Mai szakasz: 1 Királyok 17

Ez a fejezet megismertet bennünket a Biblia egyik legrendkívülibb személyével, Illéssel. Az első pillanattól fogva egyértelmű, hogy Illés ismeri Istent, tisztában van önmagával, és így pontosan tudja, hogy kinek szolgál. Valószínűleg jellemének legpontosabb leírása - a nevétől eltekintve, ami azt jelenti, hogy "az Úr az én Istenem" - a Királyok 1. könyve 17:24-ben található: „...Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.” Bárcsak az emberek ilyen bizonyságot tennének rólunk, amikor ránk tekintenek!

E fejezet olvasása közben láthatjuk, hogy Illés tapasztalata ékesen bizonyítja, milyen különlegesen nagy áldás származik azok életéből, akik szoros közösségben élnek az Úrral. Amikor hollók táplálták, és a patak vizét itta, vagy amikor az özvegyasszony bőségesen kapott olajat, mind csodás válaszok voltak a próféta imáira. Isten mindig kirendelte, amire Illésnek szüksége volt. Nem kellett mást tennie, csak hallgatni Isten szavára, bízni Benne és engedelmeskedni. Valójában ma is ez az egyetlen útja annak, hogy boldogságra leljünk Jézusban.

Mindenképpen meg kell említenünk, hogy Illés ismerte Isten hangját. Naponta kellett hallgatnia ezt a szent hangot, hogy ilyen bizonyossággal felismerje. Tény az, hogy a Biblia újra és újra bizonyságot tesz arról az állandó, Isten szavából eredő csodálatos megbízatásról, amely Illés minden lépését kísérte a királyi palotából a Kérith patakjához, és Sareptába. Amikor a patak kiszáradt (7. vers), Illés nem esett kétségbe, hanem inkább az Úr szavát figyelte, mint egy katona, aki az indulási parancsra vár, és készen áll a következő feladatra, bármi legyen is az.

 
Illés tettei igen sokatmondóak a mai ember számára. Oly korban élünk, amikor Isten halk és szelíd hangját más hangok egymással versengve igyekeznek túlharsogni. Isten hangja az a hang, amit naponta meg kell hallanunk, ha vezetésének örömét meg akarjuk tapasztalni életünkben. "A Biblia Isten hangja, amely hozzánk szól, ugyanazzal a bizonyossággal, mintha a saját fülünkkel hallanánk. Ha ráébrednénk erre, milyen nagy áhítattal nyitnánk ki Isten Szavát, és milyen komolysággal kutatnánk tanítását! Úgy tekintenénk a Biblia olvasására, és az Ige feletti elmélkedésre, mintha a végtelen Isten személyes hallgatóságának tagja lennénk." (Ellen G. White: Az Életem Ma, 283, oldal). Illés hallgatott Isten szavára és teljes szívvel bízott Benne. És mi? „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.” (Zsolt 34:9).

Charissa Fong
Végzős Egyetemi Hallgató
Sydney, Ausztrália

Fordította: Liebhardt László

1 Mózes 49

Ez bizony költészet – héber költészet! Azonban szemben a költészet nyugati felfogásával, ami arra szépirodalmi szempontból tekint, az Ószövetség gyakran használ költői szövegeket a legfontosabb dolgok kifejezésére. Itt, a Teremtés könyvének majdnem a végén találjuk a Mózes öt könyvében levő, jelentős történelmi pontokat jelző négy fő költemény egyikét (1Móz 19, 2Móz 15, 3Móz 23-24, és 5Móz 32-33). Míg Mózes Izrael törzseit népként áldja meg 5Móz 32-33-ban, addig Izrael (Jákob) a fiait áldja meg Mózes első könyve 49. fejezetében. Így kapcsolódik össze a pátriárkák Teremtés könyvében leírt története Izrael népének Kivonulás könyvében szereplő történetével, de végül a korszakokon átívelve elér a mi történetünkig is. Jákob némelyik „áldása” meglehetősen kijózanító és arra mutat rá, hogy a megbocsátás nem mindig képes eltörölni bűneink következményeit. A költemény azonban túlmutat Izrael fiainak közvetlen történetén valakire, aki az ígéret vonalából fog származni: Silóra (10. vers), Izrael pásztorára és kősziklájára (24. vers) – melyek mind messiási képek. Jézus Krisztus az, Akire előre mutat az írás, és Aki el fog jönni, hogy megmentse népét; és Aki meg fog áldani bennünket.

Martin Klingbeil

Southern Adventist University

Mai szakasz: 1 Királyok 16

Érdekes események sorozatát figyelhetjük meg ebben az utolsó fejezetben, mielőtt Illés színre lép, mint a valaha élt legnagyobb izraelita próféták egyike.

Először, az Úr szólította Jéhu prófétát, hogy kézbesítsen egy üzenetet Baásának. Jéhunak erős üzenete volt e fiatal király számára, aki szerény helyzetből küzdötte fel magát, hogy király lehessen. Baása eszköz volt arra, hogy Jeroboám házát eltörölje, de most meg kell fizetnie ezért a gyilkos cselekedetéért. Úgy tűnik, mintha az emberek sohasem tanulnának bűneikből, és nem is bánnák meg azokat. Isten kegyelmes lehetett volna hozzá, de ő inkább más irányt választott.

Másodszor, szembetaláljuk magunkat egy összeesküvéssel. Ela, Baása fia körülbelül már két éve uralkodott, amikor az egyik szolgája a seregben, Zimri, felemelte a kezét Ela ellen, és amikor részeg volt, megölte őt. A védelem, amit a királynak kellett volna nyújtania, valójában ambíciózus és hatalomvágyó törekvéseinek része volt! Ismerte a király gyengeségét, gonosz tetteit, iszákosságát, és tudta, hogy részegen megölheti! De továbbment, és kiirtotta Baása egész házát. Ela és az apja, Baása elkötelezte magát a bűn mellett, és bűncselekmény következtében haltak meg. Zimri összeesküvése és erőszakos tevékenysége nem tartott sokáig. Összesen hét napig volt király Thirsában. Mikor az emberek meghallották, hogy mit tett, megválasztották Omrit Izráel királyának. Omri, és Izráel népe körülzárta a várost, ahol Zimri volt, és mikor ezt ő meglátta, felment a királyi palotába, magára gyújtotta, és meghalt. A csalással szerzett hatalom nem tart sokáig!

A következő bűnös lépést maga Omri tette meg. Izrael népe két részre szakadt, és két királyt kezdett el követni, az egyik volt Tibni, a másik pedig Omri. Az Omrit követők győzedelmeskedtek, arról pedig nincs tudomásunk, hogy mi történt Tibnivel, vagy hogyan halt meg. Ha a világ értékrendjének szempontjából vizsgáljuk, Omri jó király volt. Jólétet hozott a népnek, és még egy másik fővárost is alapított Samária hegyén. Ám ha a bűn szemszögéből nézzük, ő rosszabb volt az összes előtte uralkodó királynál. Ő volt az, aki bevezette Baál szolgálatát, és a fia, Akháb feleségül vette Jézabelt, Baál főpapjának a lányát. A hitehagyás és a bálványimádás legrosszabb napjai jöttek el Izrael történelmében, és ekkor lép színre Illés. Egy olyan prófétára volt szükség, mint Illés, akin keresztül Isten cselekedhetett.

Leo Ranzolin

a Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 48

Jákób földi vándorútjának végéhez érkezik, és összegyűjti fiait halálos ágya körül. Ez annak az ideje, hogy a szövetség áldását továbbadja a következő generációnak. Elsőnek József érkezik, hogy áldást kapjon édesapjától, de magával hozza két fiát, Manassét és Efraimot is. Jákób két jelentős dolgot tesz itt: először adoptálja két unokáját az ígéret egyenes vonalába, így Józsefnek két részt juttat – amit ő prófétai álomban sok évvel korábban már látott is; aztán megfordítja a sorrendet, és Efraimot – a másodszülöttet – az elsőszülöttnek járó áldással áldja meg, s ezzel Manassé fölé emeli. Ezzel bezárul a kör, hiszen megismétlődik, ami ifjúkorában vele történt. Isten szuverén, és ha elolvassuk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét, láthatjuk az érdekes csavarokat és fordulatokat, amelyeket a szövetségi vonal megtesz. Isten olyan embereket választott ki, hogy kegyelmének edényei legyenek, akiket mi nem feltétlenül sorolnánk a hithősök közé. Ez bátorságot ad nekem, mivel Isten áldásai nem az én érdemeimtől függnek, hanem az Ő mérhetetlen kegyelmétől!

Bepillanthatunk Jákób Istennel való szoros kapcsolatába is, amikor úgy utal Istenre, mint Pásztorra, Aki vezette őt egész életén át, és Aki Megmentője volt. Ezek nagyon fontos személyes teológiai fogalmak, amelyeket a pátriárka utódaira akar hagyni, és azt kívánja, hogy ők is hasonló módon járjanak Istennel, miként ő megtapasztalta egész életén át.

Martin Klingbeil

Professor of Biblical Studies and Archaeology

Southern Adventist University

Mai szakasz: 1 Királyok 15

Siralmas látni, hogy hiába foglalta el a trónt egy másik király Júdában, mégsem történt semmilyen változás. Általában rengeteg elvárás van az újonnan választott vezetővel szemben. Az emberek jobb gazdasági kilátást, békét, és egyéni jólétet várnak. Sok nemzet életében láttuk már ezeket az elvárásokat. A polgárok Ígéreteket kapnak, és abban a reményben szavaznak, hogy minden jobbra fordul. De Júdában nem ez volt a helyzet. A Biblia azt mondja, hogy Abija „folytatta apjának a vétkeit!" Rövid ideig uralkodott, de minden maradt a régiben. Ám őt követően olyan királyuk lett végre, aki változtatott. „Asa azt tette, amit helyesnek lát az Úr." Reformokba kezdett, elsőként megszabadult a szodomitáktól, elpusztította a bálványokat, és elmozdította a nagyanyját a királynői székéből, mert kánaáni bálványt készített, és azt imádta.

Milyen hatékony vezető! Azonban minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megszabadulnia az áldozóhalmoktól. Ezek imádati helyek voltak egyes magaslatokon, a nyílt vidéken! Közülük sokat meg is találtak a régészek. Amikor Isten népe elfoglalta Kánaán földjét, az Úr megparancsolta nekik, hogy rombolják le az összes ilyen magaslatot. A pusztában a szent sátor volt az imádat helyszíne, később pedig a jeruzsálemi templom lett az a helyszín, ahol Istent dicsőíthették.

Habár Asa mindvégig hűséges volt az Úrhoz, elkövetett egy hibát. Összeszedte a kincseket az Úr templomából, és elvitte őket Benhadádnak, a pogány szíriai királynak, és felajánlotta neki a kincseket, amelyek az Úr templomához tartoztak, azt remélve, hogy majd segít neki elrendezni a dolgait Baásával, aki megölte Jeroboám fiát, és egész Izráel királya lett. Azzal, hogy átadta a szíriai királynak a templom kincseit, Asa azt remélte, hogy ezzel biztosítja a szíriai király segítségét Baása ellen, aki elfoglalta Júdea egy részét. Ahelyett, hogy a bizalmát az Úrba helyezte volna, Asa a saját útját járta, és fizetett a szíriai királynak, hogy elérhesse a céljait. Isten nem áldhatja meg a pogány királyokkal kötött szövetségeket. Amikor Asa megöregedett, betegség érte a lábát és meghalt. Sajnos a legtöbb júdai folytatta a hamis istenek imádatát a magaslatokon, és Baása is Jeroboám, az első izraeli király bűnös útját járta. Miért van az, hogy jó vezetés és Istenbe vetett bizalom nélkül hajlamosak vagyunk visszaesni, és a régi útjainkat járni?

Leo Ranzolin
A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 47

Te is lehetsz áldás - a legszokatlanabb körülmények között, még királyok előtt is! A viharvert pátriárka ott áll a fáraó előtt, a hatalmas egyiptomi uralkodó feje fölé áldásra nyújtja a kezét, akit bizonyára megérintett az idős ember kegyelemteljes gesztusa. Jákób most 130 éves, szemei olyan sokat láttak már, a mennyet a földdel összekötő létrától kezdve, amelyenek látomását akkor kapta, amikor elmenekült otthonról, hogy egy hosszabb ideig Lábánnál lakjon Háránban; egészen a József állítólagos halála miatti gyász hosszú idejének végéig. Úgy tűnik, a nehézség és szomorúság évei után elégtételt kap a Józseffel való boldog találkozásban, amely további 17 évvel meghosszabbítja életét. Egy hosszú élet gazdag tapasztalatából merítve áldást mond a fáraóra. Micsoda kiváltság számunkra, hogy imádkozhatunk a hatalomban levőkért, és áldására lehetünk azoknak, akik ezt a földet uralják! Ezen az áldáson keresztül ők is megpillanthatják a mennyek Istenét, miként Nabukodonozor megpillanthatta Dániel áldott jelenlétén keresztül a babiloni udvarban, és ők is örök életet kaphatnak. Legyünk áldás ott, ahová Isten helyezett bennünket!

A fejezet egy komor kijelentéssel végződik: Jákób megkéri Józsefet, hogy földi maradványait vigyék ki Egyiptomból, és temessék el Kánaánban. Ez számunkra is figyelmeztetés, hogy Egyiptom soha nem lehet  végállomás, hanem csak egy átjáróút, még akkor is, ha ideiglenesen az ország legjobb földterületén laknak.

