Mózes ebben a fejezetben megáldotta Izrael nemzetét. Ezzel kontrasztban áll Jákob, Mózes első könyvének 49. fejezetében a tizenkét fiára kimondott áldásainak sora és néhány átka. E fejezet áldásai azonban nem tizenkét fiúnak szóltak, hanem tizenkét törzsnek, mert időközben Jákob tizenkét fia hatalmas nemzetté nőtt. Ha összevetjük a két fejezetet, láthatjuk, hogy jelentős különbség van aközött, amit Jákob és amit Mózes mondott.
Jákob emberi nézőpontból beszélt. Ő leírta a tizenkét fiának minden emberi gyengeségét. Amit abban a fejezetben olvasunk, nem egy kellemes kép. A Mózes által leírt második áldássorozat azonban élesen különbözik ettől.
Jákob búcsúbeszédében például
megtaláljuk a Simeonnak és Lévinek mondott következő ominózus szavakat: „Átkozott haragjuk, mert erőszakos ... Szétosztom őket Jákóbban,
elszélesztem Izráelben” (1Móz 49:8). Mózes viszont látja a jövőt. Az átok
áldásra fordult Lévi számára, és a szétszóratás egész Izraelnek való szent
szolgálattá alakult át. A léviták „tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre
Izráelt” (10. Vers).
„Drága Istenem,
látom, ahogy az idő és a te Lelked meggyőző munkája fokozatosan átalakította a
tizenkét fiút a remény embereivé. Én nem fogom megengedni, hogy a korábbi
bűneim veszélyeztessék a jövőmet. Változtass át engem Jézus hasonlatosságára a
mai napon!”
John Ash
Chinese Union Mission
Hong Kong
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése