2013. július 27., szombat

Mai szakasz: Jób 31

Jób a feddhetetlenségével szeretne foglalkozni. „Szövetséget kötött” a szemeivel, hogy ne nézzenek a lányokra. (1. v.) Ennek a szövegnek a fordításai mindig csak másod-forrásai Isten igéjének. Ám ha alapvetően helyesen akarunk eljárni, akkor a legjobb, ha ragaszkodunk az eredeti, változatlan és vitathatatlan irodalmi szöveghez.

Jób azt kérdezi, hogy milyen természetfeletti következményei van az ember e világi cselekedeteinek. Hogyan reagál Isten, ha valaki megtartja, vagy megrontja az Ő parancsolatait. (2. v.) „Hát nem az istentelennek jár-e a romlás, és a gonosztevőnek a veszedelem?” (3. v.) Jób azt kérdezi, hogy nincsen-e ideje az elszámoltatásnak, cselekedeteink megítélésének. Tudni szeretné, hogy Isten ismeri-e mindenkinek az útjait, és számon tartja-e minden lépésünket. (4. v.)

Az 5. verstől kezdődően Jób mintegy tizenötször alkalmazza a fordulatot, amit így írhatnánk le: a rossz cselekedeteknek átok a következménye.  Isten az Ő igazságának mérlegével mér bennünket, hogy vajon csalárdan járunk-e és lábunk álnokságra siet-e; és megtudja, hogy feddhetetlenek vagyunk. (5-6. v.)

Jób azzal folytatja, hogy ha léptei letértek az útról és a szíve a szemeit követte, vagy ha kezéhez szenny tapadt, akkor azt átok kövesse: akkor más egye meg azt, amit ő vetett és a terményeit gyökerestül tépjék ki. Ha a szívét egy asszony csábította volna el, vagy ha a szomszédja ajtajánál leselkedett volna, akkor a következő átok jöjjön rá: másnak őröljön a felesége, és más hajoljon rá.

A 11. versben Jób azt akarja kihangsúlyozni, hogy ő teljesen tudatában van annak, hogy a gonosztettek megfelelő büntetést vonnak maguk után. Azzal érvel, hogy a büntetésnek arányban kell állnia a bűnnel.  „Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene…”(12. v.) Ha megtagadta volna szolgája, vagy szolgálóleánya igazát, az átok az lenne, hogy nem tudná, mitévő legyen a vizsgálati ítélet után, és amikor az Úr meglátogatja (Jézus második eljövetelekor) (14. v.) Ahogy a munkaadót, úgy a munkásokat is a Teremtő alkotta. (15. v.) Ha megtagadta a szegények kívánságát, és sóvárogni engedte az özvegy szemét, ha egyedül evett és nem osztotta meg ételét az árvákkal, akkor azt Isten megjegyzi. (16-17.v.)

A következő versben Jób szünetet tart, hogy kitérjen neveltetésére, édesanyja tanításaira. Mózest is édesanyja tanította otthon, mielőtt Hatsepszut udvarába került volna. Jézus is édesanyjától tanult gyermekkorában. Jób kihangsúlyozza, hogy tökéletes képzést kapott az otthoni iskolában.

Jób így folytatja: ha a szükségben lévő ruhátlanon nem segített, miközben ő juhainak gyapjával melengette magát, ha felemelte a kezét egy árva lélek ellen, akkor essen le a válla és törjön el a karja. (21-22. v.) Ezután Jób feltárja ártatlanságának okát: Isten félelmetes számára, és nem bírja ennek terhét elviselni. (23. v.) Ha Jób aranyba, ékszerekbe és a tulajdonában lévő nagy gazdagságba vetette volna bizalmát, ha annak örült volna, hogy milliárdos, ha az égbolt szépségeit, - mint például a holdfényt - nézte volna, ha szíve titokban elcsábult volna, és kezével csókot intett volna felé (a hold-imádat és a bálványimádás jeleként), akkor elviseli a büntetést, mert mindezek bűnök, amikkel megtagadta volna Istent odafönt. (24-28.v)

Ha Jób örült volna ellenségei balszerencséjének, káromolta volna őket, vagy átkot mondott volna fejükre, ha sátrának vendégei elégedetlenek lettek volna a hússal, amivel jóllakatta őket, ha a jövevényeket az utcán hagyta volna, és nem fogadta volna őket vendégszeretettel (29-32. v.); akkor - ahogyan barátai állították - titkon vétkezett volna. Jób összegzi a végeredményt: ha emberi módon eltitkolta volna a bűnét, akkor joggal tarthatna a tömegektől és retteghetne a nemzetségek megvetésétől, akkor csendben maradna és még a házból sem lépne ki. (33-34. v.)

A 35-37. igeversekben Jób körvonalazza, hogy mennyei védőügyvédre, Közbenjáróra van szüksége a vizsgálati ítéletben. „Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem!” (35. v.) Ó, bárcsak válaszolna neki Krisztus, aki a mi közbenjárónk a vizsgálati ítéletben. Nem választhatjuk szét Mózes és Jób felfogását a vizsgálati ítéletről Dániel könyvének 7. fejezetétől. Mózes is próféta volt és ismerte Krisztust, mint közbenjárót. (Zsid 11:26). Jób azt mondja, hogy a vállán fogja vinni a könyvet és  elmondja a Mindenhatónak lépteinek számát,és úgy közeledik hozzá, ahogyan Krisztus, a fejedelem.(36-37.v) Lásd még Dániel  9:24-27.

Jób ezután visszatér a körülményeihez és az átkokhoz. Ha a földje ellene kiáltott és a barázdái miatta siránkoztak (38. v.), ha termését fizetés nélkül fogyasztotta, és fájdalmat okozott a föld tulajdonosának, akkor az átok a következő: búza helyett tövis teremjen, és árpa helyett konkoly. Így végződtek Jób beszédei.

Drága Istenünk!
A mi Mennyei Közbenjárónk legyen számunkra a Béke Fejedelme is. Mindig a Szentháromság közelében kell lennünk. Arra kérünk, tartsd számon a mi lépteinket, ismerd a mi útjainkat is, és írd be abba a könyvbe, amit rólunk vezetsz. Nem akarjuk, hogy bármi is közénk és a mi Közbenjárónk közé álljon. Semmi ne álljon közénk. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea
Fordította:

Csala Beáta

Az ebben a fejezetben megemlített hat menedékvárosnak az volt a rendeltetése, hogy biztonságot nyújtson azoknak, akik feltehetően véletlenül ölték meg embertársukat. Három ilyen város volt a Jordán folyó nyugati oldalán, és három másik a keleti oldalán. A városokat úgy választották ki, hogy az ország bármely pontjáról fél napon belül el lehetett érni őket. Az utakat tisztán tartották, valamint útjelző táblákat is elhelyeztek. A "vérbosszút" elvileg az áldozat bármelyik közeli rokona megfontolhatta, aki esetleg elégtételt akart venni.

Aki bebocsátást kért egy menedékvárosba, annak a törvény előtt kellett felelnie tettéért, hogy a bírák eldöntsék, vajon a haláleset véletlen emberölés volt, vagy szándékos gyilkosság. Ha a haláleset nem volt szándékos, akkor megengedték, hogy a városban maradhasson, és védelem alatt legyen egészen addig, amíg a város határain belül marad. Ott kellett laknia az akkori főpap haláláig.

A menedékvárosok a mi hatalmas Menedékünkre, Jézus Krisztusra mutattak előre. Ha vannak vétkeink (és pedig senki sem mondhatja, hogy neki nincsenek), akkor mi is bizalommal siethetünk Jézushoz, és biztonságban leszünk egészen addig, amíg vele vagyunk.

Ralph Neall
Nyugalmazott professzor és misszionárius
Fordította Rajki Dávid

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése