2013. július 7., vasárnap

Mai szakasz: Jób 11

Ebben a fejezetben Cófár beszél, akiről a biblia elmondj, hogy naamái volt. Egyesek szerint ez azt jelenti, hogy Nákhornak, Árbrahám testvérének, leszármazottja volt.

Cófár azt mondta Jóbnak, hogy túl sokat állít magáról, és azt kérdezte Jóbtól, hogy állítólagos igaz jelleme elnémítja-e majd az embereket, hogy ne feddjék meg őt gúnyolódásáért (3. vers). Elmarasztalta Jóbot amiatt, hogy azt állította, tanítása tiszta, és így bátran megállhat Isten előtt (4. vers). Cófár azt kívánta Jóbnak, hogy bárcsak Isten megtanítaná őt a bölcsesség titkára, és akkor Jób kétszer is meggondolná, mit beszél (6. vers).

Cófár Isten megközelíthetelensége mellette érvelt (7-10 v.) és hogy a gonoszság nem keveredhet Isten tökéletességével és végtelen nagyságával (11. vers). Cófár szerint Jób számára az hozna megoldás, hogyha szívét Isten felé fordítaná, kezét imára emelné fel, ha megtiszítaná magát a hamisságtól, és nem maradna semmi gonoszság az otthonában. (13-14 v.) Akkor feddhetetlen lenne és bátran emelhetné fel arcát Istenhez, szenvedéseit végképp elfeledhetné, még legsötétebb órái is úgy fénylenének, mint a hajnal, remény táplálná lelkét, biztonságban érezhetné magát, senki sem ijesztené fel álmából, és sokan keresnék barátságát, meghajolva előtte. (15-19 v.)

Cófár nem a végidőre, hanem a jelenre gondolt, amikor arról beszélt, hogy a gonoszok hiába kutatnak szemeikkel menedék után, és hogy egyetlen reménységük a halál. Jób számára viszont szerinte van megoldás, abban az esetben hogyha kész Istenhez menni, és hallgani szavára. Ha így cselekszik, akkor Cófár szerint az a sok megígért áldás - amiket sokan a jövőre vonatkoztatnak - már jelen életében az övé lehet. Jób élete virágozni fog, míg a gonoszok szeme láttára halnak meg.

Csakúgy, mint Jób számos barátja esetében is így volt, Cófár látószöge is a közvetlen jelenre összpontosított. Szerintük a jó nem a mennyben, a valamikori távoli, álombéli jövőben fog megtörténni velünk, hanem itt és most. Archeológiai kutatások igazolják, hogy ez a ma is oly divatos filozófia már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is létezett. Cófárra és barátaira is hatással volt ez a gondolkodásmód.

Drága Istenünk!

Életben akarjuk tartani Adventi reménységünket, ami már Jóbban is ott élt. Óvj meg bennünket attól, hogy a jelen élet szerinti gondolkodásmódba süppedve elveszítsük adventvárásunkat. Jézus nevében, Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook National University
Sangju, South Korea

Fordította: Liebhardt László

5 Mózes 34

Ha visszatekintünk, azt láthatjuk, hogy Mózes a törvényt képviselte, amely rajta keresztül adatott Istentől. Elvezette a népet az Ígéret Földjének hátáráig, de nem vihette be őket oda.  Az Isten törvényének való engedelmesség volt a központi érték, és megkülönböztető jel Isten népének életében, és az ma is a végidő maradék egyháza számára.

Isten törvénye mindig szent, igaz és jó. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5:18). Ez a beteljesedés először a Fiú által történt meg, és azután általunk. Mindig emlékezzünk e szent törvény pásztázó szemére, amely felfedi a szívünkben lévő bűnt, Jézushoz vezet, és képessé tesz arra, hogy megtartsuk szavait.

Mózes élete vége felé Isten megmutatta neki az Ígéret Földjét. Látszik: betöltötte  küldetését az életben. Utolsó éveiben felkészítette Józsuét, hogy az utódja legyen (5Móz 31:1-8). Angyalok temették el Mózes testét, és az Úr feltámasztotta, hogy a mennybe vigye őt (ld.: Júdás 9).

Amikor Jézus idejében Mózes megjelent Illéssel együtt Jézusnak a Megdicsőülés Hegyén (Mt 17:1-13), végre az Ígéret Földjén állhatott. De akkorra a „tejjel és mézzel folyó föld” elvesztette a jelentőségét és vonzerejét, hiszen Mózes már látta a jobb földet, az országot, ahol nincs panasz, nincsenek lázadások és nincs több csalódás.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése