Mai szakasz: Zsoltárok 5

Ezt a zsoltárt fúvós hangszereken kell előadni. Egy panasz az Úrhoz, amit Ő meghallgat és válaszol Dávid imájára. Dávid biztos benne, hogy ő az igazak közé tartozik, ellenségei viszont (akikre gonoszokként utal) azok közé, akiket Isten gyűlöl.  Dávid kétségtelenül elfeledkezett azokról az időkről, amikor ő is bűnöket követett el, és magára haragította Istent.

„Nem állhatnak meg szemed előtt a kevélyek, gyűlölsz mindenkit, aki bűnt cselekszik. Elveszíted azokat, akik hazugságot szólnak, a vérszomjas és álnok embert gyűlöli az Úr. Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba.”(Zsolt 5:6-7 – új prot. ford. 2011). Az Úr által utált dolgok felsorolásával és a gonoszok örökségének áttekintésével a zsoltáríró önmagát próbálja meggyőzni arról, hogy ő megállhat Isten előtt.

Úgy tűnik, hogy ez a zsoltár ima Dávid ellenségeiért, de ehelyett inkább olyan, mintha Dávid az imádságában dorgálná meg az ellenségeit, hogy azok tudják,  menyire utálatosak Isten előtt (és közvetve előtte is).

Milyen gyakran említjük meg imánkban azoknak viselkedését, akiket meg akarunk változtatni, és akik remélhetőleg hallják is azt? Vagy adunk valaha tanácsokat Istennek, hogy mi módon válaszoljon imádságunkra?

Álljunk ma Isten elé a fogyatkozásainkkal együtt, és úgy tekintsünk magunkra, ahogyan Isten lát bennünket – bűnösökként, akiknek szükségük van a Megváltóra.

Jackie O Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

Fordította: Csala Beáta

Bírák 12

Ahelyett, hogy hálásak lettek volna neki, hogy legyőzte Izrael elnyomóit, az efraimiták irigyek voltak, hogy Jefte nélkülük vezette győzelemre seregét. Az előzőekből már tudjuk, hogy az efraimiták hajlamosak voltak az alaptalan önteltségre, és ez alkalommal sebzett büszkeségük szükségtelen konfliktushoz vezetett.

Jefte helytállóan érvel, hogy az efraimiták haragja nem jogos. Az ammonitákkal folytatott korábbi tárgyalása adott alapot Jeftének arra, hogy értelmes és igazságos magyarázatot adjon tetteire. Ám ellentétben azzal, amit az Ammon fiainak kijelentett, Jefte ez alkalommal nem mondja azt, hogy az Úr tegyen ítéletet Gileád és Efraim között. Arról sem kapunk jelentést, milyen választ adtak az efraimiták. Jefte egyszerűen összegyűjtötte a gileádi sereget, és hadba vonult Efraim ellen. Gedeon annak idején szóbeli érvekkel csillapította le az efraimitákat (8:2-3), Jefte úgy dönt, megbünteti izraelita testvéreit arrogáns viselkedésükért. Nem csak a csatában győzték le az efraimitákat, hanem hidegvérrel ezreket mészároltak le közülük (12:5-6).

Csábító az az elgondolás, hogy az efraimiták csak azt kapták, amit érdemeltek. A kérdés nem is igazán az, hogy mit érdemeltek, hanem az, hogy Isten akarata volt-e büntetésük. Jeftéhez hasonlóan mi is gyakran elítéljük testvéreinket, akik ártottak nekünk. Nem engedjük, hogy Isten bánjon el az életünket megkeserítő „ammonitákkal”, hanem habozás nélkül háborút indítunk testvérünk ellen, aki megtámadott bennünket.

Amikor Krisztus követői veszekednek, Sátán diadalt ül. Amikor engedjük, hogy a büszkeség uralja szívünket, meghazudtoljuk Jézus bizonyságtételét bármennyire is úgy véljük, hogy igazunk van.  Ha naponként alárendeljük Istennek énünket, azzal nem csak szívünket óvjuk meg a bűntől, de attól is megmenekülünk, hogy fegyverekké váljunk, amiket sátán könnyűszerrel fel tud használni saját hittestvéreink ellen.

Justo E. Morales

Southern Adventist University

Mai szakasz: Zsoltárok 4

Az új protestáns fordítás a következő megjegyzéssel kezdi ezt a zsoltárt: „A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.” Ez jelzés volt a karmesternek, hogy húros hangszereken kísérjenek, amikor felolvassák, vagy eléneklik ezt a zsoltárt. Pontosan, ahogyan bizonyos ételekhez bizonyos fajta italok illenek, ehhez a zsoltárhoz a húros hangszerek illenek. Sajnos soha nem hallhatjuk, majd csak a Mennyben, annak a hangszernek a hangját, amit Dávid eredetileg javasolt.

Nyomorúságában Dávid Istenhez kiált, és úgy érzi, nem talál meghallgatásra. Valószínűleg még mindig érzi Absolon ellene szőtt összeesküvésének csapását.  Azzal vigasztalja magát, hogy értelmével továbbra is bízik Istenben annak ellenére, hogy szíve még nem vigasztalódott meg teljesen. Hittel imádkozza, amikor lefekszik: „Mert egyedül Te adod meg nekem Uram, hogy biztonságban lakjam” (Zsolt 4:9 – új prot ford.).

Tapasztaljátok meg ma az Úrban lakozás békességét és oltalmát!

Jackie O Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

Fordította: Csala Beáta

Bírák 11

A gileádi Jeftével kapcsolatos első benyomásunk nem annyira pozitív. Egy prostituált törvénytelen fia, egy számkivetett, akinek problémás családi háttere van, és egy gyülevész csapat vezetője. Azonban ez a látszólag semmirekellő ember Izrael bírája lett hat évre (12:7), de csak azután, hogy közben egy néhány kemény leckét megtanult.

Az előző bírákkal ellentétben Jefte vezetésre való elhívása feltűnően hiányzik. A gileádiak feletti uralma egy alku eredménye a gileádi vezetőkkel (11:8-10). Ennek ellenére azonban nem kétséges, hogy a színfalak mögött Isten irányítja az eseményeket. Az Úr felhatalmazza Jeftét, hogy harcoljon Izrael ellenségeivel (11:9) és kezébe adja az ammonitákat  (11:32). Az Úr szabadítása hasznot jelent Izraelnek (11:27), Jeftének azonban nem.

Jefte története véget érhetett volna itt, ha nem tette volna azt a végzetes esküt. Mivel Isten megsegítette az ammoniták ellenei harcban, Jefte úgy érezte, éppúgy alkudozhat Istennel, mint ahogy ezt Gileád vezetőivel tette. Sokkol bennünket az, ahogyan félreértelmezi az áldozatrendszert. Jeftének nem volt szabad feláldozni mindazt, ami háza ajtaján kijön (11:31). Ő azonban azt gondolja, hogy Istent meg lehet vesztegetni égő áldozatokkal. Ez a szükségtelen eskü sok gyászt hozott Jefte és egyetlen lánya életébe.

A beszámolóból nem tűnik ki világosan, hogy mi történt Jefte lányával. Az eskü úgy lett megfogalmazva, hogy azt a benyomást keltse, hogy Jefte egy valóságos áldozatra gondolt. A Biblia nem mondja el azt, hogy feláldozták volna. Egyszerűen arról számol be, hogy beteljesítette apja fogadalmát és nem ismert férfit (11:39), gyászolja élethosszig tartó szüzességét (11:37) és nyilvánvalóan tart attól, hogy apja feláldozhatja. Mivel a Törvény tiltja az emberáldozatot (5Móz 18:10), Jefte lányának egy nazír magányos életét kellett élnie (4Móz 6).

Jefte tapasztalata egy bibliai lecke arra nézve, hogy vigyázzunk mit mondunk. Egy figyelmeztetés is, hogy ne alkudozzunk Istennel, mintha a Mindenható egy pogány istenség lenne, akit manipulálni lehet. Gyakran azon találjuk magunkat, hogy ezt mondjuk: „Uram, ha ezt és ezt megteszed nekem, akkor jobb keresztény leszek.” Az Úr semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy szívünk Övé legyen, és feltétel nélkül alárendeljük magunkat neki. Szeretné ránk árasztani áldásait, de alá kell rendelnünk magunkat az Ő akaratának, és nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy jó cselekedeteinkkel manipuláljuk Őt.

Justo E. Morales

Southern Adventist University

Mai szakasz: Zsoltárok 3

Ez a zsoltár útközben íródott, amikor Dávid a fia, Absolon elől menekült, aki összeesküvést szőtt apja ellen. A zsoltár azzal kezdődik, hogy megkérdőjelezi Isten hajlandóságát arra, hogy kimentse őt a veszélyből, és elvezet a bizonyosságig, miszerint Isten kétségbevonhatatlanul minden tekintetben oltalmáról biztosítja őt.  „Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely ellenségesen körülvett engem” (Zsolt 3:7 - új prot. ford, 2011). Dávid ismét szilárdan áll hitében.

Dávid az ellenségeitől való szabadulásért imádkozik, azért, hogy Isten verje meg őket: „Mert Te vered arcul minden ellenségemet, a gonoszok fogait összetöröd.” Ismerve Dávid fia iránti szeretetét, bizonyára csak azt remélte, hogy véget vet a szóbeli fenyegetéseknek, amelyek Absolon és támogatói részéről érték.

Azzal fejezi be a zsoltárt, hogy belenyugszik a ténybe: a szabadítás (bár a módját az Úr választja meg) egyedül az Úrtól jön.  Majd áldásért imádkozik Isten népér számára.

Merítsünk ma bátorságot Isten ígéreteiből és részesüljünk áldásaiból.

Jackie O. Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

Fordította: Csala Beáta

 Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy Izrael bálványokat imádott: mikor pedig ellenségeik elnyomták őket, akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért (15. vers). Ám amikor az elnyomás véget ért, akkor visszatértek a bálványimádáshoz. Könnyű bíráskodnunk az izraeliták felett, és ezt mondanunk, „hogyan tudták ezt folytatni, amikor ilyen ismétlődő tapasztalataik voltak Isten jelenlétéről és megmentő tetteiről?”

Igen, mi magunk is ezt tesszük. Milyen gyakran segít ki minket Isten egy nehéz helyzetből, és mi mégis visszatérünk ugyanazokhoz a bűnökhöz!  Közülünk mindenkinek van csapdája, bálványa, amelyek felé fordulunk, ahelyett, hogy Istenhez fordulnánk vigaszért, megnyugvásért és erőért, ami szükséges ahhoz, hogy folytathassuk a munkánkat. Ám Isten ennél többet is szeretne tenni értünk. Meg akarja változtatni az életünket. Őt nem érdeklik a hamis megbánások, amikor csak azért fordulunk hozzá, mert nem szeretnénk elszenvedni a tetteink következményeit. Ő új szívet és új életet akar adni nekünk, csak úgy, mint más dolgokat is, amikre szükségünk van.

Istennek számtalan lehetősége van arra, hogy lelki növekedést és hitbeli tapasztalatokat adjon neked és nekem, és mindez nincs is beláthatatlan távolságban tőlünk. Ám ezeket nem tudjuk felfedezni egészen addig, amíg igaz megbánással el nem hagyjuk életünkből a bálványokat. Mi tart vissza, hogy teljesen átadd magad Istennek? Elszomorítja Őt, ha el van választva tőled, és vissza kell tartania mindazt, amit szeretne érted tenni, pedig oly’ sok mindene van, amit neked akar adni! Bízz Őbenne és lásd meg hatalmas kezét, ahogy dolgozik az életedben!

Brandy Kirstein,

Southern Adventist University

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Zsoltárok 2

A Föld nemzetei összefognak, hogy megállítsák Isten felkent Fiát, Jézust, de erőfeszítéseik hiábavalóak. Isten, a világmindenség Teremtője nevetve figyeli erőtlen törekvéseiket. Isten tette Sion királyává az Ő Fiát Jézust, mint Messiást, és uralmát senki sem tudja megdönteni. Aztán Jézus válaszol Atyja rendeletére, kijelenti az Atyával való kapcsolatát és az egész föld feletti hatalmát: „a népeket örökségeddé teszem és a földkerekséget birtokoddá” (8. vers - angolból fordítva).

„Csókoljátok a Fiút”, ez azt jelenti, hogy tiszteljétek a Messiást és utal arra a keleti szokásra, ahogy tiszteletet tanúsítottak egy magasabb rangú személy iránt. A zsoltáros azzal fejezi be ezt a zsoltárt, hogy tanácsolja a nemzeteket és a birodalmakat, hogy hódolattal vessék alá magukat az Úr uralmának és szolgálják Őt, különben elvesznek.

 Kit szolgálsz te ma? Krisztus ellen fordulsz, hogy meghiúsítsd szándékát azzal, hogy saját hajlamaidat követed? Jézus az életed szuverén Ura? Ha nem, akkor keress menedéket Nála még ma, és legyél áldott! 

Jackie O Smith
Kommunikációs menedzser
Gen. Konf. Lelkészi osztály

Bírák 9

Abimélek és fiatalabb testvérének, Jóthámnak a története kiváló példa arra, hogy Isten hogyan vívja meg a csatáinkat. Abimélek meggyilkolta a családját annak érdekében, hogy politikailag előbbre juthasson, és a sikemi emberek – a bűnös eljárás ellenére – támogatták is ebben . Jóthám figyelmeztette a családot, és a sikemi embereket arra, hogyha kikiáltják Abiméleket királyuknak, annak következményei lesznek, de ők nem hallgattak rá.  Abimélek három évnyi uralkodása után Isten saját maga lépett közbe, és „egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé” (9:23). Abimélek pontosan azokat az embereket pusztította el, akik előtte támogatták, utána pedig őt magát is megölték. Jóthám nem játszott szerepet a bosszúban, de Isten érte és az ő apjáért, Gedeonért harcolt, aki életében hűségesen szolgálta Istent.

Van ellenség az életedben? Van valaki, aki beleavatkozott abba, amire úgy gondolod, hogy Isten elhívott? Van valaki, aki bántotta a családodat? Bár ez lehetetlen Isten kegyelme és a Szentlélek nélkül, de Jézus saját maga kért arra minket, hogy szeressük az ellenségeinket, és imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket. Engedd, hogy Isten legyen a védelmeződ ma! Az Ő tervei és útjai jobbak a miénknél. Ő tudja, hogy hogyan hozzon igazságot, megbánást és békét. Bízz a hatalmas Egyetlenben, Ő helyrehozza és jóváteszi a dolgokat életedben!

Brandy Kirstein,

Southern Adventist University

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Zsoltárok 1

A Bibliának egy nagyon szép szakaszát kezdjük el olvasni. Hívd fel rá barátaid figyelmét, hogy csatlakozzanak ők is hozzánk az olvasásban!

A zsoltárok könyve nem más, mint egy verseskötet. Költészetét a gondolatok ritmusa és az élénk fantázia jellemzi. Tömör nyelvezetet használ, hogy imára és dicsőítésre vezessen és mély tanítást adjon. Figyeljük meg hogyan működik ez az első zsoltár 6 versén keresztül:

Az első vers bemutatja az igazakat és a gonoszokat azzal, hogy elmondja, hogy az igazak MIT NEM TESZNEK. Ők nem haladnak a gonoszok mélybe vezető ösvényén. Nem követik a gonoszok tanácsát, nem tartanak velük a rosszban, és végül nem azonosulnak velük abban, hogy elhagyják az Urat és az Ő Igéjét.

A második vers megmutatja, hogy mit TESZNEK az áldottak (boldogok). Nem hagyják el az Urat és az Ő Igéjét, hanem követik – de nem törvényeskedő módon. GYÖNYÖRKÖDNEK benne. Ahelyett, hogy az istentelenek tanácsában járnának, naponta Isten tanácsán elmélkednek.

A harmadik vers bemutatja, hogy milyen eredménye van annak, ha valaki naponta gyönyörködik az Úr Igéjében. Nem a gonoszok ösvényén áll; az áldottak úgy állnak, mint a fák. Nem a saját erejükből állnak. Isten ülteti el a fákat oda, ahol gyümölcsözőek lesznek, ellenállnak a szárazságnak és nem dőlnek ki.

A negyedik és ötödik vers a gonoszok életének következményét mutatja be. Ők nem állnak, mint a fák, hanem mint a polyva – szárazak, tehetetlenek és az elemek szeszélyétől függnek. A gonoszok útján állnak, de nem állnak meg az ítéletben. A csúfolódok székében ülnek, de nincs helyük az igazak gyülekezetében

A hatodik vers a két út végső összehasonlítását mutatja be. Az Úr ismeri az igazak útját. Az Isten és népe közötti kötelék sokkal meghittebb, mint egy férfi és felesége közötti kapcsolat, akik egy testté lettek és ismerik egymást. Az Ő követőinek Jézus soha nem fogja mondani: „Soha nem ismertelek.” A csúfolódók fogják hallani ezeket a szavakat, akik folyamatosan visszautasítják Istent és az Ő Igéjét. Az istentelenek útja elvész.

Uram, segíts gyönyörködnöm Benned és a Te Igédben, hogy az áldottak közé tartozhassak, akik ismernek téged, és akiket Te is ismersz! Ámen.

R. Lynn Sauls
Nyugalmazott professzor
Southern Adventist University 

Bírák 8

Gedeon megverte a Midjánitákat, és megölte a királyaikat, Zébát és Sálmunáht. Izráel válaszként hálából felkérte Gedeont, hogy legyen a királyuk. Gedeon javára szóljon, hogy elterelte a dicséretet magáról, és azt válaszolta, hogy "Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik felettetek!" De a katonai győzelem dicsőségének fényében Gedeont megkísértette valami - egy csábítás, ami egy csapdának bizonyult Gedeon és a családja számára: az arany.

Sátán leghatékonyabb kísértései milyen gyakran jelennek meg előttünk azonnal egy lelki győzelmünk után? Ezek a történetek figyelmeztetésként szolgálnak, hogy amikor Isten erősen munkálkodik, Sátán buzgón közeledik, hogy a győzelmet katasztrófába fordítsa. Talán mi ellenállunk, nem úgy mint Gedeon családja aki vágyott az aranyra, vagy mint Illés, aki elfutott Jézabel elől a kármel-hegyi hatalmas győzelem után, hanem úgy mint Jézus, aki szembenézett az erőszakos pusztai kísértéssel közvetlenül az Ő nyilvános keresztsége után, azzal, hogy "meg van írva".

Brennon Kirstein, Chaplain

Southern Adventist University káplánja

Fordította: Rajki Dávid 

Mai szakasz: Jób 42

Isten újra megerősítette az „utolsó időkre” szóló üzenetét Jóbnak, amit már korábban kinyilatkoztatott Ádámnak és Noénak, aki akkor halt meg, amikor Ábrahám 18 éves volt. Jóbnak majdnem első kézből származó információi voltak az özönvíz előtti és utáni állapotokról. Hitt az elődeinek adott próféciákban és hozzáfért azokhoz a könyvekhez, amelyek Mózes rendelkezésére is álltak: Ádám könyvéhez (1Móz 5:1) és Noé könyvéhez (1Móz 6:9). A harcos Messiás utolsó felvonása a végrehajtó ítéletben, amelyben a gonosz végleg megsemmisül (41. fejezet), ismert volt Jóbnak, próbálta is elmondani a barátainak, de hiába.  

A 42. fejezetben Jób biztonságban érzi magát, mert Isten az ő oldalán áll és őszintén beszélhet Vele. Jób megerősíti, hogy: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál” (2. vers). Jób ugyanazt a kérdést teszi fel, amit Isten feltett neki beszélgetésük kezdetén: „Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?” (38:2). Jób a barátaira gondolva, megismétli Isten kérdését: „Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul?” (3a. vers). Egy bírósági tárgyaláson a védelem ügyvédjének el kell ismételni és fel kell sorolni az ügyész által felhozott vádpontokat. Foglalkoznia kell a kérdésekkel, és nem kerülhet el egyet sem. Tehát Jób megismétli, de egy picit más szemszögből. „Isten - mondja Jób - te tudod, hogy ki az (sátán) aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul, és ki az, aki a barátaimon keresztül beszélt, megvallom, hogy eddig nem értettem” (3b. vers). Jób azt sejteti, hogy magáért beszélhet, de a barátaiért nem.   

Aztán Jób megkéri Istent, hogy hallgassa meg őt, és engedje meg neki, hogy beszéljen, és Isten kedvesen válaszoljon neki (4. vers). Sokat olvasott Istenről, de most Ádámhoz hasonlóan Isten vele jár és sokkal jobban megismerheti Őt (5. vers). Ahogy korábban említettük Ádám könyve és Noé könyve, valamint maga Noé is átfedésben vannak Jóbbal és Ábrahámmal. Ez elég idő volt Jób számára, hogy első kézből származó beszámolót kapjon Noé történetéről, aki kétségtelenül megosztotta tapasztalatát (éppúgy mint az egyiptomi piramisok építői, akik beszéltek róla).

