Mai szakasz: 2 Királyok 19

Az Istennel eltöltött megelőző évek segítettek  Ezékiásnak megérteni, hogy még mindig szüksége van Istenre a rá váró kihívásokkal szemben. „megszaggatta ruháit, zsákruhát öltött és bement az Úr templomába.”(2Kir 19:1). Imádsága hosszú és küzdelmes volt, és meghallgatásra talált az Úrnál!

Időnként elveszítjük a reményt, ha Istentől távol vagyunk, különösen, ha épp az ellenkező irányba sietünk. Ám Isten soha nem hagy el bennünket, arra várva, hogy visszaforduljunk hozzá.

Ezékiás gondja könnyen megoldódott.”Még azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az asszírok táborában száznyolcvanötezret (2Kir 19:35). Istennek semmi sem túl nehéz. Az Ezékiás által felajánlott ezüst és arany nem tudta megállítani az Asszír sereget, de Isten egyetlen éjszaka alatt elintézte azt.

Isten nem kényszerít minket az Ő követésére, és tudatos döntést kell hoznunk, hogy oltalma alatt lehessünk. Ha Őt választjuk, megértjük, hogy az Ő útja végtelenül jobb a mieinknél.

Daniel Jiao
Chinese Union Mission
Hong Kong

Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 23

Az igazságosság Isten  jellemének fontos eleme. Mivel Ő igazságos, arra hívja népét, hogy ők is legyenek igazságosak mindenkivel szemben. A kilencedik parancsolat kiterjesztésében – ne tégy hamis tanúbizonyságot – Izraelt arra figyelmezteti, hogy ez a rendelkezés nem korlátozódik csupán a bírósági esetekre. Mindennapi megnyilvánulásaink legyenek mentesek a hamis tanúbizonyságtól, a pletykától és rágalmak terjesztésétől. Nem kell a tömegeket követnünk, és engednünk a társadalmi nyomásnak, hanem meg kell hoznunk a magunk bölcs ítéletét, és ki kell állnunk az igazságosság mellett!

A fejezet második felében különleges hangsúly kerül arra, hogy mit fog tenni Isten, ha Izrael engedelmeskedik mindannak, amit Ő mond. Az ő részük a szövetségben az, hogy maradjanak hűek. Elküldi az Ő Angyalát, Krisztust, hogy előttük menjen (lásd: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 190, 269, 326 oldal). Az Ótestamentum egyik fő témája Kánaán bevétele. Miként is értelmezzük azt, hogy az Úr parancsa szerint az izraelitáknak részt kellett venniük Kánaán bevételében, mégis Isten az, aki ellenségeiket kiűzi előlük? A Sínai-hegyi törvény Istennek azzal az ígéretével zárul, hogy Ő közbelép harcaikban. Biztosítja Izraelt arról, hogy félelmet küld előttük, és megfutamítja, illetve megsemmisíti ellenségeiket. A szabadulásról szóló ígéretben Izrael parancsot kap arra, hogy bízzon Istenben, és mindabban, amit Ő fog tenni. Mindennapi életünkben gyakran mi magunk akarjuk véghezvinni azt, amit Isten szándékozik tenni értünk. Vajon készek vagyunk arra, hogy bízzunk benne; higgyük, hogy előttünk megy, és így tanúi lehessünk hatalmas tetteinek?

Michael Hasel

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 18

Ezékiás az istenközpontú élet világos példája. Bár apja bálványokat imádott, Ezékiás elhatározta,  hogy a magaslatok lerombolásával elfordítja népét gonosz útjaiktól. Miért nem hatott Aház rossz befolyása Ezékiásra? Talán leginkább azért, mert voltak körülötte más emberek, akik nagyobb hatással voltak rá. Leginkább az édesanyja lehetett az, ”Abija, Zekarjá leánya”(2Kir 18:2 – új prot. ford.).

Fontos dolgot tanulhatunk meg ebből. A hátterünk és tapasztalataink nagy hatással lehetnek életünkre, de ez soha nem lehet mentségünk a bűnre. Megszentelt életet élhetünk bűnnel teli környezetünk ellenére, és bálványimádók között is követhetjük Istent.

Másrészt soha nem gyűjthetünk jutalompontokat bármely jócselekedetünkkel. Bár Ezékiás bízott az Úrban és „őutána nem volt hozzá hasonló Júda összes királya között, sem azok között, akik őelőtte voltak”(2Kir 18:5)”, ő is elkövette azokat a hibákat, amelyeket elődei. Amikor Ezékiás uralkodásának tizennegyedik évében Asszíria királya megtámadta Júda városait, ő abban bízott, hogy ezüst és arany fizetésével megoldja a problémát, de teljes kudarcot vallott.

Amikor elfordítjuk tekintetünket Istenről és a magunk elgondolása után akarunk menni, szégyent hozunk saját fejünkre.

Daniel Jiao
Chinese Union Mission
Hong Kong

Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 22

Az első 15 versben folytatódnak a személyes tulajdonnal kapcsolatos törvények. Ezek a törvények bővebben kifejtik a nyolcadik parancsolatot, amely így szól: „Ne lopj!" Isten azt akarta, hogy Izrael gyermekei különleges esetekkel ismerkedjenek meg azért, hogy teljesen megértsék a törvény mélységeit. Az ellopott ökröt, vagy juhot, amelyet már megöltek, négyszeresen, illetve ötszörösen kell megtéríteni. Ha még életben vannak, kettőt kell adni az eredeti tulajdonosnak. Általánosságban az ellopott javak kétszeres visszatérítésének az elvét találjuk ezekben a versekben (4, 7, 9). Az első és második parancsolat részletezése kifejezetten elítéli a varázslást, az idegen isteneknek való áldozást, az állatokkal való fajtalankodást, amelyek mind halállal büntetendőek. Ezeknek a  bűnöknek a súlyossága bizonyítja azt, hogy Izrael egy teokratikus rendszerben élt. Ebben az összefüggésben az idegen isteneknek való áldozás felségárulást jelentett, és egyenlőnek tekintették azzal, mintha valaki más néphez tartozónak vallotta volna magát.

Ez a fejezet különleges figyelmet szentel az idegenek, az özvegyek és az árvák védelmének. Isten biztosítani akarta népét arról, hogy a közöttük levőkről gondoskodnak majd. 2008-ban az izraeli Khirbet Qeiyafaban egy feliratot találtak, a legrégebbi héber írással, amit valaha feltártak. Egy tudós azt vallja, hogy ez egy rendelkezés, amely arról szól, miként gondoskodjanak az özvegyekről és az árvákról, míg mások úgy vélik, hogy királyság felállításával van kapcsolatban. Hogyha az első értelmezés igaz, akkor jó példa arra, hogy ezt vallották Izrael történelmének folyamán. Ha a második az igaz, ez egy fizikai bizonyíték a teokráciából az emberi király általi vezetésre való áttérésre. Ez felvet néhány fontos kérdést: a szükségben lévők megsegítését, és az állampolgársági hűséget. Azok, akik számára Isten a legfőbb tekintély, gondoskodni fognak a szegényekről és a kevésbé szerencsésekről.

Michael Hasel

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 17

 „Így tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az ő bálványaikat” (41. vers). Ez a fejezet az izraeliták életének rövid összefoglalója. Isten egyik alapvető elve az ember teremtésekor az volt, hogy biztosítja neki a szabad döntés jogát, de ezzel a kiváltsággal együtt jártak a kötelezettségek is. Isten utasítása világos volt: ha az izraeliták Őt imádják, akkor jól lesz dolguk, ám ha a pogányok bálványait tisztelik, akkor megtapasztalják lázadásuk következményeit – ami ez esetben a fogságot jelentette. Ez a fejezet fő mondanivalója.

Lehetetlen Istent imádni és bálványokat szolgálni egy időben, és Izrael történelme bizonyítja számunkra, hogy az emberi természet mindig kudarcot vall, ha behódol a gonosznak. Jézus ugyanezt az igazságot fogalmazta meg: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Mt 6:24). Nekünk talán nincsenek olyan bálványszobraink, mint amilyenek az izraelitáknak voltak, de bármi bálvánnyá lesz életünkben, ami elfoglalja Isten helyét.   

A mi életünkben milyen bálványok vannak? Készek vagyunk feladni azokat, és csakis Istennek szolgálni?

Daniel Jiao

Kínai Unió Misszió

Hong Kong

2 Mózes 21

A következő négy fejezetben található polgári törvények az erkölcsi törvény lelkiségén alapultak, de olyan speciális társadalmi szokásokkal foglalkoztak, amelyek az akkori kor és kultúra szerves részei voltak. Fontos megérteni, hogy Izrael épphogy csak elhagyta Egyiptomot; Isten elhelyezte őket onnan, ahol voltak, és azt várta tőlük, hogy megváltozzanak, és egyik napról a másikra az Ő elképzelései szerint valóvá váljanak. Sok esetben ezek a törvények összehasonlíthatóak az ősi Közel-Kelet törvényeivel, és sokkal humánusabbnak bizonyulnak azoknál.

Az 1902-ben felfedezett régészeti lelet, egy kőtábla, amely több mint 300 törvényt tartalmaz, s amelyek Hammurapi uralkodása idején kormányozták Babilóniát, mutat némi hasonlóságot ezzel a bibliai fejezettel. 2Móz 21:16 szerint – csakúgy, mint a Hammurapi törvénykönyvben –, a rabszolga-kereskedelem súlyos bűnnek számított, és halálbüntetést vont maga után. 2Móz 21:23-ban a kioltott emberéletért az elkövetőnek saját életével kellett fizetnie. A babilóniai törvény azt mondja, hogy a bűnös saját maga helyett feláldozhatja lánya életét. A mózesi törvény azonban nem enged meg ilyen igazságtalanságot. 2Móz 21:26 egy olyan példa, ahol a babilóniai törvény értelmében a rabszolga sérülései a gazdája számára jelentenek kárt, nem pedig magának a szolgának. A héber törvény azonban, egyedülálló módon, nem tekinti a szolgát gazdája feltétel nélküli tulajdonának. Általánosságban Mózes második könyvének törvényei az ember egyéni jogait, és az élet szentségét helyezik a középpontba. Bár sok törvény különbözik a Hammurapi-kódexben, mégis találhatunk arra utaló jeleket, hogy a két törvénygyűjtemény közös forrásból építkezik.

Isten a méltányosság és igazságosság gyakorlását kívánta népétől. Mi hogyan bánunk a körülöttünk élőkkel?

Michael Hasel

Régészeti tanszék

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 16

Hogyan oldjuk meg a problémákat? Saját eszközeinkkel, vagy mások segítségére támaszkodva, esetleg Isten segítségét kérve? Áház nyilvánvalóan nem kérte Isten segítségét, amikor szembekerült a szíriai király és Izrael inváziójával, hiszen az Ő támogatása Asszíria királyától érkezett. Mi volt az ár, amit meg kellett fizetnie? „És fogta Áház az Úr házában és a királyi palota kincstárában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékul Asszíria királyának” (8. vers – új prot. ford.). Az ezüst és arany nem az övé, hanem Istené volt, Áház pedig nem félt használni azokat. Vajon nem érzett félelmet az Isten iránt? 

Áház elidegenedését Istentől tovább szemlélteti az az eset, amikor oltárt épített, éppen olyat, amilyet Tiglat-Pileszer, az asszír király használt. Miért épített egy ilyen oltárt, ha már volt egy oltár az Isten templomában? Valószínűleg ugyanolyan győzelmet akart aratni, mint az asszír király, de egy hamis oltár építése biztosan nem hozott neki győzelmet.

Istentől való elidegenedésünk gyakran kis lépésekkel indul, és a sátán a megtévesztés mestere, aki rávesz minket arra, hogy távolodjunk el Istentől. Már egy-két kis lépés itt meg ott, végül teljes elidegenedéshez vezet Istentől. Az egyetlen módja, hogy szilárdan megállhassunk, ha Isten védelme alatt maradunk, és folyamatosan szoros kapcsolatot ápolunk Vele.

Daniel Jiao
Kínai Unió Misszió

Hong Kong

Fordította: Baksa Viktória

2 Mózes 20

Az emberiségnek a Sínai-hegyen adott Tízparancsolatot Isten saját maga mondta el, és saját kézzel írta le. Döntő és meghatározó pillanathoz érkezik itt a történelem.  Isten az erkölcsi törvény átadásával fejezi ki isteni természetét. Mindezt félelmetes mennydörgés, villámlás és trombitaszó közepette teszi, hogy minden jelenlévő számára egyértelmű legyen, hogy a hatalmas és élő Isten műve ez. Az Ő törvényének gyökere a szeretet, az Isten iránti szeretet, amely alapként szolgál az egymás iránti szeretethez is. A törvényadás éppen annyira tanúskodik Isten kegyelméről és irgalmáról, mint az egyiptomi szolgaságból való szabadítás, mivel Isten itt azt mutatja meg a megváltottainak, hogyan éljenek. A „szövetség tábláinak” (5Móz 9:9-11) a frigyláda fedele alá helyezése annak jele, hogy azok valóban a szövetség alapját képezik.

