Meglehetősen
könnyű szomorúan olvasni Mózes életének végéről. Végül is egy hosszú, nehézségekkel
teli életet élt, ami látszólag csalódással ért véget. Az első negyven évet
Egyiptomban töltötte, még a Fáraó palotájában is élt; negyven éven át a juhokat
legeltette Midián pusztájában; negyven évet pedig Izrael vezetésével töltött a
sivatagban. Életének mindegyik szakasza az idő haladtával egyre bonyolultabb
lett. Mindezt tetézte az, hogy nem mehetett át a Jordánon az ígéret földjére.
Milyen kiábrándító?!
De
Mózes Istennel való kapcsolata (Zsid 11:23-27 ezt hitnek nevezi) tekintetét az
örökkévaló dolgokra irányította a nehézségek helyett. Mózes bizonnyal
elmondhatta azt, amit Pál, hogy „azt
tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez,
mely nékünk megjelentetik” (Rm 8:18).
Noha
Mózes nem mehetett be az ígéret földjére az izraelitákkal, elmondhatta a
népnek, hogy Isten velük megy. Lényegében ezt mondta: „Nem én voltam az, aki
eddig vezettelek, hanem az Úr; és ha én el is hagylak benneteket, Ő nem.”
Mózes
nagy ember volt; az egyik legnagyobb azok közül, akik valaha e Földön éltek, de
Mózes nem volt nélkülözhetetlen vagy pótolhatatlan. Istennél Izrael jó kezekben
volt – akár Mózessel, akár nélküle.
John Ash
Chinese Union Mission
Hong Kong
Chinese Union Mission
Hong Kong
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése