A Krónikák első könyve ezen részének, és
lelki családfánk zárásaként a figyelem a templomra, és a templom őreire
irányul. Ebben a kilenc fejezetben teljesen körbejárhatjuk a megváltás tervét
és emberi örökségünket.
A fejezet első verse szinte madártávlatból szemléli a képet azzal az utalással, hogy egész Izraelt származási jegyzékbe vették. Majd a fókusz gyorsan átkerül Jeruzsálemre és az emberekre, akik ott éltek. A városlakók, és a környező hegyek lakói közül sokan a templomban szolgáltak, és feladatuk kezdetben szorosan összetartotta őket.
A fejezet első verse szinte madártávlatból szemléli a képet azzal az utalással, hogy egész Izraelt származási jegyzékbe vették. Majd a fókusz gyorsan átkerül Jeruzsálemre és az emberekre, akik ott éltek. A városlakók, és a környező hegyek lakói közül sokan a templomban szolgáltak, és feladatuk kezdetben szorosan összetartotta őket.
Jeruzsálemben olyan embereket találhatunk, akiknek példát kellett másoknak mutatnia. A papok, a léviták, a kapuőrök mind itt éltek. Olyan feladataik voltak, amelyek arra emlékeztetnek minket, hogy elszámoltathatóak vagyunk Isten munkájában. Elkötelezettek voltak az iránt, hogy rendben és tisztán tartsák a templomi szolgálat helyét – mindent gondosan kezeltek: az anyagi javakat, a berendezéseket; valamint biztosították, hogy az istentiszteletre az áldozat és a zene minden pillanatban készen álljon.
Azok, akik a templomban dolgoztak, minden nap látták, hogyan játszódik le a megváltás terve igen valósághűen a szentély életében. Gondosan végezték szent munkájukat. Mi is ennyire vigyázunk a mindennapjainkban, hogy mások is észrevegyék, miként válaszolunk Isten megváltási tervére?
Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Network7 MediaCenter
Fordította: Rajki
Dávid
2 Mózes 38
Ebben a fejezetben a Biblia írója kiszélesíti a berendezési
tárgyak és az udvar külső szőnyegfalainak leírását. Az első berendezési tárgy,
amit az ember a szabad ég alatt meglát, az égőáldozati oltár, az udvar egyik
oldalán pedig a rézmedence. A kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és
sodrott lenfonálból készült szőnyegfal az egész udvart bekerítette. Az átlag
izraelita csak ezeket a külső berendezési tárgyakat láthatta, mivel csak a
papoknak volt megengedett a szentélybe és a Szente-szentjébe való belépés. Az
oltár az a hely, ahol a bűnös átérzi a bűn súlyát és árát. Ennek a berendezési
tárgynak különlegesnek kellett lenni, fényes réz borításával, de a szépség itt
nem a szemnek szólt, hanem a szívet érintette. Az állatok leölése, a véres
szertartások, az égő hús szaga mély érzéseket keltett. Az oltár szerepe az
volt, hogy fájdalmasan emlékeztessen a bűn romboló hatására, de egy olyan hely
is, ahol a bűnösök bocsánatot kaphattak a helyettesítő áldozat által.
Ahogy korábban is említettük Isten a szentélyt istentisztelet
céljára tervezte. Enne fényében, megtanulhatjuk, hogy hogyan viszonyuljunk az
istentisztelethez. Az ősi izraelita számára az istentisztelethez vezető első
lépésként ráhangolták lelküket arra, hogy azon elmélkedjenek, hogy mit okoztak bűneik,
és ez bűnbánatra vezette őket. Az igazi megtérés és átalakulás ma is
bűnbánattal kezdődik, és annak teljes felismerésével, hogy kik vagyunk mi Isten
előtt. Ez csodálatot és örömet szül - mély örömet, nem felületes érzelmeket.
Tapsolással, tánccal és mulatsággal való ünneplés ellentmondónak tűnik ilyen
helyzetben. A szív mély vizsgálata, ahogy Isten elé járulunk inkább
összeegyeztethető a szentély istentiszteleti modelljével. A Hetednapi
Adventista Egyház egyedi a szentély üzenetének megértésében, és ez
megkülönböztet bennünket abban is, ahogy az istentisztelethez viszonyulunk.
Giselle Sarli Hasel
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése