Mai szakasz: Jób 24

Jób azt szeretné, ha három barátja felismerné világunk fő problémáinak gyökerét. A bizonyíték közvetlenül a szemük előtt található. Hová vezet az, ha a gonoszok által elkövetett bűnökre, és az ő halál utáni állapotukra összpontosítanak? Ez a világ, és történései nem tartanak örökké, hiszen a mennyet nem itt kell felállítani. A megmentettek valahová máshová kerülnek, de nem ezen a földön. A gonoszok elpusztulnak az utolsó napokban, még ha addig szerencsések voltak is. Ez az általános nézet.

Jób a következő kérdéssel indítja ezt a fejeztet: „Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenható előtt, miért nem látják meg az Őt ismerők  ítéletének napjait? A hit és ésszerűség fellendülései és hanyatlásai váltakoznak évszázadokon át, de ezek nincsenek rejtve Isten előtt. Miért? – kérdezi Jób (1. v.). Isten szeme nem vak a történelemre. Miért nem láthatják azok, akik ismerik Istent a napjaiknak (szenvedéseiknek) valami értelmét? Miért kellene látniuk? (1. v.). Mert, ha meglátják értelmét, az megerősíti Istenbe vetett hitüket.

Ezután Jób jellemzi a gonoszokat. Listája átfogó és részletes: elmozdítják a határokat, elrabolják a nyájakat, elhajtják az árvák szamarait, az özvegyek ökrét zálogba veszik, lelökik a szegényeket az útról, a nyomorultaknak lapulniuk kell (2-4. v.). Ezután Jób felsorolja a helyszíneket, ahol a gonoszok kifejtik tevékenységüket: a sivatagban, ahol a vadszamarak élelmet keresnek, a mezőn ellopják a termést, a szőlőskertekben a gyümölcsöt. Az ő bűneik miatt mezítelenek a munkások, akiknek a hegyekben kell bujdokolniuk (5-8. v.).  A gonoszok csecsenőket rabolnak, zálogot vesznek a szegény embertől és mezítelenné teszik, elveszik a kévét az éhezőktől,és mások szőlőjében tapossák a borsajtót. (9-11. v.). Jób azt mondja, hogy ilyen körülmények között nyögnek a városok és falvak lakói és „az elpusztítottak lelke kiált.” (8-12. v.)

Mózes azonosulni tudott Jób gonoszok elleni vádemelésével, és a hűségesek szenvedésével. Különösen, amikor visszagondolt Egyiptomra és héber rokonaira, barátaira és családjaikra, akik több mint 430 esztendeig szenvedtek ott József halála után. A gonoszok tettei és bűnei éppen úgy jelen voltak Jób napjaiban is.

Semmilyen lelki vonatkozása nincsen a gonoszok életének, lázadnak a világosság ellen és nem ismerik fel Isten útjait. Lopnak, rabolnak, fényes nappal gyilkolnak, és megölik a szegényeket. Betörnek a házakba és kedvelik az árnyékokat. (13-17. v.) Birtokuk átkozott a földön, ahogyan a meleg elemészti a havat, úgy emészti el a sír a bűnöst (18-19. v.) Még az anyja is elfeledkezik róla és senki nem emlékezik rá többé. Felesége özvegy lesz. Híres volt és népszerű, de nem hitte el, hogy milyen rövid az élete. (20-21. v.) Isten oltalmában bízik, de Isten szeme figyeli az útját. A végeredmény az, hogy Isten jelenlegi fenntartó kegyelme ellenére egy másodperc alatt eltűnnek és nincsenek többé. Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más, és levágják őket, mint a búzakalászt. (22-24. v.)

Jób itt nem csak a gonoszok jelen világbeli halálára gondol, hanem az örök (végleges) halálukra a millennium után. A gonoszok cselekedeteinek és jelenlegi morális gyengeségeinek jellemzését azzal fejezi be Jób, hogy ha bárki is hazugnak tartaná őt, bizonyítsa be, hogy nincsen igaza. (25. v.)

Drága Istenünk! Mi is ellenséges környezetben élünk, mindenféle gonoszsággal körülvéve. Kérünk, őrizz meg minket ma, a Te fenntartó kegyelmed által. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Csala Beáta

Józsué 13

Józsué bátor harcosként szolgált sok éven keresztül Mózes irányítása alatt, és úgy is mint Izrael legfőbb vezetője. Az Úr ezt mondta neki: "idős vagy, korban előrehaladott, és még sok a meghódítandó terület." Aztán az Úr felsorolta az elfoglalandó területeket.

Nem kétséges, hogy Józsuét fáradságos élete, mint vezető és harcos, és különösen az utóbbi évek, Kánaán meghódításának évei, megöregítették. Az energiája bizonyára fogytán volt már, és örömmel hallgatta, ahogyan Isten a harcban való megállásra szólította fel, és arra kérte őt, hogy ossza el a területet a törzsek között, és engedje, hogy mindenki a saját területén fejezze be a feladatot. Isten szolgájaként Józsué kész volt arra, hogy feláldozza magát az Úrért. Ebben az időben 92 éves lehetett, és felszabadította az a tudat, hogy a további feladatokat a törzsek fogják tovább végezni. Ezután még 18 évet élt és 110 éves korában halt meg (Bír 2:8). Fontos megértenünk a különbséget a Józsué által elvégzett munka és az Izraelre hagyott munka között (Hetednapi Adventista Bibliakommentár 2. kötet, 240. old.).

Józsué esetéhez hasonlóan, jól arra gondolnunk, hogy egy bizonyos feladatot Izraelre kellett hagyni. Isten soha sem engedi meg egy embernek, hogy a vezetésben minden feladatot maga teljesítsen, mert ez oda vezetne, hogy azt hinné, saját erejének köszönhető a siker. Ez igaz lelki életünkre is. Minden lelki teljesítmény és egyéb siker a csapatmunka eredménye: a Szentlélek által, a mi közreműködésünkkel valósulhat meg.

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference