Ebben a
fejezetben elég egyszerű családfát találunk. Benjámin, Izrael legfiatalabb fia
az első izraeli királynak, Saulnak az ősatyja. A fiát, Jonatánt, a jövőbeli
királynak, Dávidnak a barátját is tisztelettel említi az Írás, hátrányos
helyzetű unokájával, Méfibósettel (Méribaállal) együtt. Saultól kezdve fiai és
unokái is bátor emberekként tűnnek fel, akik az íj használatában és a csatákban
jeleskedtek.
Családként azonban nekik is voltak hullámhegyeik és hullámvölgyeik az Istennel való kapcsolatukban. Saul élete utolsó mélypontján lett öngyilkos, mert elvesztett egy csatát, és a filiszteusok elfogták volna. Jonatán viszont dicsőséggel halt meg ugyanott, életének csúcspontján, miközben Dávidot, a barátját támogatta. Utódaik bátor férfiak voltak a leírás szerint.
Izrael nemzetként szintén ide-oda csapongott az Istennel való kapcsolatában. Volt, amikor közeledtek Istenhez, és áldás szállt rájuk, de volt, amikor a saját fejük után mentek, és eltávolodtak Istentől. A mélyponton újra elkezdtek közeledni Istenhez. Kétségtelenül legtöbbünk lelki útján vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, és ebben Izraelre hasonlítunk.
Mit tanulhatunk az íjász családtól és Izrael utazásának történetéből? Izraelhez hasonlóan mi is felépülhetünk, ha megbánjuk tetteinket, és a Szentlélek erejére bízzuk magunkat. Ha egyre erőteljesebben hagyatkozunk a Szentlélekre, akkor képesek leszünk Jézushoz is közelebb élni, és világosan felismerni, hogy eltávolodtunk Tőle, majd Istentől kapott határozottsággal helyrehozni a cselekedeteinket azzal, hogy gyorsan visszatérünk az Ő kegyelmébe.
Vajon mi is Jézus hatalmas íjászai leszünk, akik pontosan az ellenségre céloznak, és nyilai el is találják a célpontot?
Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Network7 MediaCenter
Fordította: Rajki Dávid
2 Mózes 37
Miután elkészültek a
sátor vázával és a külső borítással, a mesterek a belső berendezésen kezdtek
dolgozni. Mózes második könyve 37. fejezete elején leírja, hogy Becalél
elkészíti a szövetség ládáját. Itt leírást találunk a láda alakjáról,
méreteiről, a fedélről, és az egymással szemben elhelyezkedő kérubokról.
Becalél nagy felelősségtudattal készítette el a ládát, mert ez volt Isten
székhelye, és a berendezés legfontosabb darabja. A fedél mindkét oldalán
ötvösmunkával megmunkált aranyból formálja a kérubokat. Ez azt jelentette, hogy
színarany tömbök voltak, amelyekből a mester a lágy fém kalapáccsal való
megmunkálásával alakította ki a kérubokat.
Amikor a Biblia élő kérubokról beszél, a szentség őreiként tűnnek fel, képük
– mint a jelenlétéhez legközelebb álló teremtményeké – gyakran kapcsolódik
Isten trónjához (Ezékiel 28:14). Mózes első könyvében olvashatjuk, hogy a bűn
miatt kérubok őrizték Éden kertjének keleti bejáratát (1Móz 3:14). Most
őrizniük kell és el kell különíteniük a szentséget a szentségtelenségtől, a
szentet a méltatlantól. Jelenések 4:8-ban ismét láthatjuk a kérubokat, amint
Isten szentségét nyilvánítják ki, aki mennyei trónján ül, készülve a végső
ítéletre és királyságának helyreállítására. A kérubok jelenléte a Szent
Sátorban Isten trónját és ítélőszékét jelképezte, ahol megbocsátja majd a
bűnöket és helyreállítja királyságát a Földön.
2Móz 37 beszél még
más berendezési tárgyakról, de Becalél neve nem kapcsolódik ezek elkészítéséhez
közvetlenül úgy, mint a láda elkészítéséhez. Talán részt vett ebben a munkában
is, de más mesterek segítségére volt szüksége. Ezek a tárgyak a következők voltak:
az asztal, a lámpatartó és az illatáldozati oltár. Minden berendezési tárgy
fontos volt, és szimbolikus jelentéssel bírt Isten megváltási tervében.
Giselle Sarli Hasel
Southern Adventist University
fordította: Kóczián Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése