2013. július 16., kedd

Mai szakasz: Jób 20

Most Cófáron a sor, hogy Jóbnak válaszoljon. Úgy érzi, hogy a benne levő „izgatottság” miatt muszáj beszélnie (2. vers), de a gondolatait nem Isten, hanem a racionalizmus és az okoskodás irányítja. Cófár ezt mondja: „megszégyenítő kioktatást hallok, de értelmes lelkem megadja a választ” (3. vers). Cófár az emberi értelem lelkét akarja használni védekezése legfőbb alapjaként. Úgy érvel, hogy ezt használta az emberiség, amióta a Földön van, és Jóbnak meg kell értenie ezt (4. vers).

Ezen kívül Cófár az egyiptomi halottkultusz megfélemlítését is alkalmazza, amikor azt mondja, hogy ha az ember ereje fel is menne a Mennybe és a feje elérné a felhőket (6. vers), akkor is elveszne, és azok, akik látják ezt mondják: „Hol van ő?” (7. vers). Elszáll, mint egy álom Rá napistennel egy hajón este idején, és nem találják őt, eltűnik, mint egy „éjszakai látomás” (8. vers – új prot. ford.). Azok a szemek, amelyek a földön látták, többé nem látják (9. vers). „Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből” (10. vers). Arra lesznek kényszerítve, hogy áldozataik zsákmányát visszaadják. „Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik” (11. vers – új prot. ford.). Cófár folytatja az egyiptomi teológia ijesztgetéseit, amikor azt mondja, hogy ha a gonosz édes is a halandó szájban, és megtartja az ízt a nyelve alatt, az étele maga is kobra mérgévé változik (12-14. vers). Élete idején gazdagságot nyelt, de ki fogja hányni, mert „hasából is kihajtja az Isten” (15. vers).  

Cófár az egyiptomi kígyókkal próbálja ijesztgetni Jóbot, amelyek megtámadják őt (16. vers). Nem fog gyönyörű, tejjel és mézzel folyó mennyei patakokat látni (17. vers). A halott gonoszok nem fogják élvezni a gazdagságuk adta előnyöket. Cófár felsorolja egy elképzelt, gonosz személy bűneit: elnyomott másokat; sorsukra hagyta a szegényeket; házat, földet rabolt (19. vers). Nem elégedett meg sem gyomrában, sem szívében (20. vers). Felemésztett mindent, s miután mások kárára meggazdagodott, minden kéz felemelkedett ellene, amikor újra meg akarta tölteni hasát. Mivel gyűjtő ember volt, Isten lángoló haragját bocsátotta rá „étele gyanánt”. Nem menekülhetett el (24. vers). Rettegés támad felette, az egek is megjelentik gonoszságát, és „tűz emészti meg őt” (24-27. vers). Cófár azért mondja el mindezt, mert tudatni akarja Jóbbal szenvedése okát.    

Az biblikus gondolat, hogy minden gonoszság napfényre jön, a probléma azonban az, hogy Cófár nem jól időzítette az eseményt. Az ő kijelentése szerint ugyanis, amikor a jelenben megtörténik az ítélet (ez a vizsgálati ítélet), akkor az illető személy a Földön elveszíti gazdagságát. „Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján” (28. vers – új prot. ford.). Cófár azt sejteti, hogy Jób azért veszített el mindent, mert eljött Isten haragjának napja, és Jób gonosz voltát már kimondták a Mennyben, és megkapta büntetését a Mindenhatótól (29. vers).

Drága Istenünk!
Az Igédben kinyilatkoztatott igazság nagyon fontos számunkra, mert a pluralizmus sok teológiai irányvonala összezavarhatja elménket. Könyörgünk, tartsd szívünket tisztán! Ámen!


Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Józsué 9

„… de az Úr tanácsát nem keresték” (14. vers). Ezek Józsué könyve 9. fejezetének legszomorúbb szavai. Miért nem igyekeztek megtudni Isten akaratát? Teljesen elbizakodtak, azt gondolva, hogy saját erejükkel győzték le Ait? Teljesen természetesnek vették Isten jelenlétét a táborban, és hatalmát, amely Izraelt támogatta?
Nem számít, hogy milyen bölcsnek tűnünk a magunk szemében, élnek körülöttünk olyanok, akik még bölcsebb gondolatokkal bírnak, és még ravaszabb terveket eszelnek ki. Nekünk mindig Isten bölcsességét kell keresnünk, hogy megtudjuk, hogyan járjunk el, még az élet „apróbb” dolgaiban is. Minden döntésnek megvan a fény és árny oldala, ami hatással van mind ránk, mind pedig másokra, és bizony döntéseink némely vetületének igen hosszú távú hatása lehet.
Mindig maradjon fontos számukra, hogy folytonosan Isten akaratának keretein belül éljünk!
Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference
Fordította Liebhardt László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése