Mai szakasz: 1 Krónikák 27

Krónikák I. könyvének 27. fejezete röviden Izráel katonai és polgári nyilvántartásáról szól. Bár régebben nagyrészt a léviták vállán nyugodott a felelősség, hogy a nép jóléte zavartalan legyen, ám rajtuk kívül is szükség volt más vezetőkre, akik támogatták a királyságot.

Az év minden egyes hónapjában egy 24000 fős hadtest volt elérhető, akik a nemzeti őrségben szolgáltak. Az egységek folyamatos cseréje lehetővé tette, hogy még több ember kapjon kiképzést. Ezért bármilyen fenyegetés esetén egy hatalmas, jól képzett hadsereg volt kéznél. Mivel a szolgálat ideje egy hónap volt, az év nagy részében a katonák rendes családi életet élhettek.

Azért, hogy a király könnyebben kezelhesse a nyilvántartást, fejedelmeket állítottak a törzsek élére. Az emberek irányítása mindig összetett feladat. Ezek a fejedelmek a királynak segítettek azzal, hogy a kormányzásuk alatt levő földrajzi területről gondoskodtak, lakosainak szükségleteit kielégítették, és megoldották a problémás helyzeteket.

Negyven év kormányzás alatt Dávid jelentős vagyont halmozott fel. Tizenkét felügyelőt választott, hogy ügyeljenek a földekre, munkásokra, állatokra, mezőgazdasági termelésre és a király javaira.

A fejezet az összefoglalásban megemlíti Dávid néhány személyi tanácsadóját.  Jonatánt, az írnokot bölcs és tanult emberként említi a feljegyzés. Jéhiel a király gyermekeinek tanításáért felelt. Jóáb volt a hadsereg vezéreként, Akhitófel, Jójada, és Abjátár a király tanácsosaiként szerepelnek. Dávid sikereinek nagy részét ezen hűséges tanácsadóinak köszönhette.

Dávid a polgári és katonai területek szakértőivel vette körül magát. Ha mi is arra vágyunk, hogy sikereket érhessünk el, jó barátokkal és tanácsadókkal kell körülvennünk magunkat.

Szerető Istenünk, köszönjük a magasztos terveket, amiket számunkra tartogatsz. Segíts, hogy együttműködjünk Veled ezeknek a terveknek a teljesítésében!

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília

Fordította: Rajki Dávid

3 Mózes 16

Isten házának is szüksége volt engesztelésre (3Móz 14:53), hogy évente egyszer – a Nagy Engesztelés napján – megtisztuljon a bűnöktől és tisztátalanságoktól. Amikor az izraeliták felajánlották bűnért való áldozataikat, vétkeik elvétettek tőlük, és a szentélyre helyeztettek át. A bűnért való áldozatok más tisztátalanságokat is hordoztak, amelyek hatással voltak a szentélyre és a papságra (lásd a 6. és a 10. fejezetet). Ezek a „tisztátalanságok” jelképezték a felelősség terhét, amelyet Isten hordoz akkor, amikor felszabadítja népét a bűn következményei  alól, amelyek igazság szerint őket terhelnék (vö.: 2Sám 14:9). Milyen jogon teszi Ő ezt? Istenünk kegyelmes, de igazságos is. 

 Az Engesztelés Napja az engesztelés második lépcsőfokát biztosította a bűnök bocsánatán túl. Az áldozat azt jelentette, hogy az engesztelés már megtörtént, és ezen a lépcsőfokon Isten háza megtisztult a „tisztátalanságtól”, ami Isten szent kormányzatát jelképezte. Ahhoz, hogy ennek áldásait élvezhesse, Izrael gyermekei továbbra is hűséget tanúsítottak Isten iránt azáltal, hogy megalázták magukat és tartózkodtak a munkavégzéstől (vö.: 23:26-32).

Most értjük meg Dán 8:14-et, ahol azt találjuk, hogy Isten mennyei szentélyét meg kell tisztítani. A végítélet (lásd: Dán 7) megvédi Isten hírnevét annak a ténynek a megerősítésével, hogy Krisztus vére a megfelelő embereket mentette meg: azokat, akik hűségesek voltak Hozzá (Jel 14:12). Az ítéletnek nem az a szerepe, hogy meghatározza, ki vétkezett (mert mindenki vétkezett – Róm 3:23), hanem azt, hogy ki fogadta el Isten kegyelmét. Így Isten teljes kegyelmet és teljes igazságot gyakorol, ami a szeretet két oldala (Zsolt 85:11). 

Roy Gane

Andrews University

Mai szakasz: 1 Krónikák 26

Izrael királyságának legfontosabb tisztségeit a léviták látták el. Néhányan kapuőrök voltak, mások kincstárnokok, és megint mások adminisztrátorok vagy bírák.

A kapuőrök voltak a templom őrei. A jelenlétükre azért volt nagy szükség, hogy megőrizzék a hívek sértetlenségét, valamint, hogy megvédjék magát az épületet. Salamon templomát arany borította és a nemzet legértékesebb kincseinek háza volt. A kapuőrök feladata volt az egész vagyon biztonságának garantálása.

Zakariás, a kapuőrök egyike, nagyon bölcs tanácsadó volt. Ez azt mutatja, hogy nem kell lekorlátozni önmagunkat az alapvető, létfontosságú tevékenységekre, hanem bővítenünk kell a különböző szakterületeken tudásunkat, hogy a legjobbat nyújthassuk a társadalomnak.

Néhány lévita pénztárosként dolgozott. Ők azon fáradoztak, hogy az emberek ajándékait és a háborús zsákmányokat megfelelően használják fel, amelyeket az Úrnak szenteltek. Azok, akik ezt a feladatot látták el, Mózes fiainak, Gersómnak és Eliézernek a leszármazottjai voltak.

Hatezer lévitát alkalmaztak adminisztrátorként és a bíraként. Ők foglalkoztak a vallással kapcsolatos kérdésekkel a templomban, és a világi ügyekkel a polgári közigazgatásban. Országszerte ők voltak felelősek a nép vallási oktatásáért és a királyság egészében a bölcs útmutatásért.

Bármely ügy sikere a kitartó és hűséges munkatársak teljesítményétől függ. Dávid a léviták közül felszentelt embereket, akik segítettek neki, hogy az izraeli nemzet virágzó és igazságos királyság legyen. Isten ma is keres megbízható embereket, akiket fel tud használni, hogy általuk áldhassa meg az emberiséget.

„Királyok királya, használd az életem, hogy országod hűséges polgára és szolgálattevője legyek!”

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília

Fordította: Baksa Viktória

3 Mózes 15

A Mózes Harmadik Könyve utasításokat tartalmaz a nemiszervek váladékai és folyásai okozta tisztátalansággal kapcsolatosan:

Abnormális váladék férfiaknál (2-15 vers)

Normális váladék férfiaknál (16-17 vers)

Normális férfi és női váladék közösüléskor (18 vers)

Normális váladék (vérfolyás) nőknél (19-24 vers)

Abnormális váladék (vérfolyás) nőknél (25-30 vers; vö Lk 8:43-48)

A menstruációs ciklus alatti közösülés tiltása, amit a Mózes Harmadik Könyve 18:19-ben és 20:18-ban olvashatunk, az állandó erkölcsi törvények között is megtalálható (Ezékiel 18:6). Ha valaki tudatosan vétkezett, kitéve magát ennek a tiltott tisztátalanságnak, annak a nép közül való „kivágattatás” ill. „kiírtatást” Isten által elrendelt büntetését kellett elszenvednie (3 Mózes 20:18), nem volt lehetőség rituális megtisztulásra. A 3 Mózes 15:24 ideglenes tisztátalanságról tesz említést, amikoris véletlenül, a menstruációs ciklus kezdetén került sor a szexuális aktusra, amikor még az asszony nem tudta, hogy vérzik. Csupán annak a ténye, hogy ez megtörénhetett, elegendő volt arra, hogy nők ne vehessenek részt a papi szolgálatban, mert katasztrofálisan bemocskolta volna a Szentélyt, ha épp áldozat bemutatása közben váltak volna tisztátalanná.

Némely férfi és női tisztátalanság automatikusan történt meg, de voltak olyan súlyos tisztátalanságok is, amelyekből csak engesztelő áldozat bemutatása árán lehetett megtisztulni. Ezt a tényt sok keresztény félreértelmezi, és azt gondolja, hogy az emberi bűnök csak úgy megtörténnek. Csakhogy ezek a keresztények nem értik a különbséget a bűn és a fizikai tisztátalanság között. A bűnös cselekedetek, azok tettek, tehát nem csak úgy maguktól történnek meg, döntés következményei (Jk 4:17), még akkoris, ha valaki az adott pillanatban nincs tisztában azzal, hogy rosszul döntött (3 Mózes 4. fejezete). Bűnös állapotunkban maradunk mindaddig, amíg testünk át nem változik Jézus Második Eljövetelekor (1 Kor. 15:51-54), de Isten addig is képes bennünket megőrízni a bűnös cselekedetektől (Jud 24).

Roy Gane

Andrew University

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: 1 Krónikák 25

Dávid szerette a zenét, és személyesen is érintett volt az énekes és hangszeres szolgálatban. Az ő idejében élő harmincnyolcezer lévitából 4000-nek kifejezetten az volt a feladata, hogy hangszerekkel dicsőítse az Urat (1Krón 23:5), 288-an pedig templomi énekesek voltak (1Krón 25:7).

Azért, hogy szent szolgálatukat végezhessék az Istentiszteletek alatt, a Szentlélek vezetését kellett élvezniük. Ezért mondja róluk a szerző, hogy „prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon”(1Krón 25:1). Olyan énekeket kellett szerezniük és énekelniük, amik Istenhez visznek közelebb.

Az énekeseket Ászáf, Hémán és Jedutún leszármazottai közül választották ki. Ők hárman a király látnokai voltak, tanácsadójaként működtek. 1Krón 23:5, 2Krón 29:30 és 35:15 szerint Ászáf, Hémán és Jedutún a gyermekeik által vezetett 24 énekes csoport koordinátorai voltak.

A hivatásos zenészek, akik a templomban szolgáltak, a léviták közül kerültek ki. Ez azt jelentette, hogy támogatásban részesültek, amit a hívek által hozott tizedek és felajánlások fedeztek. Ez a folyamatos ellátás lehetővé tette, hogy teljes mértékben nemes hivatásuknak szenteljék magukat, és ez minőségi szolgálatot eredményezett.  Zeneműveikben nem a népszerűségre, hanem Isten tiszteletére törekedtek.

Áldottak azok a zenészek, akik a tehetségük és Isten iránti hűségük által örömtelibbé és mélyebbé teszik lelki utazásunkat.

Bár nem vagyunk mind profi zenészek, de mindannyian arra hívott el Isten, hogy Őt dicsőítsük az életünkkel!

Urunk, újítsd meg a dicsőítés lelkületét néped között  Szentlelked ihletése által!

Jobson Santos

Adventista Médiaközpont

Brazília

Fordította: Kóczián Ágnes

3 Mózes 14

Egy egyén csak akkor tud részt venni egy rituális megtisztulásban, ha a fizikai tisztátalansága már megszűnt. A tisztulási ceremónia nem gyógyít meg (kivéve Naámán csodálatos esetét 2 Kir 5-ben), hanem rámutat a halhatatlan élet nagyobb gyógyulására, amikor az embereknek újra teljes bejárásuk lesz Isten szent jelenlétébe. A bőrbetegségek utáni tisztulás hangsúlyozza a helyzet komolyságát azzal a többlépcsős és hosszadalmas folyamattal, amelyben az ember visszatér a megszokott életbe, a családjához és a közösségbe. Mindenik lépcső után az ember "tiszta" volt, ami azt jelentette, hogy a folyamatban elégségesen tiszta annak a lépcsőnek megfelelően. Az első lépésnél egy élő madarat belemártottak egy halott madár vérébe, amit aztán szabadon engedtek, ami azt jelképezi, hogy elviszi a tisztátalanságot (hasonlítsd össze a két bak esetével 3 Mózes 16-ban). A nyolcadik napi ceremónia magába foglalta a "bűnért való áldozat" vére és olaj rákenését a jobb fülre, hüvelykujjra és nagy lábujjra, megtisztítva a teljes személyt az Istennel való megújított életre (Lásd 3Móz 8:23-24-et).  

 A mi szívünk megtisztítása, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy meglássuk az Istent (Mt 5:8) szintén egy folyamat és Krisztus "bűnért való áldozatára" van szükség hozzá (Ésa 53:10-ban ugyanaz a héber szó szerepel). Isten megengedi, hogy megtapasztaljuk a különböző lépcsőfokokat ebben a folyamatban azért, hogy meglássuk az Ő munkájának hatalmas voltát, amint megtisztít bennünket az Ő vérével és vízzel (Jn 19:34; 1Jn 5:8; és "izsóppal" - Zsolt 51:7; 3Móz 14:4-7) a bűn halálos leprájától.

Roy Gane

Andrews University

Mai szakasz: 1 Krónikák 24

Az izraelita papok az ország különböző területein éltek, a számukra kirendelt városokban. Ahhoz, hogy a templomszolgálatban részt vegyenek, elég nagy távolságokat kellett utazniuk, éppen ezért előre tudniuk kellett az időpontokat, amikor a szolgálatukra szükség lesz.

Cádok és Ahimelek, a két főpap, intézkedtek azt illetően, hogy ki kivel és mikor szolgáljon. Először is megszerveztek huszonnégy papi csoportot a családok szerint. Mindenkinek a legközelebbi rokonai körében kellett szolgálnia a családfő vezetése alatt. Ezután egy – Dávid király, az ország vezetői és képviselői valamint az érintett családok jelenlétében tartott – sorsolással meghatározták a szolgálatuk sorrendjét.

A léviták munkaterületét is sorsolással állapították meg. Ez az eljárás arra ösztönözte mindegyiküket, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák, függetlenül attól, hogy nemzeti ünnepek napjára vagy éppen egyszerű hétköznapokra kerültek beosztásra.

A papok és léviták munkájának e pártatlan beosztása arra a tényre mutat rá, hogy Istennek nincsenek kivételezettjei. Ő mindenkivel egyenlően bánik. Nekünk, mint követőinek ugyanígy kell viselkednünk, ösztönözve a közösséget és az együttműködést a munkatársak között.

Mennyei Atyám, segíts ugyanazzal a lelkülettel bánnom másokkal, ahogy te bánsz velem!

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília

Fordította: Kóczián Károly

3 Mózes 13

Némely bőrbetegség az embereknek olyan leépülő külső megjelenést kölcsönzött, amely a halált juttatta észbe (4 Mózes 12:12). Éppen ezért, ez az állapot a beteget rituálisan tisztátalanná tette, ami azt jelenettette, hogy tilos volt számára szent dolgokat megérinteni. A papok felelőssége volt, hogy megkülönböztessék a tiszta és a tisztátalan jellegű bőrbetegségeket, ugyanis ők őrködtek a szentség felett, és egy ilyen diagnózis felállítása bizonyos szakértelmet is igényelt. A tünetek nem voltak azonosak a napjainkban Hansen-betegség (régi magyar nevén bélpoklosság) néven ismert kór tüneteivel. Valójában a bibliai “lepra” szó utalhatott valaki öltözetének, vagy egy épület lepusztult voltára is. A bűneset következtében (1 Mózes 3) nem csak emberi mivoltunk korcsosul, hanem a környezetünkben lévő dolgok is. A Mózes Harmadik Könyvének leírása világunk megromlott állapotáról meglehetősen nyomasztó képet fest. Ugyanakkor reménnyel teli az a tény, hogy Isten ragaszkodik hozzá, hogy a romlástól egészen távol tartsa magát: ez bizonyítja, hogy a fizikai romlás nem volt benne Isten eredeti tervében, és éppen ezért nem állandó.

Akit tisztátalannak nyilvánított bőrbetegség sújtott elkülönítették, hogy másokat ne fertőzzön meg. Ez volt az elsődleges intézkedés annak érdekében, hogy megelőzzék a rituális tisztátalanság terjedését, amely befolyással lett volna Isten Szentélyére, és a vele kapcsolatos szent dolgokra. Több helyen is olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten büntetésképpen „leprával” sújtott némelyeket, akik súlyos bűnt követtek el (4 Mózes 12; 2 Királyok 5; 2 Krónikák 26), de semmi efféle utalást nem találunk a Mózes Harmadik Könyve 13. fejezetében. Csak azért mert valaki fizikai szenvedésen megy keresztül, még nem bizonyíték arra, hogy Isten büntetné őt. (vö. Jn 9:1-3).

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: 1 Krónikák 23

Egy jó szervezet jobb eredmény elérését teszi lehetővé ugyan olyan mértékű anyagi és emberi erőforrás mellett, mint ami nélküle lenne elérhető. A léviták közötti példás felelősség-megosztás volt Dávid egyik legjelentősebb hagyatéka, amit fiára, Salamonra hagyott.

Mózes ideje óta a lévitákat szent szolgálatra különítették el, ők voltak a nép lelki vezetői, hordozták a szövetség ládáját, ők viseltek gondot a szent sátorról, és a szent edényekről. Idővel azonban voltak dolgok, amik megváltoztak. Nem kellett például a szent sátort egyik helyről a másikra hordozni. A szent sátor ás az áldozati oltár Gibeonban volt, a szövetség ládája pedig Jeruzsálemben.

Dávid újra felosztotta a felelősségi köröket a léviták között, de továbbra is Áron leszármazottai látták el a papi szolgálatot. Egyedül ők mutathattak be áldozatot, és ők mehettek be a szenthelyre. Ők voltak a léviták törzse egészének a felvigyázói.

Két feladat fontosabb lett, mint volt korábban: a kapuőrzőké, valamint az énekeseké és a zenészeké. Mindezek együttesen a léviták létszámának több mint 20%-át tették ki. Ez a szám jól mutatja, hogy milyen nagy becsben tartották őket azokban az időkben.

A léviták a városokban laktak, úgy elszóródva az egész ország területén, hogy befolyásuk a leghatékonyabb lehessen. Ők voltak a Tóra, Mózes írásainak a tanítói, és ők voltak a bírák is. Egymást váltva voltak Isten templomának a fői annak érdekében, hogy kötelezettségeiket a legjobban teljesíthessék. Mindegyikük pontosan tudta, hogy mit kell tennie, és azt is, hogy mikor és hogyan. Befolyásuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nép közelebb kerüljön Istenhez.

A léviták szervezettsége példaértékű volt Dávid idejében. Ez arra késztet bennünket, hogy mi is legyünk olyan hatékonyak Isten szolgálatában, amennyire csak lehetséges. Jézus, nagy főpapunk, a Mennyei Szentélyben teljesít szolgálatot, aki követőit , akik neki szolgálnak, jól szervezettnek és tevékenynek akarja látni. Mi vagyunk Isten jelenlegi népének papjai és lévitái (1Pt 2:9); kiváltság és megtiszteltetés számunkra, hogy a legjobbat adva szolgálatunkban egy nagy sokaságot készítsünk fel arra, hogy Isten szeressék és imádják.

Mennyei Főpapunk, szentelj meg bennünket, és használj fel minket azon a helyen, amit te választasz számunkra!

 Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília

Fordította: Liebhardt László

3 Mózes 12

Isten arra teremtette az embert, hogy sokasodjon (1Móz 1:28), akkor viszont miért okoz a gyermekszülés tisztátalanságot? A „bűneset” (1Móz 3) óta minden ember halandó, és ki van téve a halálnak a bűn miatt (Róm 6:23). Amikor minden élet halhatatlan Teremtője a halandók között lakozott, bemutatta, hogy az Ő szent természete különb a miénknél. Néhány „tisztátalannak” nevezett dolog a halandóság születéstől halálig tartó ciklusával állt kapcsolatban. Ide tartozott a vér, az ondó és más, a nemzőszervekből folyó folyadék, ahogy az oszlásnak indult bőr és a holttestek is. Ez a tisztátalanság nem szó szerint értendő volt, hanem egy olyan kategória, ami kihansúlyozta bűnben való fizikai állapotot, ami halálban végződik. Ezért a tisztátalanságot el kellett választani mindentől, ami szent. Most, hogy a földi szentélyszolgálat már véget ért, többé nincs szükség a megtisztulási szertartásokra. Az azonban, hogy a rendszer feljegyzésre került, a mi természetünkről tanít bennünket, az Istenéhez képest.

Gyermekszülés után az anya még több hétig vérzett, így tisztátalan volt. Talán, mivel a lánygyermek nemi szervei a szüléskor vérrel érintkezhetnek, az anya kétszer annyi ideig viselte a gyermek tisztátalanságát, mintha fiút szült volna. Az itteni, női tisztátalanságra helyezett hangsúly viszont nem rendeli a nőket a férfiak alá értékükben, akik szintén számos módon válhattak tisztátalanná (3Móz 15). A megtisztulása elvégzéséhez az anyának áldozatokat kellett bemutatnia, köztük „vétekáldozatot” is. Ezt helyesebben „megtisztulási” áldozatnak kellene fordítani, mivel az anya nem követett el bűnt, és nem volt szüksége bűnbocsánatra.

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: 1 Krónikák 22

Egy munkaprogram sikerének fontos befektetése a tervezés. Dávid életének utolsó éveit a templomépítés tervezésének és az előkészületek megvalósításának szentelte.

A takarékoskodás nem könnyű. A fontossági sorrend pontos megállapítását követel és szilárd elhatározást, hogy nem térünk el a kitűzött céltól. Dávid tökélyre fejlesztette ezt a képességet. Nagy mennyiségű aranyat, ezüstöt, bronzot, vasat, fát és más anyagot halmozott fel Jeruzsálem templomának felépítéséhez.

Dávid nagyon szerette volna felépíteni a templomot, de Isten megtiltotta neki. Ő maga világít rá, miért nem engedte neki Isten, hogy belekezdjen a kivitelezésbe. A háború embereként Dávid sok embert megölt. Jeruzsálem temploma nem kapcsolható össze a vérontással, hanem a béke hirdetőjének kell lennie. Fia, Salamon kapja majd a királyságot – ellenségektől mentesen – , és ezért ő alkalmasabb lesz egy olyan épület emelésére, amely az igaz Istenhez vonzza a népeket. Dávid az isteni utasításnak engedelmeskedve a vállalkozás előkészítésére összpontosított. Amikor eljött az ideje, hogy átadja Salamonnak a munkát, Dávid áldását adta fiára: „Most hát édes fiam, legyen veled az Úr, hogy sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, ahogy szólt felőled… Akkor jól lesz dolgod, ha megtartod és teljesíted azokat a rendeléseket és végzéseket, amelyeket az Úr Mózes által parancsolt Izráelnek. Légy bátor, légy erős, ne félj, és ne rettegj!” (1Krón 22:11-13 – új prot. ford.). Ugye mindnyájan boldogok lennénk ilyen bátorító szavak hallatán?

Milyen munkát akarsz Istentől kapott ajándékaid által befejezni? Légy erős, légy bátor! Tervezz és bölcsen vidd véghez, majd örvendj a rendkívüli eredménynek.

Mennyei Építő, vedd az életemet,  és tedd a Te dicsőséged szép templomává!

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília

Fordította: Csala Beáta

3 Mózes 11

Az Isten szerinti élet az étrendet is magában foglalja. Ha valaki valami tisztátalant (ami halandóságot, valaminek a halálos voltát ábrázolja) visz be a testébe, akkor a szentséget utasítja vissza (magát az életet is beleértve). Isten nem közli, hogy némelyik állat miért tiszta és így megengedett a fogyasztásuk is, amíg más állatok tisztátalanok. Az a tény, hogy némely állat tisztátalan arra utal, hogy ezek valamilyen kapcsolatban vannak a halállal. Mindenesetre az Úr azt várja népétől, hogy bízzon benne és engedelmeskedjen, még akkor is, ha a konkrét okok nem ismertek. Ugyanakkor Isten megadja a mindent átfogó magyarázatot: összhangban kell élnünk Isten szent természetével (3 Mózes 11:44-45).

Mózes Harmadik Könyve 11. fejezetének egy része az elhullott állatok érintése miatti átmeneti tisztátalansággal is foglalkozik, amely eltávolítható, és  így nincs hatással a földi Szentéllyel kapcsolatos szent dolgok egyikére sem. Ezeknek az utasításoknak nincs mai alkalmazásuk. Ugyanakkor a tiszta és tisztátalan állatok alapvető megkülönböztetése sosem függött a földi Szentély lététől (1 Mózes 7. és 8. fejezete). Dániel Babilonban, távol a lerombolt Jeruzsálemi templomtól, értette, hogy a tisztátalan állatok fogyasztása ellentmondásba kerülne Istennek szentelt életével (Dn 1. fejezete). Éppúgy ahogyan Dániel szent volt, minden kereszténynek, minden korban és az élet minden területén szentnek, Krisztusban megszentelt embernek kell lennie (1 Pt 1:15-16).

Egy forrást nem tudnak megfertőzni az elhullott állatok (3 Mózes 11:36), mert a forrásból mindig tiszta víz jön. Ugyanígy, amikor Jézus a földön járt, szabadon érintkezhetett tisztátalan emberekkel, mert Ő maga a tisztaság, az élet és a gyógyulás forrása. Krisztus bennünket is meg tud óvni az erkölcsi romlástól, amikor gyógyító érintését a bűnbeteg világ számára közvetítjük.

Roy Gane

Andrews University

Mai szakasz: 1 Krónika 21

Dávid sikeres volt katonai hadjárataiban. Belső és külső ellenfeleket győzött le. Betsabéval elkövetett bűnétől legyengítve azonban – józan ítélőképessége hiányában – elrendelte, hogy számlálják meg a harcra alkalmas embereket.

Joáb, Izrael seregeinek főparancsnoka megmondta a királynak, hogy nem ért egyet ezzel a döntéssel. Tapasztalatból tudta, hogy Isten az, aki harcolt az embereiért, sokszor olyan erővel ruházva fel őket, hogy egy katona képes volt tíz vagy még annál is több ellenfelet legyőzni. Véleménye szerint a sereg megszámlálása Isten iránti bizalmatlanságot jelentett. A király nem hallgatott Joáb érveire, és az összeírás megtörtént.

Isten látta, hogy amit tettek, az valami rossz, hiszen a számokra, és emberi erőre akartak hagyatkozni. Azzal az üzenettel küldte Gád prófétát a királyhoz, hogy szenvedés és halál lesz a nép sorsa. Maga az Úr angyala hajtotta végre a büntetést.

Rossz vezetői döntésének – amely egy szellemileg és érzelmileg beteg szív gyümölcse volt –  következményeit szemlélve Dávid beismerte: ”…Én vagyok, aki vétkeztem, és igen gonoszul cselekedtem…”(1Krón 21:17 – új prot. ford.) Bűnbánata után a dögvész megszűnt.

Dávid tapasztalata megmutatja, hogy egy vezető döntéseinek komoly következményei vannak az őt követők boldogságára és jólétére nézve. Ennek a felismerésnek saját szívük felülvizsgálatára és döntéseikben való óvatosságra kell ösztönöznie a vezetőket.

Drága Istenünk, áldj meg minden vezetőt, hogy befolyásukat mások szolgálatára és védelmére használják, és ne önfelmagasztalásra.

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília

Fordította: Csala Beáta

3 Mózes 10

Az előző fejezet végén (3 Mózes 9:24) Isten megmutatta, hogy elfogadta az áldozatot és a papok szolgálatát. De mielőtt még a nép bűnéért való áldozat teljes lett volna, két pap olyan tűzzel kezdte el égetni a füstölő szert, amit ember gyújtott, ahelyett, hogy az oltárról származó tüzet használták volna, ami Istentől szállt alá. Ez az eltávolodás Isten utasításaitól tévesen mutatta be Őt, amely által a nép arra a következtetésre juthatott volna, hogy Isten szolgái saját elgondolásaik szerint is kialakíthatják Isten tiszteletének alapelveit és szabályait. Ezért tűz jött ki az Úr elől, és megemésztette Nádábot és Abihut. Az sem lehetett kifogás, hogy értelmüket alkohol tompította (3 Mózes 10:8-11).

Mindez megrázta Mózest. Ha a papok nem tudják Isten utasításaihoz híven elvégezni a szolgálatukat, hogyan tudna Isten népe között jelen lenni, hogy védelmezze őket? Mózest feldúlták az események, különösen az, amikor megtudta, hogy az életben maradt papok elégették a nép bűnéért való áldozat visszamaradt részét. Ezt a részt meg kellett volna enniük (3 Mózes 6:26), hogy így jelképesen magukra vegyék a nép bűnét, amely azt mutatja be, hogy Krisztus hogyan hordozza az ember bűnét. Áron azt mondta Mózesnek, hogy amiatt ami a fiaival történt, nem érezte magát méltónak, hogy elfogyassza a bűnért való áldozatot.

Az izraelita papok nem haltak meg, amikor szolgálatuk szerint mások bűnét hordozták, de Krisztus igen. Magára véve bűneinket megemésztett, mint a mi bűneinkért való áldozat. Ez mutatja be, hogy Krisztus a mi Helyettesünk, aki érettünk, miattunk, és helyettünk halt meg.

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László