Mai szakasz: Jób 5

Elifáz úgy gondolja, hogy a megélt események közvetlen kapcsolatban vannak az egyén életével. Ezért Elifáz szerint Jób problémája önmaga. Ki mint vet, úgy arat – ez a lényege érvelésének. Jóbnak nem kell a természetfelettihez folyamodnia segítségért (1. vers), mert az ostoba és tisztességtelen dolog (2. vers). Az ostobák birtoka elpusztul, a háborúban meghalnak, és az aratását kifosztják.

A földnek nem áll hatalmában gonoszságot előidézni. A 7. versben Elifáz gondokat hozó majd ismét felfelé távozó angyalokról beszél. Ezért az embernek Istent kell keresnie (8. vers), aki kizárólagos Isten (11-12. vers), és úgy tesz, ahogy kedve szerint való, beleértve a teremtményeit ért károkat, ezáltal puszta játékszerekké alacsonyítva őket. Ha éppen össze akarná törni a játékszereit, ki tudná megakadályozni? Isten korlátlan hatalmának ezen nézete nem biblikus, és hiányzik belőle az Ő szeretetének kinyilatkoztatása.

Elifáz szerint Isten véletlenszerűen választja ki az alant lévőket és a gyászolókat (11. vers). Ő aktívan megakadályozza az emberek próbálkozásait, meggátolja őket a dolgok helyrehozatalában (12. vers), és a bölcsesség és tervek odavesznek (13. vers). Ha Isten közbelép, ők nappal is sötétben botorkálnak (14. vers). Isten maga dönti el, hogy megmenti-e a szükségben lévőket és elesetteket (15. vers). A szegényeknek viszont van reménysége (16. vers). Tehát minden, ami velünk történik, Isten nevelése, és nem elvetendő (17. vers)     .

Elifáz úgy vélte, hogy Isten fájdalmat mér az emberre, amennyiben Ő azt szükségesnek látja, majd később meggyógyít, ha úgy gondolja (18 vers). Még ha egy vagy hét baj is lenne, Ő képes megvédeni a gonosztól (19. vers). Éhség és háború idején Ő őrzi meg az embert a haláltól (20. vers). Megvédi az embert a pletykáktól, és semmitől sem kell félnie (21. vers). Nevethetünk a pusztításon és nem kell félnünk a vadállatoktól (22. vers). Ennek alapja a mi e világbeli „Isten békéje” megközelítésünk (23. vers). Ezzel az útmutatással az egyént béke veszi körül, és a Menny nyitva áll előtte.

Elifáz nem érti a dolgokat teljes egészükben – hiányzik belőle a biblikus látásmód. Egyrészről az önfeláldozás filozófia gondolata, másrészről pedig az „együnk-igyunk, mert holnap meghalunk”-elv a különbség Elifáz és Jób nézete közt.

Drága Istenünk, Hozzád jövünk minden igényünkkel, nem azért, mert itt a Földön szeretnénk magunknak Mennyet teremteni, hanem mert Beléd helyezzük a bizalmunkat, hogy Te fogod azt nekünk elkészíteni végül. Szeretnénk a jelenben élni,a bennünk lévő, jövőre vonatkozó reménységgel! Ámen.

Koot van Wyk

Kyungpook Nemzeti Egyetem

Sangju, Dél-Korea

5 Mózes 28

Ez a fejezet az áldásokat tartalmazza, és ezek elképesztően erőteljesek. A kísértés viszont az volt és mindig is az lesz, hogy az áldásokat keressük és ne Istent. Jézus tanácsa a helyes perspektívát tárja elénk: "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:33).

Döntések, döntések - ez Mózes utolsó üzenete. Ő már egy idős ember, de szenvedéllyel mondja: "Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára..." (1.v). A "ha" szó élesen felvillan. Mózes sürgeti a népet, hogy jó döntést hozzon. A szövetség, amelyet Isten Izraellel kötött, három fő vonással rendelkezik: a törvény, az áldozat és a választás.

A választás mögötti eszme az, hogy Isten elhatározta: kinyilatkoztatja magát a világnak Izraelen keresztül. Ezt vagy úgy teszi, hogy annyira megáldja őket, hogy a világ megtudhassa: csak Isten áldhatta meg őket ennyire; vagy megengedi az engedetlenség következményeit annyira kibontakozni, hogy az átok láttán a világ megtudhassa, hogy a menny van ellenük. A döntés Izraelé.

Isten szándéka azzal, hogy megáldotta Izraelt, jóval több volt annál, mint hogy a nemzet öncélúan meggazdagodjon.

Amikor nyilvánvaló áldásban részesülünk, az a veszély fenyeget, hogy az áldást saját vívmányunknak tartjuk. Isten az, Akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik (Jak 1:17)

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong