Mai szakasz: Jób 26

Jób kétségbesetten válaszol barátainak: „Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?” (2-4. vers).

A következő versben Jób mintha gúnyolná az egyiptomi teológián alapuló megközelítéseiket, megkérdezi: „Miért folyton az istenek szent bárkáján jár az eszetek, ami a víz alól ragadja el az embereket, hogy aki hallja beleremeg”. Jób szerené tudni, honnan jön ez az egyiptomias felfogás arról, hogy min mennek keresztül az emberek a halál után. Nincsenek gonosz szörnyek, akik a mennyei Nílus mentén leselkednek, hogy elragadják a halott lelkeket Rá, a napisten bárkájáról, aki éjfélkor a 12 kapun át Ozirisz ítélő csarnokába tart, ahol a holtak ítélete zajlik.

„A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye.” (6. vers). Nem igaz az, hogy sátán kényelmesen és Isten hatalmától védve élne. Jelenések 9:11 kijelenti, hogy sátán (héberül Abaddon, görögül Apollion, melyek jelentése Romboló és Pusztító) már most „királya” minden gonoszságnak és a jövőbeli végnek, amit a „Pokol” jelent.

Jób emlékezteti barátait, hogy Isten feszítette ki az eget, és helyezte rá a csillagokat a teremtéskor, és a semmiség fölé alapozta a Földet (1Móz 1:1-2). Mivel Isten a hatalmas vizek felett áll, a barátoknak nem kellene a közhiedelmekben és kísértetmesékben hinniük, amelyek szerint a halottak a víz alatt várják, hogy a napisten Rá elragadja őket. Majd egy figyelemre méltó mondatot olvashatunk Jóbtól, ami azt mutatja, az akkori világgal ellentétben ő nem hitte, hogy a Föld oszlopokon áll. „…megerősítette a földet a semmiség fölött.” (7. vers). Mózes nem gondolta, hogy a Föld szögletes, sem azt hogy sík, vagy oszlopok tartanák. Jób folytatja, és a felhőkről beszél, amelyek csodálatos módon megtartják a vizet mielőtt a földre hullana (8. vers). Isten eltakarja dicsőségét trónusánál (9.vers). „Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől. Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget.  Leheletétől kiderült az ég” (10-13. vers).

A mennyben az angyalok lenyűgözve figyelték a teremtést, és Isten „Legyen” szavát. Végül Istennek ugyanez a hatalma fog megnyilatkozni. „Pedig ez csak a szegélye útjának! [ a gonosz végső elpusztításával, és az új Föld megteremtésével, mint a világtörténelem utolsó lépésével] S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?” (14. vers). Mózesnek és Jóbnak bibliai képe volt az utolsó eseményekről. Teológusok, akik az utolsó időre vonatkozó tanítások késői eredetében hisznek, félretehetik az elgondolásaikat.

Drága Istenünk!

Mózessel és Jóbbal együtt értjük, hogy sátánra és angyalaira végső pusztulás vár. A világtörténelmet érintő nagy események előtt állva, kérünk, segíts szilárdan állnunk! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Kóczián Ágnes

Józsué 15

Izrael már elég területet hódított meg Kánaán földjéből ahhoz, hogy Józsué fel tudja osztani a többi kilenc és fél törzs között. Ruben, Gád és Manassé fél törzse már megkapta jussát a Jordántól keletre. Józsué a föld szétosztását szent feladatnak tekintette, mert abban Isten Ábrahámnak tett ígéretének a teljesedését látta, amely 430 évvel korábban hangzott el (1Móz 12:3).

Ábrahám, Izsák és Jákob azt várták, hogy örökölni fogják Kánaánt az Egyiptom folyójától egészen az Eufráteszig, de 1 Mózes 13:14-17 azt jelzi, hogy Istennek sokkal nagyobb terve volt velük. Azt mondta Ábrahámnak, hogy tekintsen északra, délre, keletre és nyugatra, mert neki adja mindazt, amit lát. Ábrahámnak gondot jelentett volna kerítéssel körbevenni mindet, mivel, ha bármely irányba indult volna el addig míg ellátott, egyre tovább látott volna el! Pál azt mondta (Rm 4:13), hogy Isten terve az volt, hogy az egész világ örököse legyen.

Nekünk is szól az ígéret: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal 3:29). Köszönet Istennek ígéretéért!

Ralph Neall 
Nyugdíjas tanár, misszionárius

Mai szakasz: Jób 25

Bildád ebben a fejezetben röviden fogalmazza meg érveit. Csupán hat vers az egész. "A gonosznak világossága kialszik és tüzének világossága nem fénylik." Jób hosszú listája a gonoszok tevékenységéről a 24. fejezetben párhuzamosan fut Bildád 18. fejezetben található listájával. Bildád gondolataiban az egyiptomi kultusz dominál, Jób gondolataiban pedig a bibliai utolsó idők eseményei lelhetők fel, amelyben bemutatja a gonoszok végső sorsát. Talán ez az oka annak, hogy Bildádnak kevesebb mondanivalója van. Az ő Istenről alkotott képében nem ad helyet egy Isten-ember Krisztusnak, aki nagyobb minden embernél, de alább szállt a legkisebbnél is.  

Bildád elképzelése, hogy Isten olyan magasságos megtalálható a katolikus és protestáns népszerű gondolkodási trendben, amely megmutatkozik abban a hagyományban, hogy a szószéket magasabbra építik a gyülekezeti tagok fölé. Így Isten valahogyan eltávolodott a bűnösöktől. Mivel Isten közelebb van a mennyezethez, a szószéket magasabbra építették és a lelkésznek fel kellett mennie a lépcsőkön és ez nagyon sok esetben ma is így van. Isten nagyságának és szuverenitásának a túlhangsúlyozása elvezet oda, hogy félreértelmezzük a Biblia emberről alkotott helyes elképzelését. A Biblia szerint a hűségesek Isten fiai és leányai, akiket az Ő tenyerébe metszett fel, az Ő szemefénye, ezért hernyónak és féregnek tekinteni őket ellentétes Isten azon elképzelésével, hogy gyermekei hercegek, királyfiak és királylányok.   

Bildád istenképe nincs összhangban a Szentírással, amelyet Bildád és Jób is úgy ismertek, mint szent történelmet, amelyet szájhagyományként és Mózes feljegyzésein keresztül kaptak meg 1 Mózes 1-3 és 5-6 fejezeteiben. Bildád az szerette volna mondani Jóbnak, hogy "Isten hatalma rettegést kelt" (2. vers), de Jelenések 3:21-ből tudjuk, hogy a hűségesek Jézus királyiszékébe ülnek és társalognak vele. Ez a biblikus kép, és egy bizonyos értelemben ezt értjük Isten félelmén. Az a félelem, amiről Bildád beszél a gonoszok félelme, akik el lettek távolítva Isten jelenlétéből. Isten csak a szenthelyén teremt békességet (2. vers). Mózes ismerte Krisztust (Zsid 11:26), ezért tudta, hogy Krisztus jelenléte hoz békességet és ez a békesség az egész világ számára elérkezik. A lelki békét a kereszt valósítja meg. Bildád azt mondja, hogy Istennek sok katonája van, és van-e olyan, akire nem ragyogna rá az Ő világossága? (3. vers) Ezek a dolgok helyesek Istennel kapcsolatban, az, hogy az el nem bukott kétharmad angyal száma sok, és az, hogy Isten kegyelmét árasztja a jókra és a rosszakra a világegyetemben.

Bildád ezután felteszi a legfontosabb kérdést, amit ember feltehet, amit a gazdag ifjú is megkérdezett Jézustól: "Mit tegyek, hogy üdvözüljek?" Bildád így fogalmazza meg ezt a kérdést: "Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született?" (4. vers). Bibdád keveri az igazságot a hamissággal, és ez nyilvánvalóvá válik, amikor valaki a következő verset mérlegeli az üdvösséggel kapcsolatos nagyon fontos kérdéssel együtt.

Ezt mondja: "Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt" (5. vers). Mivel az Ő világossága az igazakra és a gonoszokra is ragyog és az Ő uralma látható a bolygók rendjében és a hold állandó pályájában, ezért senki sem pusztulhat el anélkül, hogy Isten ne tudna róla és ne engedné meg. A gonoszok naponta pusztulnak és Bildád szerint Jób jelenlegi küzdelme azt bizonyítja, hogy rossz oldalon áll. Bildád szerint a béke a mennyben van, és ha ott van, ez azért van, mert Isten úgy akarta, hogy legyen, és ha a dolgok rosszul mennek itt, ez azért van, mert te és Jób gonoszok vagytok és Isten ezt akarja adni neked.  

Bildád érveléseit Jób egész könyvének a fényében kell látnunk és nem szabad elsodródnunk más teológiai irányba, amit Bildádnak tulajdonítunk. Bildád, Jób barátja tévedett és ezt látnunk kell. 

Drága Isten!

Az ember a teremtés koronája, lealacsonyodott féreg Ádám miatt, de Isten gyermeke, ha elfogadja Krisztust, a Második Ádámot. Köszönet ezért! Ámen.   

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Józsué 14

Józsué és a törzsek vezetői sorsvetéssel szétosztották a földet, ahogyan Isten Mózest utasította - kilenc és fél törzs a Jordántól nyugatra, kettő és fél törzs pedig a Jordántól keletre helyezkedett el. Káleb emlékeztette Józsuét, hogy negyvenöt évvel korábban ők ketten követték Istent és kiálltak a tíz kém ellenében, és ezek alatt az évek alatt az Úr életben tartotta őket. Ennyi ideig várt Isten, hogy beteljesíthesse ígéretét Izraellel kapcsolatban, és nekik adhassa Kánaánt.

Ez után Káleb, aki Júda törzséhez tartozott, Hebront kérte örökségül. Ez volt az a hely ahol Ábrahám, Izsák és Jákob is éltek egy bizonyos ideig, évekkel korábban, és amely az Anákok főhadiszállása volt, az óriásoké, akik annyira megrémítették az izraelitákat, amikor először közelítették meg Kánaánt. Káleb még 85 évesen is egészséges és erős volt. Korából, tapasztalataiból és a nép tiszteletéből nem kovácsolt előnyt magának, nem használta ki azokat önző érdekei hajhászására. Hite pontosan olyan volt, mint amikor szembeszállt a kémek csüggesztő beszámolóival. Káleb nem telepedett le, hogy élvezze örökségét, hanem a bátor öreg harcos eldöntötte, hogy olyan példát ad a népnek, amely felmagasztalja Istent és bátorítja a törzseket, hogy hitben lépjenek előre, hogy elfoglalják a megmaradt területeket Izrael javára és Isten dicsőségére (lásd: Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 476. oldal).

Gyakran úgy tűnik, hogy a késleltetett álmok megvalósítására egy örökkévalóságig kell várnunk, de Isten ígéretei soha nem maradnak teljesületlenül, még akkor sem, ha várnunk is kell Isten időzítésére.

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary

General Conference 

Mai szakasz: Jób 24

Jób azt szeretné, ha három barátja felismerné világunk fő problémáinak gyökerét. A bizonyíték közvetlenül a szemük előtt található. Hová vezet az, ha a gonoszok által elkövetett bűnökre, és az ő halál utáni állapotukra összpontosítanak? Ez a világ, és történései nem tartanak örökké, hiszen a mennyet nem itt kell felállítani. A megmentettek valahová máshová kerülnek, de nem ezen a földön. A gonoszok elpusztulnak az utolsó napokban, még ha addig szerencsések voltak is. Ez az általános nézet.

Jób a következő kérdéssel indítja ezt a fejeztet: „Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenható előtt, miért nem látják meg az Őt ismerők  ítéletének napjait? A hit és ésszerűség fellendülései és hanyatlásai váltakoznak évszázadokon át, de ezek nincsenek rejtve Isten előtt. Miért? – kérdezi Jób (1. v.). Isten szeme nem vak a történelemre. Miért nem láthatják azok, akik ismerik Istent a napjaiknak (szenvedéseiknek) valami értelmét? Miért kellene látniuk? (1. v.). Mert, ha meglátják értelmét, az megerősíti Istenbe vetett hitüket.

Ezután Jób jellemzi a gonoszokat. Listája átfogó és részletes: elmozdítják a határokat, elrabolják a nyájakat, elhajtják az árvák szamarait, az özvegyek ökrét zálogba veszik, lelökik a szegényeket az útról, a nyomorultaknak lapulniuk kell (2-4. v.). Ezután Jób felsorolja a helyszíneket, ahol a gonoszok kifejtik tevékenységüket: a sivatagban, ahol a vadszamarak élelmet keresnek, a mezőn ellopják a termést, a szőlőskertekben a gyümölcsöt. Az ő bűneik miatt mezítelenek a munkások, akiknek a hegyekben kell bujdokolniuk (5-8. v.).  A gonoszok csecsenőket rabolnak, zálogot vesznek a szegény embertől és mezítelenné teszik, elveszik a kévét az éhezőktől,és mások szőlőjében tapossák a borsajtót. (9-11. v.). Jób azt mondja, hogy ilyen körülmények között nyögnek a városok és falvak lakói és „az elpusztítottak lelke kiált.” (8-12. v.)

Mózes azonosulni tudott Jób gonoszok elleni vádemelésével, és a hűségesek szenvedésével. Különösen, amikor visszagondolt Egyiptomra és héber rokonaira, barátaira és családjaikra, akik több mint 430 esztendeig szenvedtek ott József halála után. A gonoszok tettei és bűnei éppen úgy jelen voltak Jób napjaiban is.

Semmilyen lelki vonatkozása nincsen a gonoszok életének, lázadnak a világosság ellen és nem ismerik fel Isten útjait. Lopnak, rabolnak, fényes nappal gyilkolnak, és megölik a szegényeket. Betörnek a házakba és kedvelik az árnyékokat. (13-17. v.) Birtokuk átkozott a földön, ahogyan a meleg elemészti a havat, úgy emészti el a sír a bűnöst (18-19. v.) Még az anyja is elfeledkezik róla és senki nem emlékezik rá többé. Felesége özvegy lesz. Híres volt és népszerű, de nem hitte el, hogy milyen rövid az élete. (20-21. v.) Isten oltalmában bízik, de Isten szeme figyeli az útját. A végeredmény az, hogy Isten jelenlegi fenntartó kegyelme ellenére egy másodperc alatt eltűnnek és nincsenek többé. Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más, és levágják őket, mint a búzakalászt. (22-24. v.)

Jób itt nem csak a gonoszok jelen világbeli halálára gondol, hanem az örök (végleges) halálukra a millennium után. A gonoszok cselekedeteinek és jelenlegi morális gyengeségeinek jellemzését azzal fejezi be Jób, hogy ha bárki is hazugnak tartaná őt, bizonyítsa be, hogy nincsen igaza. (25. v.)

Drága Istenünk! Mi is ellenséges környezetben élünk, mindenféle gonoszsággal körülvéve. Kérünk, őrizz meg minket ma, a Te fenntartó kegyelmed által. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

Józsué 13

Józsué bátor harcosként szolgált sok éven keresztül Mózes irányítása alatt, és úgy is mint Izrael legfőbb vezetője. Az Úr ezt mondta neki: "idős vagy, korban előrehaladott, és még sok a meghódítandó terület." Aztán az Úr felsorolta az elfoglalandó területeket.

Nem kétséges, hogy Józsuét fáradságos élete, mint vezető és harcos, és különösen az utóbbi évek, Kánaán meghódításának évei, megöregítették. Az energiája bizonyára fogytán volt már, és örömmel hallgatta, ahogyan Isten a harcban való megállásra szólította fel, és arra kérte őt, hogy ossza el a területet a törzsek között, és engedje, hogy mindenki a saját területén fejezze be a feladatot. Isten szolgájaként Józsué kész volt arra, hogy feláldozza magát az Úrért. Ebben az időben 92 éves lehetett, és felszabadította az a tudat, hogy a további feladatokat a törzsek fogják tovább végezni. Ezután még 18 évet élt és 110 éves korában halt meg (Bír 2:8). Fontos megértenünk a különbséget a Józsué által elvégzett munka és az Izraelre hagyott munka között (Hetednapi Adventista Bibliakommentár 2. kötet, 240. old.).

Józsué esetéhez hasonlóan, jól arra gondolnunk, hogy egy bizonyos feladatot Izraelre kellett hagyni. Isten soha sem engedi meg egy embernek, hogy a vezetésben minden feladatot maga teljesítsen, mert ez oda vezetne, hogy azt hinné, saját erejének köszönhető a siker. Ez igaz lelki életünkre is. Minden lelki teljesítmény és egyéb siker a csapatmunka eredménye: a Szentlélek által, a mi közreműködésünkkel valósulhat meg.

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

Mai szakasz: Jób 23

Jóbnak és Mózesnek hasonló tapasztalatai voltak. Mindketten fejedelmi rangban voltak és sokat veszítettek. Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból, Jób pedig az Isten és Sátán között folyó nagy küzdelem miatt veszítette el mindenét.

Joggal kérdezhetjük, hogy miért beszéltek úgy Jób barátai, mintha egy bírósági tárgyaláson lettek volna? Mindkettőjüknek ismerős volt ez a bírósági hangvételű beszéd. Képzeljük csak el, ha egy multimiilliárdos közeli barátai lennénk, bizonyára nem hagyná, hogy hajléktalanként az utcákat rójuk. Mégis, más megközelítésből kell a beszélgetést elkezdenünk egy hajléktalannal és egy multimilliárdossal.

Ebben a fejezetben Jóbon a beszéd sora. Azt mondja, hogy ezen a bizonyos napon keserű a panasza. Isten keze súlyosbodik rajta, ahogy sóhajtozik (2. v.). A csendet itt egy bal kezével száját eltakaró, ülő ember jelzi. Jób mégis szükségét érzi, hogy lehetőséget kapjon Istennel beszélni „az Ő széke előtt”, a mennyei bíróságon – egy úgymond vizsgálati ítéletben. „Eléje terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő érvekkel.” (3-4.v.) Jób olyan jól ismeri Teremtőjét, hogy tudja, Ő válaszolna neki és Jób megértené, amit Isten mond neki (5. v.).

Vajon olyan lenne Isten, mint Jób barátai, erővel ítélne, vagy kényszert alkalmazna, mint ők? (6. v.) Jób értelmezése szerint nem. Bebizonyosodna becsületessége és örökre megszabadulhatna bírájától (a vizsgálati ítéletben a második haláltól).(7. v.) Jób tudja, hogy a földi bíróságok, akár északon, délen, nyugaton, vagy keleten nem tudnak segítséget nyújtani azok számára, akik Krisztusban vannak, aki a mi Védőügyvédünk a mennyei bíróság előtt. Miért? „Ő jól ismeri lépteimet. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.” (9-10. v.) Jób hite, ami olyan, mint Mózesé ebben a fejezetben hangsúlyozódik ki, bekeretezve, aláhúzva, kiemelve, ez az egész Jób könyvének központi ékessége.

Jób felsorolja becsületességét az istentiszteletben, és hűséges cselekedeteit. Megtartotta Isten parancsolatait, kijelentéseit és felismeréseit sokkal azelőtt, hogy Mózes a Sínai-hegyen megkapta a Tízparancsolatot. Amit Mózes kapott, az nem volt újdonság, hanem megismétlése annak, ami már előtte is köztudott volt. Isten egyedülálló (három Személy, mégis egy Isten). „De Ő ugyanaz marad, kicsoda változtathatná meg? Amit lelke megkíván, azt meg is teszi.” (11-13.v.) A vizsgálati ítéletben Krisztus „Bizony véghezviszi, amit elrendelt felőlem, és még sok ilyesmi van nála”. Mikor Jób arra gondol, hogy Isten színe elé kell állnia, elgyengül a szíve és félelem járja át. De mivel biztos abban, amit Krisztus érte tesz majd az eljövendő vizsgálati ítéletben, Jób örvendezik, hogy még nem vágatott le (14-17. v.).

Drága Istenünk! Mózes és Jób tudták, hogy Isten az, aki megpróbál bennünket, és hogy ők aranyként kerülnek ki a próbából. Kérünk, ne vigyél minket kísértésbe és add, hogy mi is aranyként kerüljünk ki a próbákból. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

Józsué 12

Ez a fejezet összefoglalja Izrael népe minden vívmányát, amelyet megvalósítottak először Mózes, majd Józsué vezetése alatt. Józsué hőstetteit követve arra kell emlékeznünk, hogy nem ő volt az egyetlen harcos, aki által Isten a győzelmet adta. Mielőtt Józsué lett, volt egy Mózes.

Ez a fejezet nem csak a legyőzött királyokat és az elfoglalt területeket sorolja fel, hanem azoknak a végét is látjuk, akik ellenálltak Istennek, és Izrael ellen harcoltak. Az engedelmesség nem volt mindig könnyű. A továbblépést jelentette a nagy akadályok ellenére is, tudva azt, hogy a vonakodás bukást és veszteséget eredményezhet. De Izrael történetét ebben az időben hosszútűrés és a rendületlen kitartás fémjelezte. Másrészről, a kánaániták megkeményítették magukat Istennek Izrael általi önkinyilatkoztatásával szemben, és ezt mondták: „kicsoda uralkodik fölöttünk?” és keservesen harcoltak egészen a végletekig, Isten és remény nélkül (Hetednapi Adventista Bibliakommentár 2.kötet 236. oldal).

Mindig jó, ha arra gondolunk, hogy Izrael sikere nem nekik, hanem Istennek volt tulajdonítható, ugyanígy a mi sikereink sem a mieink, hanem az Istené, és azoknak a hátán és vállán épülnek fel, akik előttünk jártak; s akik utánunk jönnek, még nagyobb dolgokat tesznek majd, mint mi.

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

Mai szakasz: Jób 22

Most Elifáz kerül sorra. Az utolsó idők eseményeit szeretné a jelenben élő emberek életére alkalmazni. Ebben a fejezetben Elifáz a Jób idejében általánosan elterjedt gondolkodásmódot követi, és számtalan kérdést tesz fel: „Hasznára van-e Istennek, ha az egyik ember bölcsességre tanítja a másikat?”; „Törődik-e Isten azzal, ha te igaz vagy?” (2-3. vers -  új prot. ford.) Ezek az Istenről szóló  kérdések nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyeket sátán tett fel mennybéli lázadása idején.

Ez egyáltalán nem biblikus, hiszen tudjuk, hogy Isten ezt mondta: „Legyetek igazak, mert én igaz vagyok.”  Elifáz arra a következtetésre jut, hogy mivel Jób szenved, Isten bünteti őt. „Avagy nem sok-é a te gonoszságod?” (5. vers.) ezután felsorolja Jób gonoszságait: ok nélkül zálogot vett embertársaitól, a mezíteleneket nem ruházta föl, a szomjazóknak nem adott inni és az éhezőknek sem enni (6-7. vers). Bepillantást nyerhetünk Elifáz gondolkodásmódjába: „A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne” (8. vers – új prot. ford.). Jób azelőtt gazdag ember volt és elismert, most nem az. Elifáz folytatja Jób bűneinek listáját: üres kézzel küldte el az özvegyeket és az árvák erejét letörte (9. vers). Elifáz szerint a gazdag Jób figyelmen  kívül hagyta a „Tökéletes Uralkodó” jellemét. Ezért vannak most olyan csapdák Jób körül, mint a félelem és a sötétség (10-11. vers).

Elifáz felfedi előttünk saját istenképét. Azt mondja, hogy Isten a magasságban lakozik, a csillagokat és a galaxisokat figyeli. Ő nem olyan, amilyennek Jób szavai szerint tűnik, miszerint Isten nem tudhatja, mi folyik a Földön, mert a sűrű felhők elrejtik azt előle (13-14. vers). Elifáz félreértette Jób szavait. Majd provokálja Jóbot: „Követed-e az ősidők ösvényét, amelyen álnok emberek jártak? Ne feledd, hogy Isten jó dolgokkal áldotta meg őket, annak ellenére, hogy azt kérték, távozzon el tőlük. Azután elsodorta őket az áradat. A gonoszok levágatnak, és jólétüket tűz emészti meg. Távol legyen tőlem a gonoszok gondolkodása!” (lásd: 16-20. vers)

Ha Jób megbánja bűneit és rábízza magát Istenre, akkor békességben lehet Vele. Jóbnak el kell fogadnia az Isten szájából származó utasításokat és szavait a szívébe kell zárnia (21-22. vers). Meg kell térnie, akkor felépülhet, és az álnokságot sátrától messzire kell űznie (23. vers). Elifáz az ezt követő áldások hosszú sorát ismerteti, mint az ofíri arany és a ragyogó ezüst. Majd hozzáteszi: „A Mindenható lesz az aranyad és válogatott ezüstöd. Akkor majd a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled. Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat. Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utadat” (25-28. vers – új prot. ford.)

Elifáz azt mondja Jóbnak, hogy viduljon fel, mert az alázatosak felmagasztaltatnak (29. vers). Még azok is, akik nem ártatlanok, de Istenhez fordulnak, meg fognak szabadulni az Ő kezének tisztasága által (30. vers).

Drága Istenünk! Ez a világ nem az otthonunk, és a veled való kapcsolatunk felkészít minket a távozásra, hogy ne itt éljünk örökké. Kérünk, segíts, hogy Jóbhoz hasonlóan mi is rád összpontosíthassuk figyelünket!. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta

Józsué 11

Amit Isten ígér, azt be is teljesíti. Tőlünk annyit vár, hogy együttműködjünk Vele. Ahogy Józsué előrehaladt Kánaán elfoglalásában, az északi városok királyai összefogtak, hogy megtámadják az izraelitákat. „Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem az Izráel elé”. Józsué hallgatott az Úrra, továbbhaladt hitben és engedelmességben. Tudta, hogy bármit is parancsol Isten, utat nyit népe számára, hogy kivitelezhesse.

Az izraelitáknak nem lovakban és harci szekerekben kellett bízniuk, hanem az Úrban, amit meg is tettek. Az Úr sikert adott Józsuénak, és a fejezet így ér véget: „Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harctól.” Ez azt jelentette, hogy nem volt több egyesült ellenség, és a földet feloszthatták a törzsek között. Mindazonáltal minden törzsnek le kellett még győznie a kánaániakat számukra kisorsolt területeken.

Sok esetben úgy tűnik, hogy az ellenségeink, legyenek azok lelki, tanulmányi, szociális, fizikai vagy szakmai gondok, túl sokan vannak, és túl erősek ahhoz, hogy legyőzzük őket. De emlékeznünk kell arra, hogy Isten képes nekünk segíteni, ahogyan megsegítette Józsuét, és Ő maga fogadta, hogy segít nekünk felülkerekedni az előttünk lévő akadályokon személyes életünkben, és az Ő győzelmét adja nekünk!

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

Fordította Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Jób 21

Jób ugyanúgy válaszolt Cófárnak mint Bildádnak: „Isten a gonoszokat a veszedelem napjáig megkíméli, s haragja napjára tartja fenn?” (30. vers - ERV-HU). Ez volt a vita fő tárgya Jób és barátai között. Jób tartotta magát a témához, amelyben a gonoszok végső sorsát hasonlította össze az ő jelenlegi helyzetével. Azt mondta a barátainak, hogy figyeljenek rá, és nézzenek a szemébe: „Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra" (5. vers). „Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?” (4. vers). Barátai emberségesek voltak, de helytelenül gondolkodtak. Jób azt akarta, hogy „tegyék kezüket a szájukra”.

Jób, súlyos betegsége közepette, azt kérdezte, miért van az, hogy a gonoszoknak jól megy a soruk, miközben a hűségesek szenvednek. „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?” (7. vers). Jób gazdag volt, ugyanakkor hűséges is. Nem úgy tette fel ezt a kérdést, mintha nem tudta volna a választ. Szavaiból kiviláglik, hogy ismerte a választ: „Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet." (6. vers). Ez a mondat Jób reakcióját írja le, amikor a gonoszok veszendőségére gondolt. Ezután Jób a gonoszok sikereit vette sorra: „Szemük láttára nőnek fel gyermekeik, meglátják felcseperedni unokáikat is” (8. vers – ERV-HU); „Házukban békesség van, rettegés nélkül" van (9. vers – új prot. ford.); „Nyájaik szaporodnak, csordáik gyarapodnak, teheneik erős borjakat ellenek” (10. vers – ERV-HU); „Gyermekeik előttük játszanak, ugrándoznak, mint a bárányok” (11. vers – ERV-HU); „Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.” (12. vers).

A gonoszok „jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba"(13. vers), „noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!” (14. vers), és az gondolják, hogy „micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?” (15. vers). Ugyanakkor teljesen tisztában volt azzal, hogy „jólétük nincs a kezükben" ezért „a bűnös tanácsoktól távol tartom magam!" (16. vers). Jób szenvedések közepette élte az életét, miközben az istentelenek sikereit láthatta maga körül, de tudta, hogy ez egyszer véget fog érni. Jób feltette a „meddig még” kérdést. Több ilyen kérdést találunk a Bibliában, pl. Ézs 6:11; Ézs 10:24; Hab 1:2; Jóel, és Lk 16:16-ban.

Istennek van terve a késedelemre. Jézus eljövetelének ideje nincs pontosan kijelentve, ugyanakkor nem tudjuk késleltetni, vagy siettetni, ahogyan azt néhány teológus gondolja. Ellen White így ír: „A hosszú éjszaka homálya próbára tesz bennünket, de a hajnal érkeztének késedelme kegyelem, mert ha a Mester eljönne, sokakat készületlenül találna” (Testimonies, 2. kötet, 194. oldal - 1868). A késedelem gondolata része a maradék teológiájának, és olyan fontos tanításokkal együtt jelenik meg, mint az advent, a váradalom, és a kegyelem teológiája. Amikor Jób azt kérdezte, hogy „meddig még”, akkor tudta, hogy „kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket” (17. vers – új prot. ford.) és „olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el." (18. vers). Békességük nincs a saját kezükben, és idejük rövidre lesz vágva. 

A gonoszok csak arra törekszenek, hogy pénzt keressenek, házakat vásároljanak, hogy gyermekeik jól éljenek, de napjaik meg vannak számlálva. Nem élnek örökké, Isten tarja kezében a dolgok menetét (22. vers). „Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan”(23. vers), „Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval” (25. vers), mégis „együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket” (26. vers).

 
A 27. versben Jób így panaszkodik: „jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok ellenem”. Úgy tűnik, hogy önkényesen jelölnek meg egyes embereket, a „főembereket”, jónak, míg másokat, a „bűnösöket”, pedig rossznak (28. vers). De ahogyan Isten cselekszik majd a vég idején, az bizonyos, és senki sem tud változtatni rajta (31. vers). Jób így fejezi be barátaihoz intézett szavait: „Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad” (34. vers).

Drága Istenünk!

Ha álmokat kergetünk, akkor végül csak egy sírhely lesz életünk végállomása, felhalmozott javaink mellett. Még ha az egész világot megnyernénk is, de lelkünkben kárt vallva végül elveszítjük üdvösségünket, akkor elfecséreljük az egész életünket.  Add meg, hogy egyedül csak rád figyeljünk, drága Urunk! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Liebhardt László

Józsué 10

Annak ellenére, hogy Izrael gyermekei nem egyeztettek Istenükkel, mielőtt szövetségre léptek volna Gibeon lakosaival, Ő később mégis fölhasználta ezt az átgondolatlan döntést, hogy nagy győzelmeket vigyen véghez. A Gibeonnal fennálló szövetség számos további városállam legyőzéséhez vezetett.

Mi is gyakran hozunk nem túl bölcs döntéseket az életünkben, amik végül szerencsés kimenetelűnek bizonyulnak. Ezen következmények azonban nem a bennünk lévő bölcsességből erednek, hanem sokkal inkább Isten mindenható erejéből, ami a bolondságunkat is az Ő nevét dicsőítő eredményekké változtatja. Ez lehet egy kapcsolat, amibe imádság nélkül vágtunk bele, vagy egy elfogadott állásajánlat, ami nem egyezett Isten akaratával. Mindegy, miről is van szó; Isten – az Ő tervében eredetileg nem szereplő kihívások ellenére –  gondoskodik arról, hogy végül elnyerje az Őt megillető dicsőséget.

Willie Edward Hucks II

Associate Ministerial Secretary

General Conference

Fordította Kóczián Károly

Mai szakasz: Jób 20

Most Cófáron a sor, hogy Jóbnak válaszoljon. Úgy érzi, hogy a benne levő „izgatottság” miatt muszáj beszélnie (2. vers), de a gondolatait nem Isten, hanem a racionalizmus és az okoskodás irányítja. Cófár ezt mondja: „megszégyenítő kioktatást hallok, de értelmes lelkem megadja a választ” (3. vers). Cófár az emberi értelem lelkét akarja használni védekezése legfőbb alapjaként. Úgy érvel, hogy ezt használta az emberiség, amióta a Földön van, és Jóbnak meg kell értenie ezt (4. vers).

Ezen kívül Cófár az egyiptomi halottkultusz megfélemlítését is alkalmazza, amikor azt mondja, hogy ha az ember ereje fel is menne a Mennybe és a feje elérné a felhőket (6. vers), akkor is elveszne, és azok, akik látják ezt mondják: „Hol van ő?” (7. vers). Elszáll, mint egy álom Rá napistennel egy hajón este idején, és nem találják őt, eltűnik, mint egy „éjszakai látomás” (8. vers – új prot. ford.). Azok a szemek, amelyek a földön látták, többé nem látják (9. vers). „Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből” (10. vers). Arra lesznek kényszerítve, hogy áldozataik zsákmányát visszaadják. „Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik” (11. vers – új prot. ford.). Cófár folytatja az egyiptomi teológia ijesztgetéseit, amikor azt mondja, hogy ha a gonosz édes is a halandó szájban, és megtartja az ízt a nyelve alatt, az étele maga is kobra mérgévé változik (12-14. vers). Élete idején gazdagságot nyelt, de ki fogja hányni, mert „hasából is kihajtja az Isten” (15. vers).  

Cófár az egyiptomi kígyókkal próbálja ijesztgetni Jóbot, amelyek megtámadják őt (16. vers). Nem fog gyönyörű, tejjel és mézzel folyó mennyei patakokat látni (17. vers). A halott gonoszok nem fogják élvezni a gazdagságuk adta előnyöket. Cófár felsorolja egy elképzelt, gonosz személy bűneit: elnyomott másokat; sorsukra hagyta a szegényeket; házat, földet rabolt (19. vers). Nem elégedett meg sem gyomrában, sem szívében (20. vers). Felemésztett mindent, s miután mások kárára meggazdagodott, minden kéz felemelkedett ellene, amikor újra meg akarta tölteni hasát. Mivel gyűjtő ember volt, Isten lángoló haragját bocsátotta rá „étele gyanánt”. Nem menekülhetett el (24. vers). Rettegés támad felette, az egek is megjelentik gonoszságát, és „tűz emészti meg őt” (24-27. vers). Cófár azért mondja el mindezt, mert tudatni akarja Jóbbal szenvedése okát.    

Az biblikus gondolat, hogy minden gonoszság napfényre jön, a probléma azonban az, hogy Cófár nem jól időzítette az eseményt. Az ő kijelentése szerint ugyanis, amikor a jelenben megtörténik az ítélet (ez a vizsgálati ítélet), akkor az illető személy a Földön elveszíti gazdagságát. „Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján” (28. vers – új prot. ford.). Cófár azt sejteti, hogy Jób azért veszített el mindent, mert eljött Isten haragjának napja, és Jób gonosz voltát már kimondták a Mennyben, és megkapta büntetését a Mindenhatótól (29. vers).

Drága Istenünk!

Az Igédben kinyilatkoztatott igazság nagyon fontos számunkra, mert a pluralizmus sok teológiai irányvonala összezavarhatja elménket. Könyörgünk, tartsd szívünket tisztán! Ámen!

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Józsué 9

„… de az Úr tanácsát nem keresték” (14. vers). Ezek Józsué könyve 9. fejezetének legszomorúbb szavai. Miért nem igyekeztek megtudni Isten akaratát? Teljesen elbizakodtak, azt gondolva, hogy saját erejükkel győzték le Ait? Teljesen természetesnek vették Isten jelenlétét a táborban, és hatalmát, amely Izraelt támogatta?

Nem számít, hogy milyen bölcsnek tűnünk a magunk szemében, élnek körülöttünk olyanok, akik még bölcsebb gondolatokkal bírnak, és még ravaszabb terveket eszelnek ki. Nekünk mindig Isten bölcsességét kell keresnünk, hogy megtudjuk, hogyan járjunk el, még az élet „apróbb” dolgaiban is. Minden döntésnek megvan a fény és árny oldala, ami hatással van mind ránk, mind pedig másokra, és bizony döntéseink némely vetületének igen hosszú távú hatása lehet.

Mindig maradjon fontos számukra, hogy folytonosan Isten akaratának keretein belül éljünk!

Willie Edward Hucks II

Associate Ministerial Secretary

General Conference

Fordította Liebhardt László