A szövetség kapcsolatot és lelki közösséget is magába foglal. Valódi kapcsolat és közösség nem jöhet létre két egyén között a kapcsolatot meghatározó normarendszer nélkül. Az első négy parancsolat az Istennel való kapcsolatunkat határozza meg, míg a következő hat az egymással való kapcsolatunkat. Az Istennel és az Ő – életünkben megjelenő – kegyelmével való kapcsolatunk határozza meg azt, mennyire vagyunk képesek másokkal harmóniában élni. A szombatot Isten a hetedik napként definiálja, amennyiben megpihenünk Nála, és újból megértjük és dicsőítjük Őt, mint teremtő Istent. A szombat a szövetség örök jelképévé válik Isten és az Ő népe között (2Móz 31:16-17). Aki az Isten által meghatározott módon, helyes lelkületben tartja meg a szombatot, azt fejezi ki, hogy ő, mint megmentett áll kapcsolatban Istennel.

Michael Hasel

Régészeti tanszék

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 15

A királyok felemelkednek, majd elbuknak, és úgy tűnik, Júda és Izrael között az volt a különbség, hogy királyaik miként viszonyultak Istenhez. E fejezet beszámolója szerint Júda két királya Azária és Jótám „kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt” (15:3, 34). Viszonylag hosszú ideig uralkodtak, nem úgy, mint a gyorsan egymás után következő izraeli királyok, akik közül Sallum uralma például egy hónapig tartott, majd kivégezték.

Vajon a júdabeli királyok mind jók voltak? Sajnos a magaslatokat nem rontották le ők sem, és „a nép még ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon” (4. vers). A magaslatokat – a templomi szolgálatokkal ellentétben – gyakran bálványimádásra használták, és ezért lett volna annyira fontos, hogy ezeket a helyeket lerombolják.

Vajon neked is vannak „magaslataid”? Mindnyájan szeretnénk követni Istent, de valahogy szívünk egy részét mindig megtartjuk magunknak, és nem engedjük a Szentléleknek, hogy teljesen megtisztítson bennünket. Ez lehet az az ék, aminek segítségével sátán megkísért bennünket, és mivel nincs meg Istentől a kellő védelmünk, ezért a gonosz prédájává válunk. 

Sátánt kizárólag úgy győzhetjük le, ha teljesen alárendeljük magunkat Istennek. Vizsgáljuk meg szívünket, és találjuk meg ezeket a magaslatokat! Kérjük meg Istent, hogy távolítsa el ezeket, és akkor végre megtapasztaljuk, milyen békességben lenni Istennel!

Daniel Jiao

Kínai Unió Misszió

Hong Kong

Izrael gyermekei Hóreb hegyéhez érkeztek, ahol felkészültek a Tízparancsolat fogadására. Sok elképzelés született a Hóreb helyének meghatározásával kapcsolatosan, és nem tudhatok biztosat. Teljes bizonyítás csak egy szöveg felfedezésével történhetne, amely pontosan közli, hogy ez a hely az, de ilyet sosem találtak. Bizonyára Isten elrejtette a konkrét hely ismeretét a későbbi nemzedékek elől, mert így akarta megakadályozni, hogy bálványimádó hellyé tegyék. Mózes második könyve kijelenti, hogy az izraeliták kijöttek a Sínai pusztába, amely a Sínai sivatag volt. Itt táboroztak le a Sínai hegy előtt. Friss tanulmányok ezen szövegekre és a Mózes második könyvében leírt vándorlásra hagyatkozva, azt teszik valószínűvé, hogy a Sínai hegy a Sínai félszigeten található, és nem Szaúd-Arábiában, ahogyan népszerű elméletek állítják. Isten itt jelenik meg Mózesnek, és megkéri, hogy emlékeztesse Izrael népét arra a három hónapra, amikor „sasszárnyon hordozta” és magához fogadta őket.   

Isten itt egy szövetséget kezdeményez népével. Isten az Ő szeretetében, kegyelmes tettével kijelöli, vagy kiválasztja Izraelt, éppúgy, ahogy a korábbi szövetségekben is tette a pátriárkákkal. Isten már megszabadította Izraelt Egyiptomból, és most a Sínainál kötött szövetség folytatása lesz szabadító tettének. Ennek a szövetségi viszonynak feltételei vannak: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld” (15. vers). Izrael eddig a pontig már megtapasztalta Isten különleges szabadítását. Vajon Izrael úgy dönt, hogy egyedül megy tovább, vagy úgy, hogy engedelmesek lesznek Istennek és követik Őt mindenhová, ahová vezeti őket? És hogy van ez ma velünk? Szánkkal szolgáljuk Őt, mint népe, aztán panaszkodunk és megpróbáljuk nélküle élni az életünket? Vagy úgy válaszolunk, mint Izrael: „Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott” (8. vers). Ez volt Isten vágya a Sínainál, és ez ma is, hogy legmélyebb, legbensőségesebb közössége legyen teremtett gyermekeivel.

Michael Hasel

Régészeti tanszék

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 14

Amásia „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr…”(3. vers). Mi volt az, amit helyesen tett? Kivégezte apja gyilkosait, de nem adta halálra a merénylők gyermekeit, mert ezt tiltotta a törvény, „Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!”(6.vers)

A múltban a királyokat, és a magas pozícióban lévőket gyakran fárasztották ellenségeik. Így, hogy a királyságuk fennállását megvédjék, mindent megtettek, hogy a lehetséges fenyegetésektől megszabaduljanak. Amásia, csak apja gyilkosait végeztette ki, emberi szemmel nézve veszélybe sodorta magát, mert leszármazottaik bosszújától kellett tartania.

És úgy tűnik, mintha ez is történne: „Összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákisba menekült. De utánaküldtek Lákisba, és ott megölték.” (19. vers – új prot. ford.).

Akkor mi volt az előnye, hogy követte Isten törvényét? Jobban megérthetjük, ha ugyanezt a történetet elolvassuk a Krónikák könyvéből: „Azon időtől fogva pedig, hogy Amásia az Úrtól elszakada, összeesküvést szőttek ellene” (2Krón 25:27)

Világos, hogy Isten megvédte őt, amíg nem fordult el Tőle. Isten törvényét követni mindig a helyes dolog.

Daniel Jiao

Kínai Unió Misszió

Hong Kong

Fordította: Kóczián Ágnes

2 Mózes 18

Az újratalálkozás édes tapasztalat, miután hosszú ideig távol voltál szeretteidtől. Mózes visszaküldte Cipporát és gyermekeiket apósához, hogy biztonságban legyenek a fáraóval való viszálykodások idején, és most Jetró visszahozta őket Isten hegyéhez, a Hórebhez. Jetró válasza – miután meghallgatta Mózestől Isten szabadításának történetét –, mutatja, hogy valóban igaz ember volt, miként meg is erősítette: „Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél” (11. vers). Miután végignézi Isten választott vezetőjének egy napját, mint Midián istenfélő papja, tanácsokat ad Mózesnek. Az emberek reggeltől estig Mózeshez özönlöttek panaszaikkal és problémáikkal, s tőle kérték, hogy oldja meg azokat. Miért ne osztaná meg a rá nehezedő terhet azáltal, hogy vezetőket jelöl ki ezer, száz, ötven és tíz ember fölé? Ezek az emberek nem csupán bírák voltak, hanem közösségeik vezetői úgy béke időben, mint háborúban. Pozíciójuk kiterjedt a polgári és katonai ügyekre egyaránt. Isten jóváhagyásával Mózes képes lesz arra, hogy sokkal hatékonyabban és energikusabban hordozza és szolgálja népét ebben a rendszerben.

Ez egy hatalmas tanulság az egyház és vezetői számára. Hatékony szervezetet nem lehet működtetni egy személy vezetésével. Ahogy az egyház növekszik, istenfélő embereket kell kinevezni, akik egymás terhét hordozzák, és hatékony döntéseket hoznak Isten szent vezetése alatt. A bátor szolgáló vezetők megosztják feladataikat másokkal, és összhangban dolgoznak azon, hogy megvalósítsák a végcélt: bemenni az Ígéret Földjére mindazokkal együtt, akik gondjukra és vezetésükre bízattak. 

Michael Hasel

Régészeti tanszék

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 13

Nagy célokat kell kitűznünk Isten és az Ő népe számára. Ezt várta volna el Isten Joástól, Izrael királyától is, de ő nem vette komolyan Elizeus szavait. Ahelyett, hogy sokszor ütött volna a földre, mindössze háromszor tette meg. Mit gondolhatott ekkor Joás?

Valószínűleg nem hitt eléggé Elizeus szavaiban. Apját legyőzte Szíria királya, ő pedig nem hitt benne, hogy az ő sorsa akár más is lehet. Gyakran nincs elég hitünk ahhoz, hogy túl tudjunk tekinteni azon a helyzeten, amiben vagyunk, különösen, ha sötétek a kilátások. Isten mindig azt szeretné tőlünk, hogy túllássunk a felhőkön, és cserébe hitünk jutalmát fogjuk megtapasztalni.

Feltehetőleg Joás sem tartotta a szíriaiak legyőzését legfontosabb feladatának. Az élet ugyanúgy ment tovább apja uralkodásának ideje óta, mit tudna ő tenni? Tudna egyáltalán valamilyen változást is hozni? Nem ugyanígy gondolkodunk mi is? Vonakodva változtatunk dolgokon, még akkor is, ha felismerjük, hogy a változásra nagyon is szükség lenne. A változás fájdalommal jár és bátorságot igényel, amit sokaknak semmi kedvük sincs átélni.

Komoly bátorítást jelent számunkra Ellen White gondolata, amely a célkitűzésekről szól: „Ne felejtsd el, hogy magasabb szintet nem érsz el annál, mint amit magad elé tűzöl. Ezért tűzd magasra a célt, és lépésről lépésre, még önmegtagadás, áldozat és keserves erőfeszítés árán is juss el a fejlődés létráján a legfelső fokra!” (Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 227. oldal).

Daniel Jiao

Kínai Misszió Unió

Hong Kong

Fordította Kóczián Károly

2 Mózes 17

Miután Isten a mannával gondoskodott az izraeliták napi eledeléről, egy másik hitpróbához érkezünk, ami nem más volt, mint a víz. Ebben a két fejezetben Isten az élet két legelemibb szükségletét - víz és manna - használja fel arra, hogy gyermekeit a Tőle való teljes függőségre tanítsa. A világ sok táján, ahol az alapszükségletek hiányoznak, Mózes válasza példaértékű: „Mit tegyek?” – kérdezi Istent. Egyiptomból való száműzetésének negyven éve alatt Mózes megtanulta, hogy feltétlen bizalommal legyen Istene iránt, Aki legelőről legelőre vezette őt nyájával együtt. Ebben az időszakban elfelejtette azt a sok bölcselkedést, amelyet magába szívott, miközben az egyiptomi luxus körülmények között nevelkedett. Az Úrnak feltett kérdése bizonyítja, hogy alkalmas Isten népének a vezetésére. Ahelyett, hogy saját képességeiben bízna, ezt kérdezi: „Mit cselekedjek?” Amikor Isten segítségét kérjük, Ő odaáll mellénk, és közbelép. Azzal, hogy Isten a sziklából vizet fakaszt Refidimben, bizonyítja mindenek felett valóságát Izrael vezetői előtt, hogy ők is bizonyságok lehessenek a nép előtt.

Az amélekitákkal, Ézsau leszármazottaival való háború olyan viszálykodást indított el, amely generációkon át tartott, egészen a Saul vezetése alatt megalakult monarchiáig (1Sám 15:2-3). Ez volt az első háború, amelyet Izrael egy másik nemzettel vívott, és ami az Istenben való bizalmuknak egy másik próbáját jelentette. Az amálekiták gerilla módszereket alkalmaztak, amikor hátulról támadták meg Izraelt, ahol a gyengék és az erőtlenek könnyen prédául estek. Józsué itt jelenik meg elsőkét, és a hadsereget vezeti az ellenség ellen, miközben Mózes a hegyen áll Isten botját magasra emelve. Azzal, hogy az ég felé emeli a kezeit, testhelyzetével újra az Istenre való teljes hagyatkozást jeleníti meg. Ám erre nem volt képes egyedül. Ebben rejlik még egy tanulság számunkra. Egyedül nem tudunk megállni az élet küzdelmeiben. Megbízható társakra van szükségünk, akik mellénk állnak, hogy támogassanak. Mózes buzgón imádkozott Izrael győzelméért, Áron és Húr pedig támogatták őt ebben. Adjon Isten olyan bizalmat nekünk, amelynek segítségével szembe tudunk nézni az élet minden küzdelmével!  

Michael Hasel

Régészeti tanszék

Southern Adventist University