Mai szakasz: 2 Királyok 17

 „Így tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az ő bálványaikat” (41. vers). Ez a fejezet az izraeliták életének rövid összefoglalója. Isten egyik alapvető elve az ember teremtésekor az volt, hogy biztosítja neki a szabad döntés jogát, de ezzel a kiváltsággal együtt jártak a kötelezettségek is. Isten utasítása világos volt: ha az izraeliták Őt imádják, akkor jól lesz dolguk, ám ha a pogányok bálványait tisztelik, akkor megtapasztalják lázadásuk következményeit – ami ez esetben a fogságot jelentette. Ez a fejezet fő mondanivalója.

Lehetetlen Istent imádni és bálványokat szolgálni egy időben, és Izrael történelme bizonyítja számunkra, hogy az emberi természet mindig kudarcot vall, ha behódol a gonosznak. Jézus ugyanezt az igazságot fogalmazta meg: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Mt 6:24). Nekünk talán nincsenek olyan bálványszobraink, mint amilyenek az izraelitáknak voltak, de bármi bálvánnyá lesz életünkben, ami elfoglalja Isten helyét.   

A mi életünkben milyen bálványok vannak? Készek vagyunk feladni azokat, és csakis Istennek szolgálni?

Daniel Jiao

Kínai Unió Misszió

Hong Kong

2 Mózes 21

A következő négy fejezetben található polgári törvények az erkölcsi törvény lelkiségén alapultak, de olyan speciális társadalmi szokásokkal foglalkoztak, amelyek az akkori kor és kultúra szerves részei voltak. Fontos megérteni, hogy Izrael épphogy csak elhagyta Egyiptomot; Isten elhelyezte őket onnan, ahol voltak, és azt várta tőlük, hogy megváltozzanak, és egyik napról a másikra az Ő elképzelései szerint valóvá váljanak. Sok esetben ezek a törvények összehasonlíthatóak az ősi Közel-Kelet törvényeivel, és sokkal humánusabbnak bizonyulnak azoknál.

Az 1902-ben felfedezett régészeti lelet, egy kőtábla, amely több mint 300 törvényt tartalmaz, s amelyek Hammurapi uralkodása idején kormányozták Babilóniát, mutat némi hasonlóságot ezzel a bibliai fejezettel. 2Móz 21:16 szerint – csakúgy, mint a Hammurapi törvénykönyvben –, a rabszolga-kereskedelem súlyos bűnnek számított, és halálbüntetést vont maga után. 2Móz 21:23-ban a kioltott emberéletért az elkövetőnek saját életével kellett fizetnie. A babilóniai törvény azt mondja, hogy a bűnös saját maga helyett feláldozhatja lánya életét. A mózesi törvény azonban nem enged meg ilyen igazságtalanságot. 2Móz 21:26 egy olyan példa, ahol a babilóniai törvény értelmében a rabszolga sérülései a gazdája számára jelentenek kárt, nem pedig magának a szolgának. A héber törvény azonban, egyedülálló módon, nem tekinti a szolgát gazdája feltétel nélküli tulajdonának. Általánosságban Mózes második könyvének törvényei az ember egyéni jogait, és az élet szentségét helyezik a középpontba. Bár sok törvény különbözik a Hammurapi-kódexben, mégis találhatunk arra utaló jeleket, hogy a két törvénygyűjtemény közös forrásból építkezik.

Isten a méltányosság és igazságosság gyakorlását kívánta népétől. Mi hogyan bánunk a körülöttünk élőkkel?

Michael Hasel

Régészeti tanszék

Southern Adventist University