Martin Klingbeil

Professor of Biblical Studies and Archaeology

Southern Adventist University

Mai szakasz: 1 Királyok 14

Újra láthatjuk a kettészakadt nemzet bűnös életmódjának következményeit. Jeroboám a saját isteneit követte, ezért is érdekes, hogy a fiának viszont az Abijah nevet adta, ami azt jelenti, hogy „Jehova az én Atyám." A zsidók mindig is körültekintőek voltak a nevek választásánál. Olyan nevet adtak az újszülöttnek, aminek nagy jelentősége van. Sámuelt például az édesanyja kérte az Úrtól. Mózes neve azt jelentette, hogy a vízből kihúzott. Ismerték az örökségüket! A név, amit Jeroboám adott a fiának azt jelentette, hogy nem hagyta abba teljesen az Úr szolgálatát. Elég komoly egybeesés, hogy Roboám és Jeroboám fiának ugyanaz az volt a neve! Egy nap tragédia sújtotta a családot: Abijah megbetegedett. Jetoboám megkéri a feleségét, hogy öltsön álruhát, hogy úgy nézzen ki, mintha a nép közül való lenne, és keresse fel az idős prófétát Ahiját, hogy gyógyítsa meg a fiukat. Ahija hiába volt próféta, mégis abban a betegségben szenvedett, ami sok más embert is sújtott: vak volt. Isten azonban szólt hozzá, és elmondta neki Jeroboám és feleségnek tervét. A prófétának így meglett volna a lehetősége, hogy dicsőíthesse a királyt, és biztosítsa őt támogatásáról, de inkább Isten üzenetét közvetítette. Jeroboám elhagyta az Urat, nem szolgálta Őt, és ennek meglettek a következményei. Az üzenet világos volt: uralkodása meg fog szűnni. Más isteneket és öntött szobrokat követ, ezért bűnének következménye komolyan sújtja családját: gyermeke meg fog halni, Izrael pedig szétszóratik. Kemény szavak, súlyos figyelmeztetés az Úrtól!

Jeroboám 22 évig uralkodott, majd a fia, Nádáb követte a trónon. Roboám, Júda királya 17 évig uralkodott. Hasonló helyzet alakult ki ott is: bűnt követtek el, magaslatokat építettek, és azokon, illetve ligetekben az odahelyezett szobrokat dicsőítették. A nép az Asera nevű istennőnek mutatott be termékenységi szertartásokat, valamint éltek a vidéken szodomiták is, akik gyakorlatilag templomban szolgáló férfi prostituáltak voltak. Milyen hihetetlenül romlott helyzet! Sisák, egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az összes kincset a király házából. Micsoda lesújtó esemény! Dávid és Salamon munkája, Izráel dicsősége odaveszett. Jeroboám es Roboám nem csak így fizettek meg a bűneikért, hanem a háborúval is, ami közöttük volt, uralkodásuk minden napján. A hitehagyásnak és a hamis imádatnak ezen tragikus következményei milyen fontos tanulságként szolgálnak számunkra!

Leo Ranzolin
A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 46

Ez a történet olyan, mintha a kivonulás fordítottját olvasnánk. Jákób és családja összecsomagolja mindenét, és elindul az Egyiptomba vezető hosszú útra, amelyen – előttük nem sokkal – Ábrahám és József is vándoroltak. Ám mielőtt a pátriárka átlépi Egyiptom határát, még egyszer megáll Beérsebában, Kánaán legdélebbi városában, hogy újra megbizonyosodjon Isten vezetéséről. Az Úr védelméről biztosítja őt azon az úton, amely az ígéret földjéről egy ideiglenes száműzetésbe vezeti el Egyiptomba, ugyanakkor azonban azt is teljesen világossá teszi előtte, hogy lesz visszatérés ebből a száműzetésből, és Egyiptom csak egy eszköz Izrael létének megőrzésére és egy termékeny föld, ahol nemzetté növekedhetnek.

Te része vagy az advent mozgalomnak? Innen amoda költözöl, egyik helyről a másikra, időnként más országokba és városokba, és néha óceánokon túlra. Talán csak egy bőrönddel, vagy az ingóságaidat tartalmazó teljes konténerrel utazol a Föld bolygó misszió területeire, azzal a tudattal, hogy csak vándorok vagyunk, és lesz egy másik exodus (kivonulás). De bárhol vagy is, egy dolog biztos - a kivonulás be fog következni, amikor Krisztus mindnyájunkat felhőszekéren visz majd az Ígéret Földjére. Addig is tegyünk bizonyságot minden "egyiptominak", akik közé elküldött bennünket Isten, és legyünk készen a végső kivonulásra!

Martin Klingbeil

Southern Adventist University

Mai szakasz: 1 Királyok 13

Itt újra láthatjuk a bálványimádás borzasztó következményeit, nemcsak a király, hanem a nép esetében is. Jeroboám templomot épített Bételben, és papi tisztséget gyakorolt. Indítékai gyanúsak és ravaszak voltak. Hatni akart a népre, ugyanakkor a tiszteletüket és támogatásukat is meg akarta szerezni. Az Úr nem engedhette, hogy ez a hitehagyás és törvénytelenség folytatódjon, ezért elküldte prófétáját Jeroboámhoz, aki bátran kijelentette a királynak, hogy az oltára széthasad, és hamuvá lesz. És így is történt. Érthetetlen, hogy az Isten által ihletett prófétának ez a tette nem győzte meg Jeroboámot, aki megpróbálta korlátozni a prófétát azzal, hogy kinyújtotta feléje a kezét, rámutatott, és megparancsolta, hogy tartóztassák le. Ez nem volt helyes tett Isten irányában. Keze elszáradt és nem tudta magához visszahúzni. Ostoba tettétől megrémülve, a prófétának könyörög, hogy gyógyítsa meg a kezét. Nem szomorú az, hogy az emberek hibákat követnek el, szenvednek a következményeitől, aztán Istenhez imádkoznak segítségért?

Csodák-csodájára a király keze teljesen meggyógyul, és erre azt gondolnánk, hogy megalázza magát, és megtér Istenhez. Azonban szíve megkeményedett, és folytatta gonosz útját. Azért, hogy lelkiismeretét megnyugtassa, és a nép előtt azt a látszatot keltse, hogy milyen hálás a prófétának, meghívja őt otthonába, hogy ajándékot adjon neki. Ez jó színben tüntetné fel őt a nép előtt. A próféta azonban visszautasítja a meghívást, mert az Úr meghagyta neki, hogy ne fogadjon el meghívást, így az ő válasza határozott és végleges volt.

Egy másik próféta is színre lép. Egy öreg próféta, aki valójában nem is az volt, hanem egy hamis próféta, a Sátán hírnöke. Ha az ellenség nem találja meg az utat, hogy az emberek életét ellenőrzése alatt tartsa, egyéb technikákkal is rendelkezik, hogy gonosz tervét megvalósítsa. Az öreg próféta hazudik, és házába hívja a Júdából való prófétát. Azt mondja, hogy "én is próféta vagyok, és az Úr azt mondta nekem, hogy hívjalak be a házamba." Ez egy ellentmondásos helyzet, hogy csak ennyit mondjunk róla. Hogyan adhat az Úr két ellentmondásos parancsot? Láthatjuk, hogy Sátán kezdetektől fogva a hazugság mestere. Nagy csaló, és tevékenységét nagy sikerrel folytatta korszakokon át. Arra is képes, hogy magát világosság angyalává változtassa (lásd 2Kor 11:14-15). Ez a történet nagy jelentőséggel bír minden ember számára. Amikor üzenetet kapunk Istentől, nem fordulhatunk meg. Az Isten világos útmutatása iránti engedetlenségéért a júdabeli próféta az életével fizetett. A hazafelé vezető úton egy oroszlán megölte. Tudjuk azt, hogy Dánielt, aki hűséges volt Istenhez, nem ették meg az oroszlánok. A történet tragédiája az, hogy Jeroboám folytatta gonosz útját, és nem tért meg. A hitehagyás, amit bevezetett, uralma és később az egész nemzet bukásához vezetett.

Leo Ranzolin
A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

1 Mózes 45

A Bibliának talán ez a fejezete az, amin leginkább átragyog a kegyelem! A megbocsátás megbékélést hoz, és életre szóló sebek kezdenek gyógyulni. József nem bírja tovább az érzelmi nyomást, amit a testvéreivel való találkozás okoz lelkében, ezért végül feltárja előttük kilétét: ő az, akit úgy láttak utoljára, mint aki testvérei irgalmáért esdekel, miközben vándor kereskedők egyiptomi rabságba vonszolják. Ám miközben a hosszú évek és édesapjuk kiengesztelhetetlen gyásza mély lelkiismeret-furdalást és bűntudatot vésett a testvérek lelkébe, az idő múlása Józsefet a kísértéseken és megaláztatásokon keresztül gondviselésszerűen hatalmi pozícióba röpítette, amely nemcsak élelmet biztosít Egyiptom éhező lakóinak, hanem életet is az ígéret örököseinek Kánaán földjén. Amint a testvérek hitetlensége először megdöbbenésbe majd félelembe fordul, lassan rádöbbennek arra, hogy Isten kegyelmesen felülírta gonosz tervüket; így a bűntudat végül találkozik a megbocsátással, és egy ölelésben ér célba, amelynek híre végigvisszhangzik a királyi palotán, eljut egészen a fáraó füléig, mintegy bizonyságként az isteni gondoskodás és kegyelem hatalmáról. Ezt a katarzist – úgy érezzük –, már nem lehet fokozni, de mégis tovább fokozódik! Ahogy visszasietnek Kánaánba lelkükben és testükben azzal az erővel, amit azáltal kaptak, hogy letehették vállaikról bűneik terhét, egy idős ember, aki lassan elsorvad a József miatti gyászában és a többi fia miatti aggodalmában, szinte újjászületik, és új életkedvet kap. Talán lehetnek életedben ma is olyan pillanatok, amikor valamilyen régi bánat új életbe fordul át megbocsátás és megbékélés által. 

Martin Klingbeil

Professor of Biblical Studies and Archaeology

Southern Adventist University 

Mai szakasz: 1 Királyok 12

Egy új király került a trónra. Roboám Sikemet választotta koronázási helynek. Ez az ország középső részén volt található, és azért választotta e helyet, mert biztos akart lenni abban, hogy elnyerte az északi törzsek támogatását. Úgy látszik, az emberek belefáradtak, hogy adózniuk kell az összes építkezés befejezéséhez. Azért jöttek Roboámhoz, hogy könnyítést kérjenek, és biztosítsák őt támogatásukról. Tapasztalt emberek voltak, akik tényleg tudtak volna segíteni az új királynak. Ő azonban elutasította tanácsukat, és azoknak a fiatal férfiaknak a javaslatára hallgatott, akik együtt nőttek fel vele. Bizonyított tény, hogy a fiatalok tudnak jó tanácsot adni, de ezek a fiatalok nagyon kemények voltak az ítélkezésben és a tanácsadásban. Salamon és Roboám is elkövette a saját hibáit. Istennél van az irányítás, de időnként lehetővé tesz olyan eseményeket, hogy az emberek elszenvedhessék saját hibáiknak, és az uralkodók rossz döntéseinek következményeit. Ez az intézkedés nem Isten akarata volt. Roboám 3 nappal később kihirdette az ítéletet. Megnövelte az adókat, és még nehezebbé tette a dolgokat, mint azelőtt. Ebből láthatjuk, hogy ez lázadáshoz és felkeléshez vezetett. Efraim Júda ellen fordult, és annyira felháborodtak a megemelt adók miatt, hogy megölték Adorámot, akit Salamon az adók behajtásával bízott meg. 

Jeroboám még korábban, Salamon elől menekült el Egyiptomba. Amikor Izrael meghallották, hogy hazatért, elhatározták, hogy Izrael királyává teszik, mely magába foglalja a 10 északi törzset. Júda harcra készült, hogy hadakozzék Izraellel. Isten szava azonban világos volt: nem harcolhattok testvéreitek ellen! Azt a parancsot kapták, hogy térjenek haza otthonaikba. Láthattuk, mi történt az Egyesült Államokban és a világ más országaiban, amikor polgárháború tört ki. A testvérharc örökre megmaradó hegeket hagy! Izrael fiai nem azért jöttek ki Egyiptomból, hogy aztán Kánaánban megöljék egymást! A szakadás másik szomorú vonatkozása, hogy Jeroboám nem akarta, hogy az emberek újra együtt imádják Istent Jeruzsálemben. Ennek a helyzetnek az ellensúlyozására aranyborjúkat készített. Izrael fiai visszatértek őseik bűneihez, amelyeket azok a pusztában követtek el, és elfeledkeztek az Úr igaz tiszteletéről. Az ember azt hinné, hogy megtanulták a leckét a múltból. Isten szemtől szemben beszélt velük, ők mégis elutasították Őt! Ez az esemény katasztrofális következményekkel járt az Isten népére nézve. Ez egy jó példa arra, hogy sátán munkája hogyan szakítja szét, választja el, és töri meg azokat, akik az Urat szeretnék követni.

Leo Ranzolin
A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

Fordította: Baksa Viktória

1 Mózes 44

Végre elérkeztünk a tetőponthoz! A testvérek meglehetősen ostobának tűnhetnek. Azok után, hogy József egyszer már visszacsempészte a pénzüket, azt gondolnánk, hogy leellenőrzik a zsákjaikat indulás előtt. Nyilvánvaló azonban, hogy a lakoma, vendéglátás háttérbe szorította félelmeiket, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben.

Így hát vidáman indultak útjukra, amikor is megjelent az őrség, azt állítva, hogy valaki ellopta József ezüst serlegét. A fivérek ismét nem viselkednek túl éles eszűen, amikor gondolkodás nélkül rávágják: ha valakiről kiderül, hogy ellopta a serleget, meg kell halnia, a többiek pedig életük végéig József szolgái lesznek. Az őrség azonban egyértelműen kijelenti, nem lesz halálos ítélet, csak arra vár szolgaság, akinél megtalálják az edényt. A kupa természetesen Benjámin zsákjából kerül elő. A legkedvesebb fiú ismét veszélyben! Vajon ez alkalommal hogyan viselkednek a testvérek?

Júda tudja, mit kell tennie. Ismét vezetőként és szószólóként viselkedik. Újra elmondja a fivérek történetét – tizenegy él, egy halott -, majd azt is, hogyan vállalt kezességet Benjáminért az apjuknál. Júda nem tudná elviselni, hogy lássa, mit tesz az apjával az, ha Benjámin nélkül tér haza, és esedezik József előtt, hogy hadd legyen ő szolgává Benjámin váltságára.

Ez nem ugyanaz a Júda, akit 1Móz37-38-ban láttunk. Az a Júda eladta a legkedvesebb fiúgyermeket, hogy így szerezzen előnyöket saját maga számára. Az a Júda önző volt, hataloméhes és kapzsi. De MOST Júda megpróbálja saját magát fogságra adni, hogy megmentse a szeretett fiút. Többé nem önző és hataloméhes. Feláldozná magát – lemondva a Jákob örököseként őt illető javakról – hogy megmentse Benjámint. József látja, hogy bátyjai már nem azok a veszélyes férfiak, akiknek ő évekkel ezelőtt ismerte őket, és felfedi magát előttük. Beismerték bűnüket, és valahogy megváltoztak.

Nincs hely, hogy mélyebben foglalkozzunk a fivérek ijedelmével, és József békülékeny lelkével, talán csak annyira, hogy elmondjam: hiszem, József azért tudott ennyire irgalmas lenni, mert bízott abban, hogy Isten lesz, aki igazságot szolgáltat, ahogyan már korábban is tette.

Amivel zárni szeretném, az a következő:

Júda gyökeres erkölcsi változáson ment keresztül, a legkedvesebb fiú iránti gyűlölettől és ártani akarástól egészen addig jutva, hogy saját magát áldozná fel, hogy megmentse a szeretettet. Néhány zsidó írás-magyarázó úgy értelmezi 1Mózes 38:26b versét – „Többé azonban nem hált vele Júda” -, hogy a Támárral történtek Júda számára sorsfordítónak bizonyultak. Ez kézenfekvőnek is tűnik, elnézve azt a Júdát, akiről 1Mózes 38 után olvasunk, egy teljesen megváltozott embert látunk.

Júda példája reményt ad nekünk, hogy nem kell a bűnös, önző, romboló életmód foglyainak lennünk. Ha Isten meg tudta változtatni Júdát, ugyanilyen mélyreható változásokat tud véghezvinni benned és bennem. Ez az erkölcsi átalakulás, beleértve az újonnan felfedezett hajlandóságot az önfeláldozásra, Júdát végül József mellé, a hősök sorába emeli; és ettől a Júdától – nem a tökéletes Józseftől – származik majd Krisztus. Jó hír, hogy Isten a rossz természetű Júdákat is családjába fogadja, de nem hagyja őket rossz természetükben. Isten kegyelme a legelvetemültebb bűnösöket is képes önfeláldozó szentekké formálni.

Stephen Bauer

Professor of Theology and Ethics

Southern Adventist University

Collegedale, Tennessee, USA

Mai szakasz: 1 Királyok 11

Micsoda ellentét, és paradox helyzet bontakozik ki a 10. és a 11. fejezet között! A dicsőség és bizonyságtevés időszaka után hitehagyással és bálványimádással találjuk szemben magunkat.  Nehéz megérteni, hogy egy ilyen bölcs ember, mint Salamon, aki beszélt Istennel, és minden szellemi és fizikai ajándékát Tőle kapta, hogyan fordulhatott el az Ő törvényeitől. A történtek kulcsa ebben rejlik: „sok idegen asszonyt szeretett”. Az előző fejezetben egy uralkodónő előtt tesz bizonyságot, és az azt követőben pedig őt vezetik félre asszonyok. Tudvalevő, hogy egy nő el tudja fordítani egy férfi szívét Isten követésétől, és ugyanígy egy férfi is kárhozatba vezethet egy nőt. Ezek pedig pogány nők voltak, akik Salamon szívét elfordították Istenről, és hamis istenekhez vezették őt. 700 felesége és 300 ágyasa volt. Tisztában volt Isten parancsával, ami tiltotta, az idegen népekkel való házasodást. Ez annyira kifinomult volt, hogy észre sem vette, hogy megváltoztatták a szívét.

Annyi fiatalt láthattunk, akik figyelmen kívül hagyva szüleik és lelkészeik tanácsát olyan emberekkel mennek bele kapcsolatokba, akik nem szeretik az Urat. Az ilyen kapcsolatok nagy része katasztrofális. Mint ahogy az volt Salamon számára is, aki megépítette Isten templomát, és most Astóretet, a szerelem istennőjét, és Milkómot, az ammóniak főistenét követi. Isten, aki annyira büszke volt Salamonra, és akkora bölcsességet ajándékozott neki, csalódott benne. Egyedül Dávid miatt nem vette el a királyságot Salamontól, miatta uralkodhatott 40 évig.

Láthatjuk Salamon Istentől, és az Ő törvényétől való elszakadásának következményeit. Bajok következnek az országra, és maga az Úr forgatja azt fel. Az edómi Hadad herceg, aki Dávid napjaiban Egyiptomba menekült, amikor értesül Dávid haláláról, tüske lesz Salamon oldalában. A másik, aki bajt hoz rá, Rezón. Aki elutasítja Isten kegyelmét, annak szembe kell néznie a következményekkel, és amikor Isten elveszi az Ő védelmét, akkor sátán teret kap, hogy betörjön. Jeroboám is problémát jelentett Salamonnak. Salamon megbízott benne, mert értékes és tehetséges ember volt, de ő szembeszállt Salamonnal. Egy nap Jeroboám, ahogy elhagyta Jeruzsálemet, találkozott Ahijjá prófétával az úton. Jeroboám egy új köntöst viselt, amit Ahijjá elvett tőle és 12 részre szakította, ezzel szimbolizálva Izrael 12 törzsét. 10 törzset kapott Jeroboám és 2 lett Salamon fiáé Roboámé. Itt láthatjuk a bűn és hitehagyás eredményét. Amikor Salamon meghalt, a királysága szétszakadt, ahogy azt a próféta megmondta. Salamon utolsó napjai, amikor elhagyta az Urat és az Ő parancsolatait, egy megosztott királyság kialakulásához vezettek.

Leo Ranzolin

A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

Fordította: Kóczián Ágnes

1 Mózes 43

A család drámája folytatódik. Jákób nem szeretné, hogy Benjámin Egyiptomba menjen. Ezen kívül a testvérekben végbemenő változásra is látunk bizonyítékot. Egyetértenek Jákóbbal, és most úgy tűnik, Benjámin esetében támogatják a kiváltságos fiú szerepét. Talán csak a bűntudatát enyhítendő, Rúben felajánlja, hogy felelősséget vállal Benjámin biztonságáért, amennyiben azt mondja Jákóbnak, hogy az ő két fiát ölje meg, ha nem hozza vissza Benjámint épségben (1Móz 42:37). Valószínűleg Rúben is még mindig apja kegyeinek visszaszerzésén munkálkodott.

A túlélésért folytatott küzdelem azonban végül megköti Jákób kezét. Miután Jákób megfeddi a fiúkat, amiért elárulták, hogy van még egy öccsük otthon, Júda közbelép. Az ellenség Júda lassan átváltozik a társ-hős Júdává. Magát teszi meg Jákóbnál biztosítékként Benjámin biztonságáért. Ez már nem ugyanaz a Júda, akit 1Móz 37-ben láttunk, hisz’ a történetnek abban a szakaszában még a családbeli hatalom elnyerésére szőtt terveket.

A dráma tovább fokozódik, amikor Benjámin testvéreivel együtt Egyiptomba érkezik. József most testvérei Benjámin iránti féltékenységét teszi próbára azzal, hogy neki több ajándékot, nagyobb ételadagot stb. ad. Nem tapasztalja jelét a féltékenységnek. Testvérei együtt vígadnak Józseffel, nem ismervén fel, hogy ki ő.

Stephen Bauer

Southern Adventist University

Collegedale, Tennessee, USA