Jób válaszol Istennek: „Ezért iszonyodom magamtól és bánkódom a porban és a hamuban” (6. vers - angolból fordítva). Isten már nem száll szembe Jóbbal és Jób sem csalódott Istenben. Az Úr a figyelmét most Jób barátaira fordítja és azt mondja, hogy ők nem beszéltek olyan helyesen, mint Jób (7. vers). A megoldás Jób barátai számára az, hogy bűnbánatot tartanak, és hitüket áldozattal erősítik meg: hét bika és hét kos, amit oda kell adniuk Jóbnak, hogy ő megáldozza. Ez nem egy Jóbnak hozott áldozat, hanem Istennek. De önmagukért is égő áldozatot kell, hogy bemutassanak. Aztán Jób imádkozott érettük, hogy Isten segítsen rajtuk, és Isten meghallgatta az imáját (8. vers). Miután Jób ezt megtette, az „Úr újból kegyelmesen tekintett Jóbra” (9. vers - új prot. ford.).

Igaz az, hogy amikor a hűségesek Istenhez imádkoznak, Isten alig várja, hogy válaszoljon. Elhozhatták volna maguk is áldozataikat és imádkozhattak volna saját magukért, de Isten helyre akarja hozni a megromlott kapcsolatokat, és meg akarja gyógyítani a megtört szíveket. Ez történik a Lábmosás szertartásában és az Úrvacsorában is. „Előre a térdeiken” – Dwight Nelson kifejezését használva – együtt közeledtek Istenhez, és a megoldást is együtt tapasztalták meg. 

„Az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt” (10. vers - új prot. ford.). Jób minden testvére és korábbi ismerőse eljött vendégségbe Jóbhoz és „részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr. Adott neki mindegyik egy pénzt és egy aranykarikát” (11. vers - új prot. ford.). Ez áldás volt azok részéről, akiket a Szentlélek indított.

Isten ezen kívül is adott ajándékokat Jóbnak. Többet adott annál, mint amivel Jób korábban rendelkezett. Több juha, tevéje, szarvasmarhája és szamara lett mint korábban (12. vers). Lett még 14 fia és három lánya. A lányok nagyon szépek voltak és az „apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt” (15. vers - új prot. ford.). Még ma is vannak olyan országok, ahol az idősebb fiú örököl mindent, és a lányok az idősebb testvér jóakaratára vagy annak hiányára vannak ítélve.

Jób élt még 140 évet és láthatta gyermekeit és unokáit a negyedik generációig. „És meghalt Jób jó vénségben és betelve az élettel” (17. vers).

Mózes elérte kitűzött célját Jób történetével. Ha valamit elveszítesz az életben, van egy Isten az égben, aki a szívén visel téged, és ami veled történik, talán hasznos lehet a mennyei lények számára. Ha türelemmel és imádságos szívvel vársz az Úrra, előmozdítja ügyedet, és jobb lesz mint korábban volt. Ez bátorította Mózest is a nehézségeiben a midiáni sivatagi körülmények között.

Drága Istenünk!

Jób könyvének végéhez érkeztünk és többet tanultunk Rólad, mint róla. Köszönjük, hogy a mi gondolatainkat Jóbról a Megváltóra terelted. Ámen

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Bírák 7

Harminckétezer katonát hívtak össze, de csak háromszáz volt kész a küzdelemre. A félelem egymaga huszonkétezerrel csökkentette a sereg létszámát. De mi a helyzet a maradék tízezerrel? Ők egy egyszerű próbát kaptak. A fejezet azt mondja, hogy kilencezer-hétszáz katona letérdelt, hogy igyon a vízből, ahelyett, hogy kezükkel a vizet a szájukhoz emelve ittak volna. Tehát az utóbbiak képesek voltak követni a szemükkel az ellenség mozdulatait. Háromszáz férfi tette ezt, és őket választotta ki Isten, hogy Gedeonnal menjenek. Milyen egyszerű próba, bizonyára nem ilyet vártak!

Mind a harminckétezer ember, akit először kiválasztottak, állítólag bátor volt. Volt köztük néhány, aki fizikailag gyenge volt a csatára? Talán titokban kételkedtek abban, hogy Isten képes-e, vagy kész-e megmenteni Izraelt? Vonakodtak beadni a derekukat, mert nem igazán bíztak Istenben, és abban, amit Gedeonnak ígért? Amikor a tízezernek megadatott a második lehetőség is, hogy otthagyják a tábort, és hazamenjenek, ők inkább úgy döntöttek, hogy Gedeonnal maradnak, de miért buktak meg azon az egyszerű teszten, hogy hogyan igyanak vizet, mikor szomjasak? Mit gondoltak lelkük legmélyén?

Mi a helyzet velünk? Mi a legsürgősebb gondunk? A jelenünk, vagy a kapcsolatunk Jézussal? A Föld végső nagy küzdelme már itt van előttünk. Sokan készülnek, de csak kevesen lesznek készen. Te készen leszel?

Brennon Kirstein,

A Southern Adventist University káplánja

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jób 41

A 39. fejezetben Isten befejezte képességének ecsetelését, hogy állatok sokféle faját teremtette meg különleges tulajdonságokkal. Az előző fejezetben egy nagy állatot (behemót) láthattunk vízilószerű tulajdonságokkal. A 41. fejezet egy másik nagy állatot (leviatán) mutat be dinoszaurusz tulajdonságokkal. A tudósok úgy vélik, hogy a leviatán krokodilszerű tulajdonságokkal van felruházva. Ez a két állat szörnyű, de a harmadik még szörnyűbb lesz, mert mindenek felett hatalma van. Mind a három kapcsolatban van egymással a vizsgálati és a végrehajtói ítéletben.

Mózes eddig elvezetett bennünket Jóbtól és barátaitól az Istennel való párbeszédig. Jób három barátja – az ifjabbikkal együtt – bajban vannak, mert szekuláris nézetük miatt nem értik helyesen a nagy küzdelem és a nagy mennyei lázadás történetét. Ennek következtében meglátásuk tökéletlen és hiányos. Ezért indítja a Szentlélek Mózest arra, hogy megírja Isten párbeszédét Jóbbal, valamint barátainak szembesítését saját nézeteikkel.  

Isten megkérdezi Jóbot, hogy 1) ki tudja-e horgászni ezt a hatalmas állatot; 2) le tudja-e szorítani nyelvét egy kötéllel (1. vers); 3) húzhat-e gúzst az orrába, vagy átfúrhatja-e szigonnyal az állkapcsát (2. vers). Ez egy krokodilszerű állat, de azonnal látni fogjuk, hogy ez az állat egy nagyobb hatalomnak, sátánnak a szimbóluma. Az a tulajdonsága, hogy ez az állat beszélni tud jelzi azt, hogy Isten, Jób és Mózes a sátán eszközének és szimbólumának tekintik őt. 4) Vajon (sátán e krokodilszerű állaton keresztül) fog-e könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád sima beszédekkel? (4. vers). Emlékszünk-e arra, hogy sátán milyen sima beszéddel szólt Évához? 5) Vajon (sátán) szövetséget köt-e veled? (4a. vers); 6) Ezt a vadállatot (amely sátánt jelképezi) szolgáddá tudod tenni örökre? (4b. vers). 7) Játszol-e vele, mint egy házi kedvenccel? (5.vers); 8) Ünnepelsz és lakomázol-e vele? Felajánlhatod-e a kereskedőknek eladásra? (6. vers). Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és halászó szigonnyal a fejét (7. vers); 9) Érintsd meg őt a kezeddel (sátánt a krokodilszerű fenevadat), de gondolj a harcra! Éva a kezébe vette a gyümölcsöt, és a bűneset óta a harc egy pillanatra sem állt meg.

Jób könyvének ebben a szakaszában Isten kilép a színtérre, hogy felvegye a harcot ezzel a két hatalmas állattal, a behemóttal és a leviatánnal. A 40. fejezet 19. versében azt láttuk, ahogyan Isten megteremtette őt, most pedig arról szerzünk tudomást, hogy Sátánnak, a krokodilszerű állatnak a várakozásai a nagy küzdelem kozmikus összecsapásában hiábavalóak (9. vers). Isten megkérdezi Jóbot: „Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám?” (11. vers - új prot. fordításban a 3. vers). Végül az Úr harcában sátán meg fog semmisülni. Az eredeti héber szöveg ebben a szövegben így hangzik: „Aki szembeszáll vele, annak én megfizetek, mindenki az ég alatt az enyém” (11. vers). Isten azt mondja Jóbnak, hogy sátán nem tud szembeszállni Vele, az Úrral. „Nem leszek csendben felőle és társai felől” (valószínűleg az angyalok egyharmada, akik követték, amikor ki lett vetve a mennyből - 12. vers). Isten nem hallgat Sátán mennyei lázadásának történetéről, és arról, hogy félrevezette az angyalokat.

Isten most áttér egy másik állat leírására, amelynek győztes és erőteljes tulajdonságai vannak, és a harcos Messiás szimbóluma: „Ki veheti el az ő ruháját (a Harcos Messiásét) és fedheti fel lábait?” (13a. vers). „Ki nyithatja ki az ajtókat (a szentély kettős kárpitját, amely elválasztotta a pitvart a szentélytől és a szentélyt a szentek szentjétől)?” Krisztus az, Aki megnyitja az ajtókat. Aztán következik a leghatalmasabb állat leírása, amely Isten hatalmát jelképezi az utolsó küzdelemben a leviatánnal és a behemóttal, és Krisztus, a Harcos Messiás hatalmát, amelyet felettük gyakorol, függetlenül attól, hogy milyen hatalmasak és szörnyűségesek (14-18. vers).

A fejezet további része már nem foglalkozik a leviatánnal. Ennek az állatnak a leírása végén Jóbot teljesen meggyőzi Isten hatalma. Isten saját hatalmát akarja megértetni Jóbbal, a fényt, a sugarakat, a szikrákat, a füstöt, amely körülveszi Őt sátánnal, a krokodilszerű fenevaddal vívott utolsó küzdelemben (18-21. vers). Amikor Isten felkel, minden fegyver szalmaszállá változik (26-29. vers). A 33. vers úgy írja le Őt, mint akihez nincs hasonló a földön, és senkitől sem fél. Ez nem sátán, hanem a harcos Messiás. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ez Krisztus, mert az utolsó vers ezt mondja, hogy „szembenéz minden hatalmassal, Ő király a pusztító minden fia fölött” (34. vers - angolból fordítva).

Krisztus a győztes, a királyok Királya és az urak Ura, nincs olyan lény, amely hatalmasabb lenne nála. Mi tudjuk, hogy ez Istenre vonatkozik, mivel Jób azt mondja 42:2-ben, hogy „Tudom, hogy te mindent megtehetsz.”

Drága Istenünk!

Azt tanultuk, hogy nem kell a rajtunk kívül álló és a körülöttünk levő hazugságoktól félnünk, hanem csak a bennünk levő önmagunktól. Ha az énünk leszáll a szívünk trónjáról és te uralkodsz, mint királyok Királya, akkor mi is győzünk a történelmet lezáró és az örökkévalóságot elkezdő nagy harcban. Köszönjük Urunk, hogy ez rólunk szól! Ámen!

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Bírák 6

Izrael hét évnyi engedetlensége és Midján elnyomása után Isten Gedeont választotta ki az Ő hatalmas harcosának. Az Úr angyala megemésztette tűzzel Gedeon elkészített bárányát és kovásztalan kenyerét, biztosítva ezzel Gedeont, hogy győzni fog Midján felett. De csak a kötelességtudás után jön a szabadítás. Az Úr első parancsai még aznap este azonnali engedelmességet követeltek meg: 1) rombolja le az apja Baál oltárait; 2) és építsen oltárt az Úrnak.

Nagyon fontos, hogy a lelki egészségünket mérgező szokásokat és kapcsolatokat megszüntessük, ne csak csökkentsük, vagy egyezkedjünk Istennel, hanem semmisítsük meg őket. Mik azok a bálványok, amiket imádtam, de Isten arra kér, hogy pusztítsam el őket?  Miután az életünkben található bálványokat megsemmisítettük, ugyanolyan fontos, hogy új imádati mintákat alakítsunk ki. Az életem mely területeit szeretné Isten, hogy átadjam neki? Mit tudok tenni azért, hogy  új oltárt építsek Istennek az életemben?

Brennon Kirstein,

A Southern Adventist University káplánja

Fordította: Rajki Dávid