Amikor Rúben és Gád törzse megkérdezte Mózest arról, hogy a Jordán keleti
oldalán maradnának, és ott telepednének le, ő azt gondolta, hogy nem is akarnak
tovább harcolni, és rögtön nekiktámadt, mondván: „Ti itt
akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?! Miért
akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a
földre, amelyet az ÚR adott nekik?” (6-7. vers)
A két törzs becsületére legyen mondva, hogy ez a
feltételezés nem bizonyult igaznak a valódi szándékukkal kapcsolatban. A
válaszukból (a 16. verstől kezdődően) az derül ki, hogy hajlandóak voltak
harcolni a többi törzzsel együtt, hogy elfoglalják az Ígéret Földjének egészét,
de még mielőtt szólhatnának saját védelmükre, Mózes felidézi számukra az előző
generáció lázadását, és hozzáteszi, hogy ő Rúben és Gád kérése mögött ugyanezt
a lelkületet látja, őket pedig „vétkes
emberek fajzatának” nevezi (14. vers). Mózes ezután azt a következtetést is
levonja, hogy ez a hozzáállás akár újabb 40 évnyi pusztai vándorlást is
eredményezhet. Reakciójából tisztán látható, hogy Mózes kimerült – talán egy
kicsit kedveszegett is – a nép, Mózes negyedik könyvének egészében
megfigyelhető, állandó lázongó hozzáállása miatt. Ő töltötte be számukra az
apaképet, és valószínűleg úgy is tekintett erre a nemzetre, mint önfejű és
dacos gyermekekre, de ebben a pillanatban Mózes túl hamar vont le
következtetéseket – ez emberi természetünkhöz tartozik.
Ugye milyen gyakran feltételezzük a legjobb helyett a legrosszabbat
valakiben és a szándékaiban? Pál apostol arra figyelmeztet bennünket, hogy a
szeretethez hozzátartozik az is, hogy valakiről a legjobbat feltételezzük, és
nem a legorsszabbat, valamint, hogy nem rójuk fel neki a hibáit. A szeretet „nem vezet feljegyzést a gonoszságokról, a
szeretet a legjobbat feltételezi” (1Kor 13:5 ‑ Clear Word Biblia)
Amikor legközelebb valaki megjegyzést, kérdést vagy kérést intéz feléd,
emlékezz erre a mózesi történetre és arra, hogy a válaszod elkedvetlenítheti
vagy felvidíthatja a másikat. Phillip Keller a Feszültség megszelídítése című könyvében azt írja: „Komoly dolog
rájönni arra, hogy mások boldogságát tartjuk a kezünkben. Mit tettem ma? Miket
mondtam ma? Miket írtam? Hol voltam? Mit adott hozzá a hozzáállásom az elmúlt
huszonnégy órában mások boldogságához?”
Talán fel sem fogjuk a saját befolyásunk hatalmát. „Minden embert a reá jellemző légkör vesz körül. Ezt a
légkört megtöltheti a hit és a bátorság éltető ereje, és balzsamossá teheti a
szeretet jó illata. De lehet terhes és fagyos is az elégedetlenség és önzés
mélabújától, és mérgezett valamilyen halálos bűn szennyétől. A bennünket
körülvevő légkör – tudatosan vagy öntudatlanul – kihat minden emberre, akivel
érintkezünk” (Krisztus Példázatai.
Budapest, 1999, Advent Kiadó. 234. oldal). Isten segítsen minket, hogy az
életünk folyamatosan be tudja mutatni az Ő átformáló kegyelmét, hogy a másokra
gyakorolt befolyásunk és a másoknak adott válaszunk a szeretet jó illatával
lehessen tele!
Fred Knopper
Fordította Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése