2013. március 14., csütörtök

Mai szakasz: 2 Királyok 19


Az Istennel eltöltött megelőző évek segítettek  Ezékiásnak megérteni, hogy még mindig szüksége van Istenre a rá váró kihívásokkal szemben. „megszaggatta ruháit, zsákruhát öltött és bement az Úr templomába.”(2Kir 19:1). Imádsága hosszú és küzdelmes volt, és meghallgatásra talált az Úrnál!

Időnként elveszítjük a reményt, ha Istentől távol vagyunk, különösen, ha épp az ellenkező irányba sietünk. Ám Isten soha nem hagy el bennünket, arra várva, hogy visszaforduljunk hozzá.

Ezékiás gondja könnyen megoldódott.”Még azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az asszírok táborában száznyolcvanötezret (2Kir 19:35). Istennek semmi sem túl nehéz. Az Ezékiás által felajánlott ezüst és arany nem tudta megállítani az Asszír sereget, de Isten egyetlen éjszaka alatt elintézte azt.

Isten nem kényszerít minket az Ő követésére, és tudatos döntést kell hoznunk, hogy oltalma alatt lehessünk. Ha Őt választjuk, megértjük, hogy az Ő útja végtelenül jobb a mieinknél.

Daniel Jiao
Chinese Union Mission
Hong Kong
Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 23

Az igazságosság Isten  jellemének fontos eleme. Mivel Ő igazságos, arra hívja népét, hogy ők is legyenek igazságosak mindenkivel szemben. A kilencedik parancsolat kiterjesztésében – ne tégy hamis tanúbizonyságot – Izraelt arra figyelmezteti, hogy ez a rendelkezés nem korlátozódik csupán a bírósági esetekre. Mindennapi megnyilvánulásaink legyenek mentesek a hamis tanúbizonyságtól, a pletykától és rágalmak terjesztésétől. Nem kell a tömegeket követnünk, és engednünk a társadalmi nyomásnak, hanem meg kell hoznunk a magunk bölcs ítéletét, és ki kell állnunk az igazságosság mellett!

A fejezet második felében különleges hangsúly kerül arra, hogy mit fog tenni Isten, ha Izrael engedelmeskedik mindannak, amit Ő mond. Az ő részük a szövetségben az, hogy maradjanak hűek. Elküldi az Ő Angyalát, Krisztust, hogy előttük menjen (lásd: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 190, 269, 326 oldal). Az Ótestamentum egyik fő témája Kánaán bevétele. Miként is értelmezzük azt, hogy az Úr parancsa szerint az izraelitáknak részt kellett venniük Kánaán bevételében, mégis Isten az, aki ellenségeiket kiűzi előlük? A Sínai-hegyi törvény Istennek azzal az ígéretével zárul, hogy Ő közbelép harcaikban. Biztosítja Izraelt arról, hogy félelmet küld előttük, és megfutamítja, illetve megsemmisíti ellenségeiket. A szabadulásról szóló ígéretben Izrael parancsot kap arra, hogy bízzon Istenben, és mindabban, amit Ő fog tenni. Mindennapi életünkben gyakran mi magunk akarjuk véghezvinni azt, amit Isten szándékozik tenni értünk. Vajon készek vagyunk arra, hogy bízzunk benne; higgyük, hogy előttünk megy, és így tanúi lehessünk hatalmas tetteinek?

Michael Hasel
Southern Adventist University

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése