A királyok felemelkednek, majd elbuknak, és úgy tűnik, Júda és
Izrael között az volt a különbség, hogy királyaik miként viszonyultak Istenhez.
E fejezet beszámolója szerint Júda két királya Azária és Jótám „kedves dolgot cselekedék az Úr szemei
előtt” (15:3, 34). Viszonylag hosszú ideig uralkodtak, nem úgy, mint a
gyorsan egymás után következő izraeli királyok, akik közül Sallum uralma
például egy hónapig tartott, majd kivégezték.
Vajon a júdabeli királyok mind jók voltak? Sajnos a magaslatokat
nem rontották le ők sem, és „a nép még
ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon” (4. vers). A magaslatokat – a
templomi szolgálatokkal ellentétben – gyakran bálványimádásra használták, és
ezért lett volna annyira fontos, hogy ezeket a helyeket lerombolják.
Vajon neked is vannak „magaslataid”? Mindnyájan szeretnénk
követni Istent, de valahogy szívünk egy részét mindig megtartjuk magunknak, és
nem engedjük a Szentléleknek, hogy teljesen megtisztítson bennünket. Ez lehet
az az ék, aminek segítségével sátán megkísért bennünket, és mivel nincs meg Istentől
a kellő védelmünk, ezért a gonosz prédájává válunk.
Sátánt kizárólag úgy győzhetjük le, ha teljesen alárendeljük
magunkat Istennek. Vizsgáljuk meg szívünket, és találjuk meg ezeket a
magaslatokat! Kérjük meg Istent, hogy távolítsa el ezeket, és akkor végre
megtapasztaljuk, milyen békességben lenni Istennel!
Daniel Jiao
Kínai Unió Misszió
Hong Kong
Izrael
gyermekei Hóreb hegyéhez érkeztek, ahol felkészültek a Tízparancsolat
fogadására. Sok elképzelés született a Hóreb helyének meghatározásával
kapcsolatosan, és nem tudhatok biztosat. Teljes bizonyítás csak egy szöveg
felfedezésével történhetne, amely pontosan közli, hogy ez a hely az, de ilyet
sosem találtak. Bizonyára Isten elrejtette a konkrét hely ismeretét a későbbi
nemzedékek elől, mert így akarta megakadályozni, hogy bálványimádó hellyé
tegyék. Mózes második könyve kijelenti, hogy az izraeliták kijöttek a Sínai
pusztába, amely a Sínai sivatag volt. Itt táboroztak le a Sínai hegy előtt.
Friss tanulmányok ezen szövegekre és a Mózes második könyvében leírt
vándorlásra hagyatkozva, azt teszik valószínűvé, hogy a Sínai hegy a Sínai
félszigeten található, és nem Szaúd-Arábiában, ahogyan népszerű elméletek állítják.
Isten itt jelenik meg Mózesnek, és megkéri, hogy emlékeztesse Izrael népét arra
a három hónapra, amikor „sasszárnyon hordozta” és magához fogadta őket.
Isten
itt egy szövetséget kezdeményez népével. Isten az Ő szeretetében, kegyelmes
tettével kijelöli, vagy kiválasztja Izraelt, éppúgy, ahogy a korábbi
szövetségekben is tette a pátriárkákkal. Isten már megszabadította Izraelt
Egyiptomból, és most a Sínainál kötött szövetség folytatása lesz szabadító
tettének. Ennek a szövetségi viszonynak feltételei vannak: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok
szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár
enyém az egész föld” (15. vers). Izrael eddig a pontig már megtapasztalta
Isten különleges szabadítását. Vajon Izrael úgy dönt, hogy egyedül megy tovább,
vagy úgy, hogy engedelmesek lesznek Istennek és követik Őt mindenhová, ahová
vezeti őket? És hogy van ez ma velünk? Szánkkal szolgáljuk Őt, mint népe, aztán
panaszkodunk és megpróbáljuk nélküle élni az életünket? Vagy úgy válaszolunk,
mint Izrael: „Megtesszük mindazt, amit az
Úr mondott” (8. vers). Ez volt Isten vágya a Sínainál, és ez ma is, hogy
legmélyebb, legbensőségesebb közössége legyen teremtett gyermekeivel.
Michael Hasel
Régészeti tanszék
Southern Adventist
University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése