Ebből a fejezetből világosan
kitűnik, hogy a farizeusok nem a szívükre hallgattak. Sokkal inkább a hagyományaikra és
szertartásaikra figyeltek, melyek nélkül elveszettnek érezték magukat. Jézus
vak vezetőknek nevezte őket. Ebben a részben Jézus arra szólít fel bennünket, hogy
szívünk és lelkünk maradjon nyitott Őrá. A zavaró tényezők elkerülhetetlenek,
de nem engedhetjük, hogy a média, a mindenféle kütyük, a hagyományok és más
ember alkotta dolgok elvonjanak minket attól, ami igazán fontos, végül is a
legfontosabb. Nyitottnak kell lennünk a Szentlélek vezetésére.
Jézus találkozik a kánaánita
asszonnyal és először úgy szól hozzá, ahogy a zsidók beszélnek a kananeusokkal.
Úgy viselkedik vele, ahogyan az asszony, a kívülálló várta is tőle. Valóban
hitte az asszony, hogy Jézus a Messiás? Jézusnak adott válaszából kitűnik, hogy
szíve nyitott volt és nagyon vágyott leánya gyógyulására. Így kiáltott Jézushoz:
„Uram, légy segítségül nékem!” (25. vers). Jézus ismerte az édesanya szívét és
azt, hogy valóban hisz benne és az Ő hatalmában. Ezért, az asszony hite és
reménye vezetett a csodához. Jézusba vetett hite hozta meg a gyógyulást leánya
számára. Milyen csodálatos Jézus ígérete: „Legyen
néked a te akaratod szerint!” (28. vers.). Mi is hatalmas csodák tanúi lehetünk,
ha megerősítjük Jézusba vetett hitünket és reményünket. Jézus kijelentése a zsidó
vallási vezetőknek is szólt. Szeretete és gondoskodása mindenkinek szól, aki
nyitott Őrá.
Soha nem böjtöltem
még egy napnál tovább. El sem tudom képzelni, hogyan bírta a sokaság három napig
élelem nélkül, csakhogy Jézus közelében lehessen. Isten Fiának jelenlétében lenni nyilvánvalóan
egy nagyon különleges élmény. El tudom képzelni, milyen feszülten figyelték
Jézus kijelentéseit a tökéletes szeretetről és a tökéletes szabadságról. Pontosan
erre az üzenetre áhítoztak. A legkülönbözőbb társadalmi rétegekből származó férfiak,
asszonyok és gyermekek követték Őt, és teljesen magával ragadta őket mondanivalója.
Három nap után Jézus csodálatos módon vendégelte meg a sokaságot. Fogta a hét
kenyeret, valamint a néhány apró halat, és imádkozott mennyei Atyjához. Az étel
megsokszorozódott, és nemcsak hogy jóllakott a nép, de még hét teli kosárnyi
maradékot is össze tudtak szedni. Jézus ismét nem csekélységgel emlékeztet
bennünket, hogy Ő gondoskodik fizikai szükségleteinkről, ahogy lelki
igényeinket is betölti. Ő az, akire szükségünk van.
Joey Norwood Tolbert
M.A. a hittudományokban
keresztény énekes és dalszerző
M.A. a hittudományokban
keresztény énekes és dalszerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése