Mai szakasz: Jób 9

Ebben a fejezetben Jób Bildád és Elifáz igazsággal vegyes tévedéseire válaszol. Jób egyetért az úgynevezett vigasztaló szavaik egy részével. „Valóban, tudom, hogy így van.” - mondja arra, amivel egyetért üzeneteikből. Majd megkérdezi, mi teszi az embert Isten előtt igazzá. Még ha egy jó ember akarna is Istennel vitázni arról, amit Ő tesz, ezer kérdésből egyre sem tudna felelni Neki (3. vers).

A Jelenések könyve 20. fejezete szerint Isten ezer évet fog adni a szenteknek, hogy beszéljenek Vele azokról a szeretteiről, akiknek nem sikerült odajutniuk. Ez az ítélet igazolásának ideje is, a felismerésé, hogy Isten ítéletei minden vitán felül igazságosak és kegyelmesek. Jób Isten védelmére kel (4-13. vers), felsorolja mennyire bölcs és hatalmas, hegyeket mozdít el, parancsol a Napnak, hogy ne keljen föl, lepecsételi a csillagokat, kifeszíti az eget, a tenger magas hullámain jár, Ő alkotta a csillagképeket, és láthatatlan, - ezért, amikor elvonul előtte, Jób nem láthatja Istent, mert egyetlen ember sem láthatja Isten arcát úgy, hogy életben maradna. Isten soha nem vonja vissza ítéleteit, míg mindent véghez nem vitt.

Jób visszatér fő gondolatához (14. vers), a vizsgálati ítélet szükségességéhez. Ezután kilenc „ha”-val kezdődő kijelentés sora következik. „Ha igazam volna is, meg tudnék-e felelni Istennek, és lenne-e hatalmam ítélkezni?” Jób nem hiszi, hogy Isten valaha is figyelne ilyen beszédre. Megsemmisítő lenne számára, ha a mindenható Isten, aki szét tudja őt morzsolni, figyelmet fordítana rá. Jób felismeri, hogy Isten nem szünteti meg szenvedéseit most azonnal. Még ha igaz lenne is, lesz egy vizsgálati ítélet, amelynek során a saját szája nem lesz képes megmenteni őt, inkább az is csak vádolja majd.

Jób számára az a gond, hogy bár tudja, hogy ártatlan, nem ismeri a saját lelkét és életének megvetendő dolgait (21-24. vers). Jób következtetése szerint „Csak Egy van, aki képes az ártatlant és a gonoszt is elpusztítani.” Azonban amikor sátán gyilkol, az az ártatlanok megcsúfolása. Ha viszont nem sátán pusztítja az ártatlanokat, akkor honnan ered a gonosz?

Ezután Jób éveinek és napjainak gyors elmúlására mutat rá (25-28. vers), hogy milyen fürgén elszaladnak. Gyorsak, mint a hajók, vagy a zsákmányára lecsapó sas. A hallgatás és betegségének mérlegelése nem segít. Másrészt, ha Jób rossz ember, akkor nincs értelme jónak lennie (29. vers).  Az sem segít, ha  pogány szokás szerint hóban mosakszik meg, vagy szappannal mos kezet, mert Isten akkor is posványba mártaná őt (31. vers).

Jób szerint szükség van a vizsgálati ítéletre, és emberi közbenjárót kér az örökkévaló és az emberi között (32-33. vers). Azt szeretné, ha Isten adna neki egy kis szünetet (34. vers). De nem fél Istentől, mert tudja, hogy magától nem képes válaszolni Neki (25. vers).

Drága Istenünk! Jób azért küzd, hogy megértse, miért szenvedés a sorsa  - élete végéhez ily' közel. Urunk, kérünk, add nekünk Jób látásmódját sátán szerepéről, és a Te oltalmadat, hogy Veled maradhassunk, mint védelmezőnkkel.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 32

Erre az énekre úgy utalnak, mint Izrael nemzeti énekére, ami egy isteni előrejelzés a zsidó nép egész történetére.

Ez a második ének, aminek Mózes a szerzője. A két ének megszületése között 40 év telt el. Mózes 2. könyvének 15. fejezetében egy győzelmi éneket olvashatunk, amely a Vörös-tengeren való átkelés után hangzott el; ez az ének pedig Mózes éneke, amit közvetlen halála előtt énekelt, hogy emlékeztesse Izraelt arra, hogy a menny már tudja: jönnek olyan idők, amikor hűtlenek lesznek majd. 

Mennyire fontos ez a fejezet? Annyira, hogy úgy Ézsaiás, mint Mikeás utalnak erre a fejezetre. Az Újszövetség pedig huszonháromszor utal rá.

Háromszor találunk utalást a sasra. Amikor egy anya sas elkezdi a fészkét építeni, tövissel, törött gallyakkal, éles szikladarabokkal és egyéb tárgyakkal kezdi, amelyek nem tűnnek alkalmasnak fészek építéshez. Aztán beborítja a fészket vastag gyapjú réteggel, tollakkal és olyan állatok bundájával, amelyeket ő ölt meg, hogy puhává és kényelmessé varázsolja a tojások számára.

Amikor a növekvő madarak elérik a repülési kort, a fészek kényelme és az ingyen étkezés luxusa miatt vonakodnak elhagyni a fészket. Ekkor az anya sas „kirebbenti a fészket” (11. vers - új prot. ford.). A puha bélés összegabalyodik és a fészek kényelmetlenné válik a fiatal sasok számára. Csak ekkor kapnak indíttatást a repülésre.

„Drága Istenem! Kavard fel az én komfort zónámat is, hogy megtanuljak benned bízva repülni!"

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong