Mai szakasz: 2 Királyok 24

Ezékiás király uralkodásának utolsó 15 esztendejében történt, hogy a babilóniaiak látogatást tettek Jeruzsálemben. Ennek a látogatásnak sok évvel később súlyos következménye lett: Nabukodonozor megtámadta és megszállta a várost.

Amikor Ezékiás könyörgésére Isten megígérte, hogy 15 évvel meghosszabbítja az életét, a király azt kérdezte Ésaiástól, mi lesz a jele, hogy meggyógyítja őt az Úr, és hogy harmadnapra felmehet az Úr házába (lásd: 2Kir 20:8). Ezt válaszolta a próféta: „Ez legyen jeled az Úrtól, hogy Ő megcselekeszi ezt a dolgot, amelyről szólott néked: Előremenjen-é az árnyék tíz grádiccsal, vagy visszatérjen-é tíz grádiccsal? És felele Ezékiás: Könnyű az árnyéknak tíz grádiccsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az árnyék tíz grádiccsal. És könyörgött Ésaiás próféta az Úrhoz, és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján, azokon a grádicsokon, a melyeken már aláment volt, tíz grádiccsal" (2Kir 20:9-11). Ez a jelenség keltette fel a babilóniaiak érdeklődését, és hozta a látogatókat Jeruzsálembe. Ezékiás azonban ahelyett, hogy Isten nevét hirdette volna látogatóinak, kincseit és gazdagságát mutogatta körbe nekik (2Kir 20:13). Elvetette az irigység magvát; és Ésaiás kijelentette, hogy Ezékiás minden vagyonát el fogják hurcolni a babilóniaiak (2Kir 20:17).

Pontosan így történt minden: „És elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét, és összevagdalt minden arany edényt, amelyet Salamon, az Izráel királya csináltatott volt az Úr templomában, amint az Úr megmondotta volt." (2Kir 24:13)

Mit tanulhatunk mindebből? Elsősorban azt, hogy ha bármikor bármilyen sikerünk is van ebben az életben, ne feledjük, hogy Istené az érdem, és Neki adjunk dicsőséget. Amikor az emberek látják Isten dicsőségét, közelebb kerülnek Hozzá (Mt 5:16), és földi vágyaik alábbhagynak.

Azt is megtanulhatjuk, hogy ezen a világon semmi sem a miénk, még a pénzünk és úgynevezett személyes tulajdonaink sem. Ha helyesen viszonyulunk a tulajdon kérdéséhez, és úgy gondolkodunk javainkról, hogy azok mind Istenéi, akkor tudunk eléggé alázatosak lenni a ahhoz, hogy Őt szolgáljuk.

Daniel Jiao
Chinese Union Mission
Hong Kong

Fordította: Liebhardt László

2 Mózes 28

Áron és a fiai lettek a kiválasztottak, ők képviselték a későbbiek során a népet az Úr előtt. A papság ettől kezdve közbenjáróként szolgált a népért, amelyet Isten „papok királyságának” választott ki (2Móz 19:5-6). Mivel Isten maga a Szentség, csak a papság és Mózes közelíthették meg Őt a szentély udvarában. Az öltözékük tökéletesen „méltóságteljes” volt, nem azért, hogy felfuvalkodjanak, hanem hogy az is kihangsúlyozza és felemelje szolgálatukat a nép előtt. A papi öltözéknek harmonizálnia kellett a szentély gondosan kidolgozott, gyönyörű kárpitjával. Az öltözékük Isten az iránti vágyát is kifejezte, hogy népe minden tagjának belső énje legyen összhangban a szentély szellemiségével és Istennel, akit az képvisel.

A főpap mellvértje az „ítélkezés mellvértjeként” volt ismert, mert az hordozta az Úrimot és a Tummimot, amelyeken keresztül Isten kinyilatkoztatta az Ő akaratát. A mellvértbe tizenkét drágakő volt foglalva, rajtuk Izrael tizenkét törzsének nevei. Nagy jelentősége van annak, hogy Isten az Ő népét drágakőként tartja emlékezetében. Az Ő egyháza egy „ékszerekkel felékesített menyasszony” (Ésa 61:10) és Ő a kincsének tekinti őket. Tudtad, hogy egy értékes kincs, drágaság vagy Isten szemében? Isten örökké tartó szeretettel szeret téged. Ma arra vágyik, hogy meghívd Őt a szívedbe. Kész vagy behívni Őt?

Michael Hasel

Southern Adventist University