Ebben a fejezetben az Isten szíve szerint
való embernek, Dávidnak a vérvonalát követhetjük nyomon, ami egyedülállóan
vezethet el minket a Menny örökkévaló kegyelmének megértéséhez. Dávidról
tegnapi olvasmányunkban esik szó először, Isai hetedik fiaként. Másutt a
Szentírásban (ApCsel 13:22) Isten a
saját szíve és akarata szerinti férfinak nevezi Dávidot.
Lehet ez ugyanaz a személy, aki elcsábította
Betsabét, aki négy fiút szült neki a házasságtöréssel kezdődő kapcsolatban
(lásd: 5. vers)? Figyeljük meg Isten türelmét, ahogy Dávid vérvonala
kibontakozik! Salamont – Dávid és Betsabé törvénytelen fiát – megemlíti később az
Írás Krisztus családfájában (lásd: Mt 1:6).
Ennek a házasságtörő leszármazási vonalnak a
tanulmányozása csak egy következtetésre vezethet bennünket. Tekintsünk
Krisztusra, és lássuk meg, hogy bár úgy tűnhet, a körülményeink megronthatják a családfánkat, mégis Krisztus határozza meg az örökségünket Őbenne. Dávid a
saját szavaival írja le, milyennek kell a mi krisztusi hitvallásuknak lennie. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és
az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsolt 51:12)” Ez lesz a mi imánk is ma?
Christopher
Beason
Network7 MediaCenter
Network7 MediaCenter
Fordította: Csala Beáta
2 Mózes 32
A zsidók kijöttek Egyiptomból, ahol a természetet imádták sok
száz bálványistenen keresztül, egy komplex spiritualista vallás keretén belül.
Megszabadultak egy olyan világtól és világnézettől, amely teljesen átitatódott
Sátán csalásaival. Isten megszabadította őket, és gondoskodott minden
szükségletükről. Nekik is át kellett menniük azon az átnevelésen, amelyen Mózes
is átment 40 éves száműzetésének idején. Isten az Ő szolgáján keresztül
kinyilatkoztatta szövetségi tervét, és most, amikor Mózes a hegyen van, Isten saját
ujjával felírja a szövetség törvényét a kőtáblákra. De Mózes késik. És nincs
magyarázat a késésére - de nem is volt szükség magyarázatra. Mózes Istennel
volt, a népnek pedig alázatos engedelemmel a völgyben kellett volna maradnia,
várva visszatérését. Visszacsúsztak saját türelmetlenségükbe, nyugtalanságukba,
és követelték, hogy látható módon tapasztalják meg azt, amit véges elméjük nem
tud felfogni: „Készíts nekünk isteneket!"
Az aranyborjú bármilyen számú egyiptomi istenséget is
szimbolizálhatott volna. Az Ápisz bikát Memphisben Ptah néven, az élet
isteneként imádták. Hathor-t a tehén istennőt Tébában az anyaság, szépség, a
szerelem és az öröm isteneként imádták. 2Mózes 32-ben a „nép felkel
játszani", aminek világos szexuális felhangja van, és azonosítani lehet
Hathor imádatával. A Szentírásból nyilvánvaló, hogy Áron, a lelki vezetőjük,
engedett követelésüknek, és hogy tettüket igazolják, ünnepet hirdettek meg az
Úrnak. Ez a vegyes imádat oda vezetett, hogy Isten már nem tekintette magáénak
a zsidókat, amikor úgy utal rájuk, mint a „te
néped"-re. Ám amikor Isten elutasítja azt a népet, amely inkább az
aranyborjút választotta, mint Őt, Mózes közbelép, és kéri, hogy az ő nevét
törölje ki az élet könyvéből. Annyira szerette Mózes a népet, hogy felajánlotta
életét az életükért. De Istennél csak egyetlen helyettesítő halál elfogadható,
az Ő Fiának, Jézusnak élete. Megpróbáltad már, hogy a világi dolgokat
összekeverd az Isten imádatával? Itt láthatjuk az ilyen tettek következményeit.
Istennek azonban lesz egy népe, amely hűséges Hozzá, és csakis Hozzá, szakadjon
bár az ég (lásd: Előtted az élet.
Budapest, 1992, Advent Kiadó. 55. oldal)
Michael Hasel
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése