Jób ugyanúgy válaszolt Cófárnak mint
Bildádnak: „Isten a gonoszokat a veszedelem napjáig megkíméli, s haragja
napjára tartja fenn?” (30. vers - ERV-HU). Ez volt a vita fő tárgya Jób és
barátai között. Jób tartotta magát a témához, amelyben a gonoszok végső sorsát
hasonlította össze az ő jelenlegi helyzetével. Azt mondta a barátainak, hogy
figyeljenek rá, és nézzenek a szemébe: „Tekintsetek reám és álmélkodjatok
el, és tegyétek kezeteket szátokra" (5. vers). „Avagy én embernek
panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?” (4. vers). Barátai
emberségesek voltak, de helytelenül gondolkodtak. Jób azt akarta, hogy „tegyék
kezüket a szájukra”.
Jób, súlyos betegsége közepette, azt
kérdezte, miért van az, hogy a gonoszoknak jól megy a soruk, miközben a
hűségesek szenvednek. „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt
még meg is gyarapodnak?” (7. vers). Jób gazdag volt, ugyanakkor hűséges is.
Nem úgy tette fel ezt a kérdést, mintha nem tudta volna a választ. Szavaiból
kiviláglik, hogy ismerte a választ: „Ha visszaemlékezem, mindjárt
felháborodom, és reszketés fogja el testemet." (6. vers). Ez a mondat
Jób reakcióját írja le, amikor a gonoszok veszendőségére gondolt. Ezután Jób a
gonoszok sikereit vette sorra: „Szemük láttára nőnek fel gyermekeik, meglátják
felcseperedni unokáikat is” (8. vers – ERV-HU); „Házukban békesség van,
rettegés nélkül" van (9. vers – új prot. ford.); „Nyájaik
szaporodnak, csordáik gyarapodnak, teheneik erős borjakat ellenek” (10.
vers – ERV-HU); „Gyermekeik előttük játszanak, ugrándoznak,
mint a bárányok” (11.
vers – ERV-HU); „Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.” (12.
vers).
A gonoszok „jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba"(13. vers), „noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!” (14. vers), és az gondolják, hogy „micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?” (15. vers). Ugyanakkor teljesen tisztában volt azzal, hogy „jólétük nincs a kezükben" ezért „a bűnös tanácsoktól távol tartom magam!" (16. vers). Jób szenvedések közepette élte az életét, miközben az istentelenek sikereit láthatta maga körül, de tudta, hogy ez egyszer véget fog érni. Jób feltette a „meddig még” kérdést. Több ilyen kérdést találunk a Bibliában, pl. Ézs 6:11; Ézs 10:24; Hab 1:2; Jóel, és Lk 16:16-ban.
Istennek van terve a késedelemre. Jézus eljövetelének ideje nincs pontosan kijelentve, ugyanakkor nem tudjuk késleltetni, vagy siettetni, ahogyan azt néhány teológus gondolja. Ellen White így ír: „A hosszú éjszaka homálya próbára tesz bennünket, de a hajnal érkeztének késedelme kegyelem, mert ha a Mester eljönne, sokakat készületlenül találna” (Testimonies, 2. kötet, 194. oldal - 1868). A késedelem gondolata része a maradék teológiájának, és olyan fontos tanításokkal együtt jelenik meg, mint az advent, a váradalom, és a kegyelem teológiája. Amikor Jób azt kérdezte, hogy „meddig még”, akkor tudta, hogy „kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket” (17. vers – új prot. ford.) és „olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el." (18. vers). Békességük nincs a saját kezükben, és idejük rövidre lesz vágva.
A gonoszok csak arra törekszenek, hogy pénzt keressenek, házakat vásároljanak, hogy gyermekeik jól éljenek, de napjaik meg vannak számlálva. Nem élnek örökké, Isten tarja kezében a dolgok menetét (22. vers). „Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan”(23. vers), „Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval” (25. vers), mégis „együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket” (26. vers).
A 27. versben Jób így panaszkodik: „jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok ellenem”. Úgy tűnik, hogy önkényesen jelölnek meg egyes embereket, a „főembereket”, jónak, míg másokat, a „bűnösöket”, pedig rossznak (28. vers). De ahogyan Isten cselekszik majd a vég idején, az bizonyos, és senki sem tud változtatni rajta (31. vers). Jób így fejezi be barátaihoz intézett szavait: „Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad” (34. vers).
Drága Istenünk!
Ha álmokat kergetünk, akkor végül csak
egy sírhely lesz életünk végállomása, felhalmozott javaink mellett. Még ha az
egész világot megnyernénk is, de lelkünkben kárt vallva végül elveszítjük üdvösségünket,
akkor elfecséreljük az egész életünket. Add meg, hogy egyedül csak rád
figyeljünk, drága Urunk! Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Liebhardt
László
Józsué 10
Annak ellenére, hogy Izrael
gyermekei nem egyeztettek Istenükkel, mielőtt szövetségre léptek volna Gibeon
lakosaival, Ő később mégis fölhasználta ezt az átgondolatlan döntést, hogy nagy
győzelmeket vigyen véghez. A Gibeonnal fennálló szövetség számos további
városállam legyőzéséhez vezetett.
Mi is gyakran
hozunk nem túl bölcs döntéseket az életünkben, amik végül szerencsés
kimenetelűnek bizonyulnak. Ezen következmények azonban nem a bennünk lévő
bölcsességből erednek, hanem sokkal inkább Isten mindenható erejéből, ami a
bolondságunkat is az Ő nevét dicsőítő eredményekké változtatja. Ez lehet egy
kapcsolat, amibe imádság nélkül vágtunk bele, vagy egy elfogadott állásajánlat,
ami nem egyezett Isten akaratával. Mindegy, miről is van szó; Isten – az Ő
tervében eredetileg nem szereplő kihívások ellenére – gondoskodik arról, hogy végül elnyerje az Őt
megillető dicsőséget.
Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
Fordította Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése