mennyire másképp érhetett volna véget Uzzijjá története, ha nem felejti el, hogy minden, ami ő volt, és amit elért, az Isten munkájának köszönhető és nem a saját érdeme.

Ha egy fiatal istenfélő király, akin keresztül Isten annyi mindent elért, ilyen könnyen a büszkeség áldozatává válhatott, mennyivel inkább megtörténhet ez veled vagy velem. Az egyetlen biztonságunk abban áll, ha emlékezünk, hogy „csodálatos segítséget” kapunk mindenben amit teszünk.

Brandon Schroeder

Kommunikációs alelnök

GYC

Fordította: Kóczián Ágnes

4 Mózes 17

Isten az Ő kegyelméből újabb bizonyítékot adott Izraelnek akaratára vonatkozóan, hogy változtathassanak eltorzult nézeteiken; ugyanis még mindig meg voltak győződve arról, hogy Mózes és Áron ölte meg az Úrnak népét (lásd: 4Móz 16:41). 

Isten azt parancsolta, hogy mindegyik törzs vegyen egy vesszőt, és írják rá atyáik házának nevét. A vesszőket ezután ott kellett hagyni a bizonyság sátorában, ahol az Úr megjelenik. Ekkor Isten olyan csodát tett, ami már elhallgattatta az izraeliták panaszáradatát, s ami maradandó bizonyítéka és jelképe lett annak, hogy kire is helyezte Isten a papi szolgálatot. A vesszőn minden jelentős változás egyetlen éjszaka leforgása alatt történt meg, és ez meggyőzte a népet arról, hogy Isten szent szolgálatra különítette el Áront Izrael többi törzsétől. 

Az isteni hatalom e csodás megnyilvánulását követően a papság tekintélyét nem vonták többé kétségbe. A csodavesszőt megőrizték, és időről időre bemutatták a népnek, hogy emlékeztesse őket a múltra, és megóvja őket a panaszkodástól, valamint attól, hogy megkérdőjelezzék, kire is bízta Isten a papság szent szolgálatát. Miután Izrael fiai valódi fényében látták meg lázadásukat, megrémültek. „Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!” (12. vers). Végül rákényszerültek arra, hogy elfogadják a kellemetlen igazságot, miszerint sorsuk az, hogy ott haljanak meg a pusztában. Miután ráébredtek, hogy valóban az Úr mondta ki, hogy nem mehetnek be az ígéret földjére, elismerték, hogy a Mózes és Áron tekintélye elleni lázadással Izrael Istene ellen vétkeztek.

Mindig nagyon nehéz jobb belátásra bírni azokat a személyeket, akik megengedték maguknak a lázadást; ezt láthatjuk abból az esetből is, mennyire bonyolult volt ráébreszteni az izraelitákat arra, hogy ők tévednek, Mózesnek és Áronnak pedig igazuk van – még azután is, hogy Kórét és társait elnyelte a föld.

Ellen G. White is említést tesz erről az esetről. Megállapítja, hogy Kóré lázadását „figyelmeztetésként jegyzi fel az Ige Isten népe számára, különösképpen azok számára, akik a vég idején élnek a Földön. … A kegyelmes Isten leereszkedett hozzájuk, hogy csodát tegyen Áron vesszejével, és ezzel győzze meg őket a papsággal kapcsolatban – mindörökre.” (Spiritual Gifts [Lelki ajándékok], 4A kötet, 35-38. oldal.)

Nancy Costa

It Is Written Television

Mai szakasz: 2 Krónikák 25

Igyekezetében, hogy megerősítse országát, Amásia úgy gondolta, hogy a Júdában található eszközök – azok, amelyekről Isten gondoskodott – nem elegendőek, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy katonákat fog kölcsönözni Izraeltől, hogy bebiztosítsa magát az ellenségeivel vívott háborúra. Isten azonban egy prófétát küldött, hogy emlékeztesse: az emberi segítség tragédiába fog torkollani. Gyakran mi is hasonlóképpen próbálunk megküzdeni lelkünk ellenségével. Látjuk azokat az eszközöket, amelyeket Isten az Ő Igéjében és az imádságban adott nekünk, de valahogy úgy érezzük, hogy ezek nem elegendőek a győzelmünkhöz, ezért emberi megoldásokhoz és technikákhoz, emberi filozófiákhoz és emberi erőhöz folyamodunk.

Az emberi megoldások és az önmagunkban való bízás ma sem jobbak, mint amilyenek Amásia idejében voltak. Mindig tragédiával érnek véget lelki életünkre nézve. Akkor teszünk helyesen, ha Amásia példáját követjük, aki  leszerelte azokat a katonákat, akik nem mentek el vele, és feladjuk az önmagunkban és az emberi megoldásokban bízó életet, és helyette egyedül Istenbe vetjük bizalmunkat. Ha ennek következtében valamilyen földi veszteség ér bennünket, Isten ígérete végig visszhangzik az idők folyosóin ugyanolyan teljességgel és gazdagsággal, mint amikor először mondta: „Az Úr neked annál sokkal többet adhat.”

Natasha Neblett

A Fiatalok Jézusért szervezet logisztikai alelnöke

4 Mózes 16

Kóré lévita volt, Mózes unokatestvére, sok képességgel megáldott, befolyásos ember. Noha megbízatása volt a szentsátor szolgálatára, elégedetlenné vált pozíciójával, és papi méltóságra törekedett. Irigy volt Áronra, és titokban ellenállt neki és Mózesnek. Végül egy tervet készített, hogy megfosztja őket tisztségüktől, és könnyen talált szimpatizánsokat.  

A nép keserűségében és csalódottságában a kanaánitáktól elszenvedett vereség miatt – s mert nem voltak hajlandók alávetni magukat az ítéletnek, hogy a pusztában kell meghalniuk –, készek voltak megragadni az alkalmat és megerősödni abban a meggyőződésükben, hogy nem Isten, hanem Mózes volt az, aki az ítéletet felettük kimondta.

Azok számára, akik a rossz oldalon állnak, és dorgálást érdemelnek, semmi sem vonzóbb annál, hogy szimpátiára találjanak, és dicséretet kapjanak. Kóré megtévesztette a népet azzal, hogy figyelemben részesítette őket és szeretetet mutatott irányukban, amiből ők azt a következtetést vonták le, hogy ő jó, Mózes és Áron pedig rosszak. Önmagukról is elhitték, hogy ők valóban jó emberek, akiket Mózes megtévesztett és most meg is fenyít. Ha elismerik, hogy Koré tévedett és Mózesnek igaza volt, akkor ez meggyőzte volna őket arról, hogy el kell fogadniuk az ítéletet, hogy meg kell halniuk a pusztában.

Kóré elhitte, hogy Isten iránti buzgalomból cselekszik, és hogy Isten az ő oldalán áll. Azzal áltatta magát, hogy ő igaz és a gyülekezet szent. Úttörőnek tartotta magát, aki radikális változásokat idéz elő a kormányzatban, és kijavítja Mózes és Áron vezetési módszereit. Mózes nem vitatkozott, és nem védte önmagát, hanem gyorsan közbenjárt a népért Isten előtt, mivel rájött arra, hogy milyen szörnyű bűnt követtek el. Kóré lázadásában ugyanazt a lelkületet látjuk, ami Lucifert is lázadásra késztette a Mennyben.           

Kóré és társai visszautasították a világosságot egészen addig, míg annyira meg nem vakultak, hogy Isten hatalmának leglenyűgözőbb megnyilvánulásai sem voltak már elegendőek ahhoz, hogy őket meggyőzzék; emberi vagy sátáni megnyilvánulásnak vélték azokat. A nép ugyanezt tette, és miután Kóré és társai meghaltak, Mózeshez és Áronhoz jöttek és ezt mondták: „megöltétek az Úr népét." Az ámításuk olyan nagy volt, hogy még mindig a lázadókkal szimpatizáltak. Ezzel megpecsételték sorsukat.              

Isten a Szentlélek által munkálkodik, hogy megfeddje és meggyőzze a bűnöst, de ha a Lélek munkáját végérvényesen visszautasítják, Isten már semmit sem tehet érte. Senkit sem azért ítél majd el az Úr, mert egy hazugságnak hitt, hanem azért, mert visszautasította, hogy higgyen az igazságnak.

            

Imádkozzunk alázatos lélekért, hogy amikor dorgálásban részesülünk, elfogadjuk az Úr helyreigazítását, tudva azt, hogy Ő mindig megmentésünkért dolgozik!

            

Nancy Costa

It Is Written Television