A nemzedékrend ezen szakasza Izrael keleti törzseire összpontosít. Első
pillantásra úgy tűnhet,hogy nagyjából egyformák. Szánjunk rá egy percet, hogy
megfigyeljük Gád és Manassé törzsének jellegzetességeit!
Gád törzsével a középpontban a 11-12. versek szerint
Jákob ezen utódai bíztak Istenben. Isten segítségét kérték unokatestvéreik, a
hagriak ellen, és győzedelmeskedtek, mert mindent Isten kezébe helyeztek. A
további részeket megfigyelve, a 23.-26. versekben Manasséról olvasunk. Őket is
vitéz és bátor emberekként jellemzi az írás.
Aztán változás történt. Valahogy útjuk során
ezek az emberek hűtlenek lettek Istenhez. Valahogy elveszítették lelki
útjukat. Az írás szerint szellemi
paráznaként viselkedtek. Úgy cselekedtek, mint az előttük ott élő, bálványimádó
kánaániták. Ez vezetett végül a fogságukhoz.
Jellemüket szemlélve számodra és számomra
egyértelmű és egyszerű a kérdés ma. Tanultunk-e valamit az elődeinktől?
Ragaszkodunk-e a világ dolgaihoz, amelyek a fogsághoz vezettek, vagy a Jézusért
való élet győzelme mellett tartunk ki, és hűségesek maradunk? Bátor férfiak és
nők maradunk, csakis egyedül a Menny Istenének foglyaiként?
Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Network7 MediaCenter
Fordította: Csala Beáta
2 Mózes 34
Izrael népe Istennel való szövetségi viszonyának megújítására
válaszként Mózesnek új kőtáblákat kellett készíteni, és Isten ugyanazokat a
törvényeket diktálta le szolgájának ott a hegyen. A kőtáblák újraírása – miután
Mózes széttörte őket az aranyborjú előtt – bizonyítja a törvény örök és
változatlan természetét, mint Isten népével kötött szövetségének alapját. A
szövetséget nem lehet megújítani a szövetségi viszony és a feltételek
alapjainak megértése nélkül. Isten önkijelentése Mózes 2. könyve 34. fejezetének
6-7. versében emlékeztet bennünket arra, hogy egy olyan URAT szolgálunk, aki irgalmas
és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja
szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Milyen
csodálatos ígéret ez ma számunkra, akik hasonló körülmények között szenvedünk,
mint az ősi Izrael!
Isten nemcsak engedelmességre hív a Vele való szövetségben,
hanem a pogány bálványok teljes megsemmisítésére, hogy azok ne váljanak
kísértéssé és csapdává Izrael számára. Ahogyan már láttuk az aranyborjú körüli
ünneplésnél, hasonló dolgok könnyen megtörténhetnek újra. A nép ismét
különleges útmutatásokat kap, hogy ne készítsenek öntött szobrokat, semmisítsék
meg az oltárokat, képmásokat, és vágják ki a ligeteket, ahol bálványokat
szoktak imádni. Ahogy később látni fogjuk a Szentírásban, Izrael nem mindig
követte ezeket az útmutatásokat, és volt olyan idő - például a hetedik
században, amikor Manassé, Júda királya bálványokat helyezett el a jeruzsálemi
templomban. Az Asera imádata nagyon elterjedt volt abban az időben, erről
tanúskodnak a régészeti adatok, amelyek szerint több száz agyag istennőt ástak
ki. Ezeknek a szobroknak a többségét nem Filiszteában, vagy Föníciában tárták
fel, hanem 96%-át Júdában és ennek majdnem felét magában Jeruzsálemben. Isten
tudta, hogy ezek a szobrok milyen kísértést jelentenek Izrael számára.
Hogy van ez a mi életünkben ma? Ha lenne még idő, mit mondanának
a régészek évezredek múlva rólunk, amikor kiássák a mi otthonainkat? Hogyan
értékelnék a nappalink és hálószobánk falára elhelyezett fekete TV képernyőt a
hozzá viszonyított berendezési tárgyakkal? Imádat eszközeiként értelmeznék
azokat? Mennyi időt töltünk Isten Igéjével naponta, összehasonlítva a
szórakozással? Isten szava, amelyet ebben a fejezetben megtalálunk, ma is igaz
velünk kapcsolatban is, hogy az Ő neve Féltőn-szerető (féltékeny)Isten, és Ő valóban
féltőm szerető Isten. Ő teljesen a mienk akar lenni.
Michael Hasel
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése