1-16. versek: Érezted már azt a
kísértést, hogy halogasd a döntésedet, hogy elkötelezd magad az Úr követése
mellett? Miért nem élvezhetnéd a bűn okozta örömöket (Zsid. 11:25, ApCsel
26:28) egy ideig és majd csak az után foglalnál állást Jézus mellett? Hát nem
sokkal egyszerűbb ugyanazt a jutalmat megkapni úgy, hogy a munkában csak az
utolsó órát dolgozzuk le, mintha egész nap azt csinálnánk? És valóban azok,
akik életük utolsó órájában kötelezik el magukat igazán Isten és mások
szolgálata mellett, ugyanazt a jutalmat kapják, az örök életet.
A döntéshozatal elhalasztásában az a nagy
veszély, hogy a hosszú időn át gyakorolt szokásokat nagyon nehéz
megváltoztatni. Nagyon valószínű, hogy a „halálos ágyon” történő megtérés nem
lesz valódi miután egy hosszú életen át mindig azt a döntést hoztuk, hogy
„nemmel” válaszoltunk a Szentlélek hívására. Meg lehet változni ilyen gyorsan?
Isten tudja, hogy igazából mi lakozik a szívben. Most van itt az üdvösség
elfogadásának napja (2 Kor 6:2). „Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság
teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat” (Zsid. 10:26 - új
prot. ford.).
17-19. versek: A világegyetem
Teremtője előtte állt annak az eseménynek, hogy a Sátán gonosz eszközeiként
felhasznált emberek kegyetlen módon kivégzik. Még rosszabb, hogy el fogja
viselni mindannyiunk bűneinek roppant terhét, akik üdvözülni fogunk; és meg
fogja tapasztalni az Istentől való teljes elszakadás borzalmas fájdalmát. De
mindezek közepette is képes volt látni a végső diadalt és örömöt, nem csak önmagáért,
hanem mindazokért is, akik híven követik tanításait.
20-24. versek: A keresztény élet
lényege a mások szolgálata. A Szentírásban olyan sokszor emlegetett „agape
elve” (szeretet) az „Isten szolgálatáért és mások jólétéért történő önzetlen
odaadást” jelenti.
A földi életben a megelégedettségünk egyik
okozója az lehet, ha a körülöttünk lévők lelki és fizikai szükségleteit szolgálhatjuk.
1János 3:16-18 arra hív bennünket, hogy haljunk meg az önzésünknek, és éljünk
másokért. Odaadni az életünket a felebarátunkért azt jelenti, hogy az életünket
arra használjuk, hogy a szükségben lévőknek segítsünk (17. vers), egészen addig
a pontig, hogy akár nagy személyes áldozatot is hozunk érettük. Az irgalmas
szamaritánus példázata (Luk 10:25-37) arra emlékeztet bennünket, hogy ki a
felebarátunk és mi az igazi jelentése és megnyilvánulása az „agapé elvnek” (Krisztus
példázatai 403. oldal az angolban).
A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete azt
mondja el, hogy vagy a bűn szolgái, vagy az igaság szolgái vagyunk. Máté 6:24
arról beszél, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Józsué arra hív bennünket, hogy
döntsük el még ma, hogy kit akarunk szolgálni (Józsué 24:15). Ha Jézus
követjük, akkor készek vagyunk az Ő szolgái lenni és másokat is szolgálni. A
Megváltó a mi szerető Mesterünk.
29-34. versek: Egy friss cikk
beszámol egy vakok számára készült látást helyreállító implantátumról. A mai
normákhoz képest igazán látványos dolog. Amikor Jézus visszaadta a két vak
látását, nem volt szüksége implantátumra, és mégis teljes volt a siker. El
tudod képzelni azt az örömöt, amit ezek az emberek éreztek?
Azok számára, akik „normálisan” látnunk, van
egy másik csoda, amely a mienk lehet. Gondoljunk csak arra, milyen gyönyörben
lesz részünk, ha minden földi „vakságunk” egyszer és mindenkorra elmúlik,
megláthatjuk Megváltónkat, az egyetlent, akinek minden betegségükre és bűnünkre
van gyógyszere. Kérlek, kérlek, ne hagyd, hogy ennek a világnak megvakító sötétsége
megakadályozzon abban, hogy meglásd Megváltódat. Kezdd el most az életed az Ő
akaratának megfelelően rendezni. Támaszkodj teljesen Jézusra, tégy
erőfeszítéseket, hogy kövesd, és Ő a mennyország örök reményével ajándékoz meg
téged (János 14:1-3).
Leo Van Dolson, Jr.,
M.D., MPH
Kalifornia, USA
Fordította: Baksa
Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése