Mai szakasz: Jób 16

Jób azzal válaszol barátai szavaira, hogy ő ismeri a manapság divatos emberi gondolkodást: „ilyesmit eleget hallottam” (2. vers - új prot. ford.). Istenképük helytelen, így szavuk csak „üres beszéd” (3. vers). Helyesbítésre van szükségük az Írás igazságát illetően, akkor válaszaik is világosabbak lennének (3. vers). Ha Jób is csak emberi szinten gondolkodna, tudna ő is szép szavakat összefűzni, és a fejét rázni (4. vers). De ő, ha beszélne is, abbahagyná (5. vers). Viszont fájdalma akkor se múlna el, ha beszélne róla majd abbahagyná (6. vers).

Hosszas beszédük elfárasztotta Jóbot, és elnémította őt (7. vers). Szavaik ellene szólnak, elesett állapota őt vádolja (8. vers). Barátai vádló magatartása sátánéra hasonlít. Ezután Jób rámutat, hogy sátán az ő istenfélő életét használja ki ellene. Sátán dühe és utálata megtörte Jóbot, gyűlölete ellene fordult, felé csikorgatja fogait, villogó szemmel néz rá (9. vers). Az ellenség seregéhez sátán angyalai is hozzátartoznak, akik egyesültek ellene (10. vers). Isten kiszolgáltatta Jóbot a gonosznak, aki szétzúzta és céltáblájává tette őt (12. vers). Sátán íjászai körülvették, nem hagynak nyugtot neki, sőt ő maga rohan rá, mint valami hős (14. vers). Az eredmény: sebek a lábain, és kelések az egész testén. Még az intim testrészeivel is gondjai voltak, és zsákruhát öltött magára (15. vers).

Annyit sírt, hogy szemhéjai már megfeketedtek (16. vers). Mindezek ellenére nincs erőszak sem szívében, sem kezében, és az imái is tiszták (17. vers). Azt mondja, még a halál árnyékában sincs nyugta, még sírni sem (18. vers). Majd Jób feltárja előttünk Mózes teológiáját: az ő Pártfogója és Tanúja a mennyei szentélyben van, és „mellette bizonyít a magasságban” (19.vers). Ez az, amit Mikeás próféta is látott később, amiről így ír Mikeás 1:2-ben: „az Úr tanúskodik ... az ő szent templomából”. A Pártfogó Jób Közbenjárója és Barátja. „Istenhez sír fel az én szemem” (20. vers – Károli fordítás). Mózes és Jób jól ismerték Krisztust, a mi Igazságunkat, Pártfogónkat és a Mennyben értünk szolgáló Főpapunkat. Minden isteni tettet a mennyei Szentélyből irányítanak, a mi összes tettünknek pedig erre a mennyei szentélyre kell mutatniuk. Jób azt kívánja, bárcsak lenne egy erőteljes személy, aki beszélni tudna Istennel az ő érdekében, mint ahogy az ember a barátjával szokott beszélni (21. vers). Krisztus pontosan azt tette meg, amit Mózes Jóbon keresztül kért (lásd: Dániel 7). Jób napjai meg vannak számlálva, és amikor meghal, többé nem tér vissza ebbe az életbe, vagy bármelyik másikba, egészen a feltámadás reggeléig (22. vers).

Drága Istenünk!

Egy olyan „modern” társadalomban élünk, ahol úgy tűnik, az erőszakot csodálják, tisztelik, támogatják, megszépítik, sőt még szentesítik is. Segíts tőle távol maradni, és az imáinkat olyan tisztán megőrizni, ahogyan azt Jób tette! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Kóczián Károly

Józsué 5

Habár az olvasó kísértést érezhet arra, hogy a körülmetélkedésről szóló beszámoló miatt átugorja ezt a fejezetet, ezen kívül is gazdag áldásokat találhat itt. Csak egyre szeretnék összpontosítani a sok közül, amit találtam.

Sokan, akiket mi „ellenségnek” vélünk, bátor külsővel parádéznak, azt remélve, hogy megrémítenek, vagy elnyomnak másokat, de mélyen a lelkükben félelmet hordoznak, mivel felismerik azt, hogy Isten kiáll az Ő választottaiért. Könnyen meglehet, hogy a „Gilgál” emlékműveket látva – , amelyeket önmagunknak állítunk fel emlékeztetőül – az „ellenség”  megremeg Isten előtt, Aki előttünk és mögöttünk jár, hogy óvjon és védjen bennünket.

A legfigyelemreméltóbb dolog az, hogy miközben Izrael ellenségei meghunyászkodnak a menny Istene előtt, Izrael fiai nem mindig veszik észre Isten hatalmának jelenlétét. Mi sem vagyunk tudatában annak, hogy mások milyen mértékben tartózkodnak attól, hogy nekünk ártsanak, mert rájöttek arra, hogy a mi Istenünk hatalmas Mentsvár!

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference