Az Ószövetséget és különösen ezt a fejezetet figyelve, sok ember
elgondolkodik azon, hogy Isten a háború mellett, vagy ellene van. Isten Szent
Igéjében miért van helye a háború szabályainak? Ezek Isten sürgősségi
beavatkozásai, amelyek tükrözik azt a mélységet, amibe az ember belekerült. A
háborúk az emberi önzés, a kapzsiság, a büszkeség és a versenyszellem végső
megnyilvánulásai, amelyek leírhatatlan szenvedéseket okoztak a történelem
folyamán. Isten gyűlöli a háborút, de ebben a fejezetben olyan útmutatásokat
ad, amelyek semlegesítik a háború néhány szomorú következményét.
Egy napon a nagy Béketeremtő megszületett Betlehemben. A
harmincas évei elején élete derékba tört. Ő mondta: „Én és az Atya egy vagyunk”, és azt is, hogy „Szeressétek ellenségeiteket... jót tegyetek azokkal, akik titeket
gyűlölnek.”
Háborúk régóta vannak. A küzdelem, amelyet Lucifer a mennyben
kezdett el Isten jelleme és kormányzása ellen, az egyetlen módja annak, hogy
megértsük, milyen az Isten; és a földi háborúkat ennek összefüggésébe helyezhetjük.
Sátánt kivetették a mennyből az első és legnagyobb háborúban (Jel 12:7-10). A
második jelentős csata – amelyet Sátán elveszített – a golgotai kereszten folyt,
ahol nem tudta legyőzni a világ Megváltóját. A végső nagy harc Isten
parancsolattartó népe ellen lesz. Az eredmény? Isten és népének győzelme. Sátán
a vesztes.
Talán mi nem megyünk háborúba, de meg kell szabadulnunk minden
bosszútól, amely gyanútlanul belopakodik magatartásunkba.
John Ash
Chinese Union Mission
Hong Kong
Chinese Union Mission
Hong Kong
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése