Mai szakasz: 5 Mózes 3

Sihonnak, Hesbon királyának legyőzése után Izrael legyőzte Ógot, Básán királyát. Óg egy óriás volt, akinek a vaságya 5 méter hosszú és 2.30 méter széles volt. Hatalmas volt. Ha összehasonlítjuk őket, a korábban élő óriások sokkal magasabbak voltak Góliátnál, akivel a gyermek Dávid sok évvel később megküzdött. De Isten azt mondta Izraelnek: „Ne féljetek tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek, maga hadakozik ti érettetek!” (22. vers), és meg is semmisítette Ógot, az óriást. Nézzük például Saul királyt, aki „vállától felfelé magasabb vala az egész népnél” (1Sám 9:2), de nem mert megküzdeni Góliáttal. Dávid, a legényke szembeszállt az óriással: „Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad” (1Sám 17:45-46). Dávid nem a saját erejében bízott. Tudta, hogy nem mérheti magát az óriáshoz. Istenre figyelt, nem az óriásra. Hasonlóképpen, ha a te életedben is vannak óriások, például megrögzött szokások vagy szenvedélyek, amelyek rabságban tartanak téged, és lehetetlennek látod, hogy legyőzd; vagy a lesújtó anyagi nehézséggel kell szembenézned, csak bátorság! Isten megsegít. Kapaszkodj Jézusba a Biblia tanulmányozása és ima által, és Isten harcolni fog érted!

Mózes könyörgött Istenhez, hogy bemehessen az ígéret földjére, de Isten ezt mondta: „Nem, hanem menj fel a Piszga csúcsára, nézd meg az ígéret földjét, és ennyi.” Miért? Vajon Mózes nem volt hűséges Istenhez a negyven év alatt, amikor vezette a „kemény nyakú” népet? „Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb” (4Móz 12:3). A népnek nem volt vize. Panaszkodtak Mózesnek, és megkérdezték tőle, hogy miért hozta ki őket Egyiptomból, hogy meghaljanak a sivatagban (4Móz 20:2-5). Mózes és Áron „arcra borultak” a szentsátor bejáratánál, és „ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége. És az Úr így beszélt Mózeshez: ...szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet” (4Móz 20:6-8). Mózes összehívta a népet a szikla elé és ezt mondta: „Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából? Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt” (4Móz 20:10-11). Mi volt a rossz ebben? Mózes Izrael népének a panaszára válaszolt, nem Isten világos útmutatására. Nem engedelmeskedett Istennek, haragból cselekedett, és kijelentette, hogy ő és Áron vizet fognak fakasztani a sziklából, aztán kétszer megsújtotta a sziklát, ahelyett, hogy csak egyszer szólt volna. Önfejűen cselekedett, a dicsőséget magának tulajdonította, és rosszul mutatta be Istent előttük. Még több is van ebben a történetben, de mostanra legyen elég ennyi. Izrael volt az óriás, amellyel Mózes szembekerült. Ahelyett, hogy Jézusra tekintett volna, mint Dávid, inkább önmagában bízott és saját erejét megfeszítve küzdött. Isten még így is vizet fakasztott a kősziklából, és nem Mózes volt az, aki ezt megtette.

Minden napunkat kezdjük Istennel, soha ne feledkezzünk meg az Ő jelenlétéről és hozzánk intézett szavairól! Az Ő ereje által nézzünk szembe a nehézségekkel, elrejtve magunkat Őbenne. Noha Mózes nem képviselte Istent ebben az elhamarkodott tettében, Isten számításba vette az egész életét (Zsid 11:23-28), feltámasztotta őt, és felvitte a Mennybe (Júd 9). Később Mózes megjelent Jézusnak a megdicsőülés hegyén (Lk 9:28-36). Micsoda megbocsátó, igazságos és kegyelmes Istenünk van! Emlékezz arra, hogy amikor elesel, Isten ott van, hogy karjaiba vegyen! Életed egész folyamatát nézi, mint ahogyan Mózessel tette.

Norman Gulley

Southern Adventist University